A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

43.

Az elkövetkezendő napokban az esküvői előkészületeken vettem részt és iszonyatosan unalmasnak találtam. Milyen virág legyen az asztalon? Milyen desszert legyen a főétel után? Milyen legyen a hajam a ceremónián? Csupa olyan dolog, ami nem volt fontos, mivel meg sem fog történni! Efelől egy szemernyi kétségem sincs.

Végül elérkezett a nap és már annyira hiányzott a közelsége, hogy a végét jártam. Az sem vidított fel, hogy Rhaenys hercegnő a Vörös királynőn, Meleysen, míg fia Laenor, Seasmokeon érkezett, csodálatos látványt nyújtva.

– Őfelsége, Viserys király nagy örömmel jelenti be a királyi esküvői ünnepségek kezdetét. – szónokolt fennkölten a herold.

Sorban masíroztak be a trónterembe a vendégek az üdvözlő vacsorához, zengve bemutatták őket, majd köszöntöttek minket, majd csak ezután foglaltak helyet. Örültem, hogy szépen lassan csordogáltak be a nemesek, és nem egyszerre zúdultak be, ezzel sokkolva engem. A régi gyermeki lámpalázamat már kinőve azt hittem nem fog zavarni a tömeg vizslató tekintete de ahogy egyre gyűltek az emberek, úgy gyűlt bennem is a feszültség.

Minden hangosabb csizma dobbanásnál az ajtót figyeltem, mikor toppan be Daemon. Egész nap vártam de nem keresett, pedig azt ígérte ma már biztosan itt lesz. Reggel óta szétvetett az izgatottság, körülöttem azt hihették, hogy a lakodalom miatt, de csupán Daemon érkezte és viszontlátása az, amitől hevesebben ver a szívem.

Az erős Strongok, majd az arrogáns Lannisterek után, a zöld Hightowerek jöttek, még a bronz Royce családból is érkezett valaki.

– Felség! Rhaenyra hercegnő, fogadd gratulációmat!

– Megtisztelő vendégül látni téged, Ser Gerold. Meg kell mondjam, hogy megdöbbentett Rhea úrnő tragikus halálának híre. Fogadd őszinte részvétemet! – szólt Apám szomorúan, én pedig próbáltam az arckifejezésemet megzabolázni. Ne lássák rajtam, hogy már tudtam és nem igazán bírok bánatos lenni emiatt.

– Rhea úrnő kivételes asszony volt. Sokáig nem látunk majd hasonlót. – válaszolta átszellemülve és tisztán látszódott rajta, hogy gyengéd érzéseket táplált iránta.

– Ha van bármi, amiben a korona segíthet a Royce-háznak vagy neked, Ser! Kérlek, ne tartsd magadba! – mondtam annyi részvéttel a hangomban, amit összetudtam kaparni magamban.

Bekönnyezve bólogatott a lovag, mire felharsogtak a trombiták és felzúgtak dobok.

– Corlys nagyúr a Velaryon-házból, a Hullámok ura és Hullámtörő ura. Felesége, Rhaenys Targaryen hercegnő, és fiuk és örökösük, Ser Laenor Velaryon. A leendő királyi férj. – hallottuk a bemutatást és igazán hatásos volt a belépőjük. Címerük és sötét ruhájuk csodálatos volt. Laena fantasztikusan nézett ki.

Király és én felálltunk, a vendégek tapssal köszöntötték őket. Végigpásztáztam az új vendégeket egy pillanatra lefagytam, ahogy megláttam Laenor melletti világos bőrű férfit, aki egy ugyan olyan kabátot viselt, mint amit Daemon elhagyott. Lesem tudtam venni a szemem róla, csak bámultam, majd Laenor közelebb érve meghajolt előttünk és muszáj volt magamhoz térnem.

– Jegyesem! – nyújtottam kezem felé, amit melegen mosolyogva megfogott. Meglepően jól játszotta a szerepét.

– Jegyesem! – köszöntött egy kézcsókkal.