A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

48.

Ahogy visszaértem a szobámba, azon nyomban küldettem Laenorért, meg persze némi reggeliért, majd elrendezve ágyamat, szívélyesen ám kissé szomorúan kávézgatva elbeszélgettünk egy órácskát a felkelő nap fényében, majd mindenki ment a dolgára. Gyászolt az újdonsült férjem, miben csupán együttérző támogatássommal tudtam segíteni. Jólesett neki anekdotázni az elhunyt kedveséről valakinek, azon kevesek közül, ki ismerte őt, és közös titkukat.

Szobalányaimat ugráltatva hordattam be forró vizet rézkádamba, majd áztattam magam néhol elbóbiskolva, néhol Daemonnal töltött éjszakámra gondolva.

Késő délelőttre elkészülve, már használhatónak éreztem magam. A pár óra alvás jeleit, kencékkel a szemem alól sikerült eltüntetni, hajamat díszesen befonták, nehéz ruhámat felsegítették rám.

Ebédidőben, mindenki megjelent a nagy asztal körül. Corlys, Rhaenys, Laenor mellettem, Laena bácsikájával, Alicent a Király oldalán. A Segítő is ott ült már, mikor Daemon rezzenéstelen arccal libbent be a terembe. Egy pillanatra megfagyott a levegő de megcélozta a Tengeri Kígyó melletti helyet és így mindenki megnyugodva, hogy nem mellé ült a fekete sárkány, folytatta az étkezést. A két férfit összekovácsolta a háború, jól kijöttek egymással.

Tőlem borzasztóan messze ült le, de lopva többször rá pillantottam és láttam, hogy ő is így tesz, mitől édes csókjait és forró bőre érintését jutotta eszembe, csupán emlékétől kimelegedve, fogtam a leves hőjére pirosságomat.

Apám, a jelenlévőket biztosított, hogy azért a nemes vendégek megkapják az egyhetes ünneplést, a köznép a véres lovagi tornákat és a végén újra eljátsszuk az esküvőt, ám most teljes pompájába. Daemon megforgatta a szemét erre, én sem örültem ennek de így legalább bizonyosságot nyert, hogy addig is itt maradhat a palotában, vendégként, közel hozzám.

Ebéd végén Alicent odajött hozzánk és végig feltűnően kedves volt velünk. Még Laenor kezét is megfogta a lovagja halála miatti sajnálatának kifejezése végett.

De tudtam, hogy csak a vágást kereste a férfi világosbarna karjain. Mivel köztudott, mely nő nem érintetlen, újdonsült férje kezét megvágva vérzi össze nászi ágyukat.

Mosolyogtam rá, ahogy a nyomok után kutatott, de úgy tettem, mint aki ezt észre sem veszi. Laenor is vette a lapot és feltűnően ölelgetett és fejezte ki mérhetetlen boldogságát, ezzel védve engem és magát, hogy nem is volt oly fontos számára a lovag, aki az éjjel végezte be.

Hálás voltam, mikor Laena odajött kimenteni minket e csevej alól, és rám kacsintva jelezte, hogy tudja melyik színdarabban létezünk ezentúl.

Így délután, már hármasban vettünk részt az esküvői programon, majd Daemon többször kiszámíthatatlanul váratlan feltűnései után, valahogy mindig Laena oldalán kötött ki, ami azt eredményezte, hogy a remélt idő, amit vele tölthettem, ugrásszerűen megnövekedett. Volt, hogy szótlanul csak figyelt minket, ahogy én és a 16 éves kedvenc kuzinom nevetünk, vagy elbeszélgetünk a sárkányokról, és volt, hogy Laenornak stratégiai leckéket adott a háborúból vagy más fontos témákból.

Nem tudtam eldönteni, hogy mi vagyunk érettebb gondolkodásúak, vagy Daemon maradt örök fiatal de egy percig sem lógott ki közülünk. Laena sokszor pillantott a rövid hajú férfira elgondolkozva, időzött el rajta a kék szeme és ilyenkor nem restellt úgy helyezkedni, hogy Daemon egyik oldalán én legyek, másokon ő és így beszéljünk át előtte. Látszott a lányon, hogy kedvel engem, örül, hogy sok közös van bennünk és egy félnapos együtt étkezés, készülődés, lelátón való ücsörgés, és esti ünneplés után, már én is örültem, hogy velem van. Korához képest okos lány, aki gyorsan átlátja a dolgokat és nem csak a maga hasznára fordítja ezt, hanem segít azoknak, kiket igazán kedvel.

A vacsorán a testvérekkel felváltva táncoltunk, jól éreztük magunkat, ám ahogy egyre később lett, úgy pillantottam egyre többet Atyámra, hogy mikor vonul már vissza. Daemon is elkezdett unatkozni, kezeivel feszülten játszott a serlegével, miután Corlys nagyúrral hosszan beszélgettek, feltűnően sokat Laenára tekintgetve.

Ezalatt végig féltékenység kínzott, mégis megbékéltem. Hát, ennyire ismer, hogy tudta, senki mást nem fogadtam volna el, csak a Kuzinomat vagy egyszerűen szerencséje volt és pusztán száraz számításokból jött ki a lány neve?

Hiszen kitűnő vérvonal, egyik legjobb és a legnagyobb sárkány lovasa, és úgy hírlik, nem óhajt még férfi alá feküdni, jobban érdekli a sárkányok megfigyelése, mint gyermeket nevelni.

Végül Daemon adta fel a kivárós játékot leghamarabb, pont mikor Laenor az ittas lovagok kis csoportjának úgy prezentálta, hogy mennyire szeret, hogy az ölébe ültetett. Jót nevetve ezen pattantan fel, játékosan leszidva adtam elő, a méltóságteljes Örökös, hercegnő, és feleség szerepét.