A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

71.

A szolgálólányom óvatosan a fejemre igazította, a valyr hagyományaink szerinti kötelező esküvői fejdíszt, amit még Aenar Targaryen hozott magával Sárkánykőre, aki történetesen Daenys, az Álmodó apja volt. Ezt az aranyszálakkal szőtt, nehéz ősi koronát Hóditó Aegon nővérei is viselték a ceremóniájuk alkalmával.

Büszkén húztam ki magam a teher alatt, boldogsággal teli szívvel néztem vissza a tükörből. Aranyló vörös ünnepi köntösömben, fenekemig érő hullámzó ezüst hajjal pont úgy néztem ki, mint akkor ott az álmomban. Vajon sorsom volt eme út, mi ide vezetett, vagy pusztán őszinte és kitartó szerelmemet követve értem célt? Mikortól is vesztem el Daemon imádatában? Tizennégy évesen, mikor hosszú idő óta újra láttam és karjaiba simulva táncoltunk? Vagy mikor alig múltam négy, és ő nemtörődöm módon átnyújtotta azt a gyönyörű Jade tiarát, ezzel elbűvölve egy kislányt? Esetleg lehetséges lenne, hogy már Anyám hasában is az övé voltam?

Sokat gondolkodtam, hogy Anyám megannyi meg nem született gyermeke közül, miért pont én maradtam egyedül életben? Talán valamilyen sötét módon, varázslatos vérmágiának köszönhetem? Az kötne minket össze, Daemonnal? Így tehát minden lélegzetemet ő érte veszem? És eme kötelék mi köztünk van, eleve elrendeltetett? Mivel a sárkányok léteznek, lélegeznek és repülnek az égen, minden ismert tudomány szerint megmagyarázhatatlanul, ezeket a felvetéseket sem zárhatom ki, de biztosra nem tudhatom. Végül mindegy is. Csupán annyi számít, hogy Daemon, még ennyi év múltán is szeret, akar és kíván, a legnagyobb boldogságomra.

Hasamat áhítattal megsimítva indultam, Ő már ott várt.

A nagy kapujától izgatottan igazgatta övét, min a Sötét nővér csilingelt. Heve rám is átragadt, idegesen birizgáltam a tőle kapott nyakékemet, majd ezt észrevéve megragadta kezem és ujjaival rabul ejtette az enyémeket.

– Most már nem menekülsz, Szerelmem! – súgta oda, egy kihívó mosollyal.

– Ahogy Te sem... – válaszoltam a legnyugodtabban és megszorítottam kezét. – „Egy test, egy szív, egy lélek, most és mindörökké..." – mondtam neki a Hét esküjét és az Istenekre, mennyivel jobb érzés ezt neki megfogadni mint elsőre. Most végre az igaz szerelememnek fogadkozhatok, mit őszintén, semmi megjátszás nélkül, szívből teszek.

A Sárkánykői sziklaoltár előtt állva, a valyr Istenek előtt bemutatott véregyesítési rituálé kezdő imádságát mormoltuk. Jelen az 5 gyermekkel, Gerardys mesterrel, és a csupán megfigyelő Septonnal is. Ő a tanúnk és bizonyosságunk, hogy bekerül nevünk a Fő Septon nagy könyvébe, ezzel hitelesítve az itt történteket.

A szertartást, az ősi sziklába vésett rendje szerint hajtjuk végre, mi így, rendkívül bensőségesre és szépre alakíthatjuk. Teljes összhangba állítva a Targaryenek tűz és vér hagyatékával.

Az ima után, a szent sárkányüveggel megvágtuk ajkainkat, nemes valyrul szavalni kezdtük az eskü szövegét.

– Egymásnak tett ígéretünket üveggel karcoljuk az eljövendő múltba. – és a kiserkent vérrel, én Daemonéra, ő az enyémre rajzolva fejeztük ki tiszteletünket egymás, és házunk iránt, ősi valyrul írt szavakkal.

– Lidérces láng és vörös árny dalát éljük. – folytattuk, majd tenyerünket felhasítva, sebeinket összefogva, a keveredő, ám fel nem híguló tiszta Targaryen vonalra emlékeztünk.

– Immár kettőnk vére, örökre eggyé válik.

Egymásba kapaszkodó reszkető ujjaink köré, szent szövetet kötöttünk, jelképezve elszakíthatatlan összetartozásunkat majd a lecsurgó vérünket a nagy fekete sárkánynak kelyhébe csöpögtettük.

– Ezennel a két perzselő szívet, a tizennégy Isten, sárkánytűzben kovácsolja össze. – mondtuk egyszerre és először rajtam volt a sor. Rendkívül émelyítő érzéssel emeltem a számhoz de tisztában voltam jelentésével, így levegővétel nélkül megízleltem a kehely tartalmát. Átnyújtva Daemonak, ő is pont ugyanígy cselekedett.

– A sötétség és a fény idején mondott fogadalmunknak tanúi, csupán a két legfényesebb csillag és az Istenek. – mormoltuk el az utolsó sorát és elérkeztünk a legjobb részhez, hosszú és édes csókunkkal pecsételtük meg fogadalmunkat.

Fájdalmasan szakadtunk el egymástól és varázslatos meghittséggel oldottuk ki a csomót, mi lehullt kezünkről. A Mester azonnal ellátta szivárgó sebeinket, a gyerekek pedig húzták a szájukat nem csak a véres vágások miatt, hanem a nyálas csókunktól is.

Nem voltak túl lelkesek az esküvő miatt, inkább a hamar legyünk túl rajta arckifejezéssel figyeltek de kisgyermekek lévén, ez nem is volt elvárható tőlük. Remélem sok sok évük lesz ezt elfogadni és belátni, hogy ez a frigy nem csak nekem és a trónigényemnek tesz jót, hanem ezentúl egy egységes, őszinte, és boldog családot alkothatunk.

Persze, ha elmúlik majd mérhetetlen haragjuk, amit akkor fognak érezni irántunk, mikor megtudják, hogy az igazi Apjuk nem Laenor volt, hanem Daemon az.

Ám még ez a gondolat sem tudta lehervasztani mosolyomat az ajkaimról, és ékköveket meghazudtoló csillogással a szememben, néztem egyetlen Szerelmemre.