A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

95.

Ez felkorbácsolta gyűlöletemet az előttem álló férfi ellen, mit oly régóta gyűlt bennem. Elvesztve higgadtságomat én is felé léptem, leszakítottam Segítői kitűzőjét és a tengerbe dobtam.

– Csak annyira vagy Segítő, mint Aegon király. Te áruló féreg!

Otto meg sem rezdült kirohanásom végett. Várta hátha hibázok és okot adok a harcra de csak néztem az öregembert, ki egész életét arra tette fel, hogy vérét a trónon lássa.

– Nagymester. – sóhajtott, mire Orwyle mester nyugodtan előlépve egy papírlapot adott át.

– És Te Mester emlékszel, hogy Apám kit nevezett meg Örökösének?

– Téged, felség.

Erre csupán bólintottam egyet.

– Saját magad ismered el, hogy én vagyok a királynőd. Akkor hát miért szolgálod féltestvéremet, a trónbitorlót? – kérdeztem de erre csupán makogni és dadogni bírt. – Egy Nagymesternek ismernie és szolgálnia kell a törvényt – közöltem vele. – Te nem vagy igazi Nagymester, szégyent és becstelenséget hozol az általad viselt láncra!

Miközben Orwyle tiltakozni próbált, letéptem láncát a nyakából, majd Gerardys mester nyakába helyeztem a láncot, ki a birodalom és annak törvényei hű és igaz szolgálója volt.

Daemont nem zavarta meg ez a kis közjáték, csak feszülten meredt a kezembe lévő papírlapra, mire eddig nem sok figyelmet fordítottam.

– Az meg mi a franc? – kérdezte férjem. Kiélezett idegszálakkal markolta kardját, és tudtam, hogy hatalmas elégtétel lenne számára ha kionthatná a Segítő vérét, itt és most.

– Alicent királyné nem feledte el, hogy egykor mennyire szerettétek egymást. – mondta Otto, ahogy kisimítottam a lapot mit még én adtam Alicentnek gyerekkorunkban. Olyanok voltunk mint a testvérek... – Nincs szükség a vérontásra, lehet továbbra is béke a birodalomban. Alicent királyné reménykedve várja válaszod.

Lépett hátra egyet a férfi, mondandóját befejezvén. Egy pillanatig elhittem, hogy lehet így is. De körbenézve megint csupa vérszomjas férfit láttam, kik egy egy sértés miatt kioltanák egymás életét egy pillanat habozás nélkül. Alicent mégis hogy tehetném? Oly egyedül vagyok.

Daemon hangjától megrezzentem, ahogy kardját előhúzva Ottora szegezte.

– Megkaphatja most, az apja szájába tömve a ványadt farkával együtt. Vessünk véget a komédiának! Ser Erryk, hozd ide nekem Hightower nagyurat, örömmel teszem meg én!

Először aprót ráztam a fejem, majd mikor Syrax sárkány üvöltéssel jelezte számomra, hogy érzi a lelkemig hatoló feszültségemet, már határozottabb lettem.

– Nem! – néztem komolyan Daemonra, ki erre kelletlenül eltette kardját, majd Otto felé fordultam. – Királyvár nemsoká megkapja válaszomat. – és feldúltan indultam az otthonom felé.