A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

62.

Nem bántam, hogy a hátam mögött szövetkezett a számomra két legfontosabb hölgyem, így alá vetettem magam akaratuknak. Laenával abban az egy hétben, többször is elháltuk így hármasban a frigyet és kilenc hónap múlva megajándékozott engem ikerlányokkal. Baelának és Rhaenának neveztem el Apám után, és Rhaenyra után de ha más kérdezte, akkor Rhaenyst mondtam, tisztelettel adózva anyósom előtt. Hátha, akkor jobban megkedvel az a távolságtartó unokatestvérem!

Rhaenyra eljött pentosi házunkba a vajúdásra, végig támogatta feleségemet és végtelenül boldog lett, hogy végre nem fiúkat abajgathat. Apró babák voltak a lányok, bőrük mint a tejeskávé, hajuk mint az anyjuké. Le sem tagadhatnák Velaryon származásúkat, amivel a Hercegnő és Laenor még nagyobb gondba kerültek.

Luke világra jötte után szárnyra kelt bizonyos szóbeszéd, miszerint Ser Harwin a gyermekek apja, mivel a kérésem és a leveleim miatt, sokszor látták Rhaenrya közelébe, sőt, mindkét szülésnél ott volt falazni nekem. Szerencsére az udvarban senki sem merte nyíltan kimondani, amit gondolt, vagy amit szemmel jól láthatott. Éljen a kicsinyes, számító, hazug banda!

A lányokkal, mikor félévesek lettek Hullámtörőre hajóztunk, haza látogattunk Laena otthonába, ahol tárt karokkal vártak minket. A nagyszülők odáig voltak az új unokáikért és ha már ott voltunk, gondoltam teszek egy próbát a Király kibékítésére, még ha én, a bátyám felé már rég megszilárdítottam szívemet.

Így Dagályból hollót küldtem Királyvárba, tájékoztattam fivéremet a unokahúgai születéséről és kértem hadd mutassam be őket az udvarban, hogy királyi áldásban részesülhessenek.

Rhaernyra megírta, hogy mikor Apja olvasta levelemet elmosolyodott. Bár a Segítő és a kistanács hevesen ellenezte, Viserys megadta az engedélyt. Visszavonta a száműzetésemet, amit fejvesztés terhe mellett szeghettem volna csak meg, de mindig is szerettem veszélyesen élni... Na meg, csak akkor lett volna belőle bajom, ha lebukok, ám így, hogy ezt szerencsésen elkerültem, ezután már bármikor beléphetek a Vörös Erődbe.

A trónterembe érve, talán a fények miatt, de a Bátyám sokkal öregebbnek tűnt, mint ahogy emlékeztem rá.

– Felség! – hajoltunk meg Laenával egyszerre, mindkettőnknél egy-egy gyermekkel.

– Daemon! – lépdelt le a trónról. – Ők lennének? – mosolyodott el és olvadt meg a szíve a kislányok láttán.

– Baela és Rhaena!

– Mily irigylésre méltó, hogy ennyi szépséggel vetted körbe magad, drága Öcsém! – csapkodta meg a vállamat elismerően. 

Ezzel csupán, csak egyetérteni tudtam.

Aznap nagy fogadást rendeztetett a lányaim tiszteletére és aki jelen volt az udvarban, az mind tiszteletét tette.

Unalmas csevegések közepette számolgattam hányan is lennének hűek Rhaenyrához és hányan, akik inkább a zöldeket támogatnák az ósdi hagyomány miatt, akik maradi módon, csak a férfiakat ismerik el trónkövetelőnek és azt a következtetést vontam le, hogy az idősebbek remélem elhaláloznak, mire odáig jutunk. Az nagyban felénk fordítaná a mérleg nyelvét.

A Beteges Bátyám mellett, a lakoma asztalnál sorakozott az álszent Felesége, az elkényeztetett három fia és azaz egy félbolond lánya. Másik oldalán Rhaenyra közelében, Laenor és a két fiúnk. Szembe velük ültünk mi, Laenával és a két kicsi lánnyal.

Végignézve rajtunk, talán egy nagy normális királyi családnak tűnhettünk, de belülről látva itt mindenki jól tudta, hogy ez van a legtávolabb az igazságtól.

Hamar távozott a Király a feleségével, aki ha jól számoltam, csupán három rosszindulatú célozgatást engedélyezett magának férje előtt. Nehogy még ő legyen a gonosz!

Úgy láttam itt a palotában nem változott semmi. "Ki tudja jobb színben feltüntetni magát a Király előtt" versenyt játszanak, mindahány vannak, amitől engem a rosszullét kerülgetett. Egyedül, aki őszintén szerette a Királyt, az Rhaenyra volt.

– Azt mondta Apám, mosollyal az arcán.: „Daemon most már apa. Hiszem, hogy meg fog változni!" – szorította meg a kezem. – Bár tudná... – nézett rám szomorúan, ahogy az alvó gyermekeink felett állva, áhítattal néztük őket a szobájában.

– Attól félek, hogy máris tudja. Viserys nem buta ember. De ha még most nem is, később egész biztos hogy rájön... Nézz rá Jacere! Olyan mély levendula a szeme, és már most annyira hasonlít Baelonra, hogy később ez még szembetűnőbb lesz. Luke pedig, sötét szőke hajával... – ráztam meg a fejem.

– Azért szerinted lesz olyan gyermekünk is, aki ránk fog hasonlítani? – kérdezte suttogva, enyhe rosszallással a hangjában.

– Persze! Ha a következő kislány lesz. Épp oly elbűvölő lesz, mint az anyja! – csókoltam meg, de ő válaszként kissé oldalba bökött és ezen közösen elnevettünk magunkat.

De a következő évben megszületett harmadik gyermekünk sem lett lány. Alig négy év alatt 3 fiam született, és boldogságomra, ennél a vajúdásnál már legálisan lehettem ott. Természetesen Laenával az oldalamon. Rhaenyra szobájában, így négyesben végig nagyon családias légkör uralkodott.