– Emlékszel, mit mondtam neked, oly sok éve, Anyám halála előtti napokban? Hogy sosem vágytam a vastrónra... Inkább csak repülnék... Veled! – mosolyogtam meghatódva a múltbéli gyermeteg boldogságomon, mikor még minden tökéletes volt. – Az uralkodás nagy teher, felesleges szócséplés és csupán egy végeláthatatlan harc az igazadért a kistanácsban.
– De akkor egyáltalán miért fogadtad el?
– Megakartam felelni Apámnak... Hisz, gyermek voltam még! – könnyezett be a szemem. – De most már egyedül a családom érdekel!
– Akkor egyetértesz, hogy Aegont illeti törvény szerint a trón?
– Ha te azt mondod, hogy Ő, a Hét Királyság igazságos bírája, példamutató elöljárója és bátor védelmezője lesz királyként, akkor elhiszem és támogatom.
Ezen egy pillanatig elgondolkozott.
– Ígérem, hogy nem lesz rosszabb mint a régi királyok! És természetesen megkapod a szavam, barátném!
– Örülök, Nővérem! Akkor járuljunk is Apám elé, bejelentem neki, Ő pedig elrendeli a kihirdetését.
Alicentnek aggódás ült ki az arcára, ahogy újra és újra átgondolta miközben Apám szobája felé meneteltünk a két fehér köpenyessel a hátunk mögött és látszott rajta, hogy eme hír boldogsága mellbe vágta miként az, hogy ily hamar véglegesen eldöntetett.
Ser Arrykon túljutva beléptünk Apám termébe.
– Kedvesem! Rhaenyrával jöttünk! – szólt Alicent.
– Gyertek! – mondta a székében ülve. – Mi járatban itt? Ketten? – méregetett minket gyanúsan. – Ha megint a gyerekek csináltak valamit...
– Nem, Apám! Csupán beszélni akarok veled! – léptem elé, miközben sóhajtott egyet megkönnyebbülésében. – Arra szeretnélek kérni, hogy nevezd ki Aegont törvényes örökösöddé!
– Mi? Miért? – dőlt előrébb a székében.
– Most, hogy házasságra lép, és nem sokára gyermekei születnek, remek lehetőség lenne számodra, hogy őt tedd meg helyettem.
– Édes lányom! Azt nem tehetem! – rázta meg aprót a fejét, és már olyan közel álltam hozzá, hogy fel kell néznie rám.
– De miért? Nincs rá precedens, hogy miért ne tehetnéd meg, sőt, Te vagy a Király! Bármit megtehetsz!
– Igen megtehetek és meg is teszem, ha akarom! De nem akarom! – csattant fel a Király.
– De hát Ő a fiad! Az, akire úgy vágytál! Fejezd ki neki szereteted azzal, hogy elismered! Ígérem! Sohasem fogok rád neheztelni emiatt!
– Nem fogom, mert Ő teljesen alkalmatlan lenne rá!
– Viserys! – szólt rá a Királyné, most először szólt bele, mióta beléptünk a szobába.
– Nem Alicent! Te is tudod, hogy milyen! – nézett feleségére, aki a legborúsabb tekintetével viszonozta figyelmét.
– Majd megváltozik! Megkomolyodik! Még lángol benne az ifjonti vér! Ha biztatnád, ha mutatnál felé egy kis elismerést, akkor bizonyosan felnőne a feladathoz! – könyörgő hangnemben vetette szemére, hogy Apám nem igazán nevelte egyik féltestvéremet sem.
– Nem! Már sok éve eldöntöttem, nem másítom meg!
Sóhajtva halkult el a hangom, együtt érzően néztem a megtört Királyra.
– Apám! Tudom, hogy örökké él benned Anyám emléke, de...
– Aemma! Ó a drága Aemma. – hunyta be a szemét. – Kiköpött mása lettél! – mosolyodott el a múltba révedve.
– Ő miatta erőlteted? – hajoltam közelebb hozzá.
– Nem! De Ő különleges volt! A legszebb, legerősebb és a legjobb feleség! Ahogy Te is az vagy! Egy tisztavérű Targaryen vagy! Aegonban kevesebb a tiszta vér. – és legyintett egyet a kezével.
– De biztosan tudom, hogy Anyám sem akarná, hogy miatta vagy a vér miatt ketté szakadjon a birodalmad! – suttogtam.
– Miért szakadna? Emlékezz rá Rhaenyra! Mind felesküdtek rád! Még a Hightowerek is! Igaz, Alicent?
– Igen, Királyom! – vágta rá, talán már túl gyorsan is. Hangja televolt fájdalommal és sértettséggel.
– Na látod! – paskolta meg a kezem. – Nem lesz itt gond ha én már nem leszek. El foglalod a vastrónt és téged pedig Jace fog majd követni!
Alicent idegesen felszisszent ennek hallatán, már az elképzelés is sértette, hogy egy fattyú legyen a királya, így vérig sértve, sietve távozott a szobából.
– Apám, kérlek! – térdeltem le mellé, most már neki kellett lenéznie rám. – Azt akarom, hogy a gyerekek, az unokáid békében, hosszú életet éljenek, és ha ehhez az kell, hogy...
– Nem mondasz le a vastrónról! Egyszerűen nem mondhatsz le róla! Jace lesz a következő, aki tovább viszi az Álmot! A tűz és jég dalát! Nem szakadhat meg a lánc! Megesküdtél Rhaenyra! Akkor régen, Balerion előtt! Emlékszel? Beléd helyeztem a bizalmamat, ami azóta is töretlen feléd! Igyekezz hát megfelelni ennek és továbbadni azt, ami immár a Te kötelességed!
Hajthatatlanul csökönyös volt, nem tehettem, vagy mondhattam semmit, mivel jobb belátásra bírnám.
– Igenis, Apám! – felállva meghajoltam akarata előtt és Alicent után mentem.
Ő nem messze az ajtótól a folyóson járkált, majd mikor feltűntem körmét piszkálva lépett felém.
Kérdőn tekintett rám, mire szomorúan megráztam a fejem. Megfogtam kezét és elborzasztott az egész helyzet.
– Sajnálom Alicent, amit az Apám az előbb Anyámról mondott! Nem úgy gondolta azt...
– De, pontosan úgy gondolta! – és fájdalommal a szemében otthagyott.
YOU ARE READING
A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]
FanfictionDaemon Targaryen, a Tékozló Herceg és Rhaenyra Targaryen, a Fekete Királynő szerelmi története, ahogy a sorozatban látni szerettem volna. Rhaenyra szemszögéből, szorosan követve, ám több helyen elrugaszkodva a sorozattól, néhol a könyvet alapul véve...