A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

88.

Annyira belemerültem a jövőről álmodott képembe, hogy csak Jace dühös ökölcsapására figyeltem fel, mit az asztal lapjára mért, majd Aemond is felállt, olybá tűnt mintha ugrásra készen állna. Ebbe a feszült pillanatba szólt bele fiam jegyese.

– Jace! – nézett rá Baela, aki ugyanolyan feldúlt volt. Szemében lángolt az indulat, és az arckifejezése a küzdőtérről volt ismerős, ám hirtelen nem tudtam kit akarna kenőkésével két jól irányzott mozdulattal eltüntetni a földről.

Jace vett egy mély levegőt és ha már állt és mindenki őt nézte, felvette poharát és csupán a nekem tett ígérete és Jegyese érte aggódó hangja végett kipréselt magából valami kedveset.

– A hercegekre, Aegonra, Aemondra és Daeronra! Ugyan már évek óta nem láttuk egymást, de szép emlékeim vannak a gyermekkorunkról. És férfiakként, remélem, barátok és szövetségesek lehetünk. Örvendjetek jó egészségnek, bácsikáim!

– Ti szintén... – morogta Aegon, mikor Jace gyerekesen belebokszolt a vállába, mintha régi barátok lennének, Daeron gúnyosan mosolygott erre az egész színjátékra, Aemond pedig megforgatta a szemét és mély csalódottsággal ült vissza a helyére.

– Ez szép volt, fiam. – dicsérte meg a Király unokáját.

– Féld a fenevadat a deszkák alatt! – motyogta bele a csendbe Helaena, amit szokás szerint senki sem értett majd fellát, hogy ő is mondjon pár szót. – Én Baelára és Rhaenára mondok köszöntőt. Hamarosan férjhez mennek. Nem olyan rettenetes, általában semmibe vesz téged. Kivéve párszor, amikor részeg... – mondta mire a fiatalok elnevették magukat, de én csak sajnálatot éreztem a kedves lány iránt, akinek nem volt semmibe beleszólása és nem tehetett semmit, hogy sorsa jobb legyen. Szeretettel nézte az ikreit és kisfiát. Kedves, jó természetű teremtés, ki ugyanolyan édesanya, mint mi Alicenttel. Csak a gyermekei számítanak neki is.

– Jó. Kérünk egy kis zenét. – mondta ki Apám elégedetten, mint aki jól végezte dolgát, mire a zenészek játszani kezdtek. Többen nekiláttak végre a vacsorának de Jace inkább felállva felkérte Helaenát táncolni. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem ok nélkül tette, talán megsajnálta a lányt, vagy így akart revansot venni Aegon elégedett ábrázatán, mivel nem kért engedélyt a hölgy férjétől, ezáltal megsértve férfiúi becsületét, ám Aegon egy szót sem szólt. Vagy annyira gyáva, hogy inkább nem emeli fel hangját e sértés miatt, vagy annyira sem érdekli felesége, hogy vegye a fáradtságot és szót emeljen ez ellen.