A Septon előtt állva, könnyezve néztem, ahogy Laenor vérzik és gyászolja lovagját.
– A Hét szeretete szent és örökkön való. Az élet és szeretet forrása. Itt vagyunk hát, hogy köszönetet mondjuk, és dicsőítsük e két lélek egybekelését. Atya. Anya. Harcos. Kovács. Szűz. Vénasszony. Idegen. Hallgassátok meg esküjüket! – vezényelte a Septon a házasságkötési ceremóniát.
– A tiéd vagyok, és te az enyém. Jöjjön bármi. – mondta ki e a szavakat elsőként Laenor és minden hang ólom súllyal nehezedett vállaimra. Muszáj kimondanom neki. Nem tehetek mást.
– A tiéd vagyok, és te az enyém. Jöjjön bármi. – zokogtam fel az utolsó szónál.
Mosolyogni akartam, jó arcot vágni az egészhez de a tiltakozás érzésére a testem így válaszolt. Most értettem meg, hogy milyen nagy árat fizetek a trónért, amit nem is akarok.
– Itt, az Istenek és emberek színe előtt kijelentem, hogy Laenor a Velaryon-házból és Rhaenyra a Targaryen-házból, mostantól férj és feleség. Egy test, egy szív, egy lélek. Most és mindörökké. – mindörökké...? Csengett a fülembe újra és újra, nem szabadulva a Septon hangjától.
Apám a következő pillanatba összeesve terelte el a figyelmemet a saját nyomoromról. Már nem tudták előlem tovább titkolni betegségét és Strong nagyúr, miután a Királyt ellátták, beavatott állapotába. Megdöbbentett a tény, hogy ennyi ideje képes volt hazudni nekem erről, vagy ha nem is hazudott, elhallgatni előlem.
Talán azért siettette az esküvőt, hogy legyen ki felelősséggel vigyázzon rám, ha ő már nem lesz? Vagy még unokáit akarná látni?
Megköszönve őszinteséget, távozott a Segítő, Laenor is visszavonult a lakosztályába, ma nem igazán volt kedve elhálni a nászunkat, mit teljesen megértettem.
Kibontott hajamat fésülve megrendülve néztem magam a tükörbe. Zsongott a fejem a történésektől és egyáltalán nem éreztem magam házasnak. Tán, mivel most is teljesen magányosan ülök a saját szobámba, ahogy eddig?
Rhaenyra! Most kicsúsztak a kezeid közül a dolgok, amiket igazán soha nem is tartottál, de ezentúl nem így lesz!
Lecsaptam a tükrös asztalomra a hajkefémet, selyem köntöst húzva csipkés hálóruhámra, elfújtam az égő gyertyákat. Lehelet finom füstjük mellett, óvatosan nyitottam a titkos átjáró ajtaját és lépcsőztem arra a szintre, ahol már évekkel előtte titkon kézen fogva jártunk.
Nőiesen bebillentettem lábbal az ajtaját és nem fáradtam a kopogással, vagy bármi más illemmel, így néma csendben figyeltem arcát, ahogy asztalánál egy kupa bort iszogat.
– Korán jöttél... Vége is a vígadalomnak? – kérdezte szarkasztikusan.
– Ott kellett volna lenned! Velem! Egyedül hagytál! – róttam fel neki.
– Muszáj volt eljönnöm, mielőtt kitört a balhé. Ha ott vagyok, az is az én hibám lett volna... – közelebb lépve hozzá, a gyenge fényben tanulmányoztam az arcát. Tudja mi történt Joffreyval... Mégis honnan...? Ha nem onnan hogy...!
– Te voltál! Te adtad neki a kabátodat! – borult rám a felismerés.
– Olcsón meggyőzhető volt, hogy viselje egy kis ideig. Nem volt túl okos khm, férfi...
– Meghalt! Csak pép maradt az arcából! Laenor szerette! – kiáltottam rá.
– Remélem Ser Crispin is hamarjában ment utána... – hátradőlt, mint aki jól végezte dolgát.
Nyújtotta felém a serlegét, mihez előtte ajkait érintette. Indulatosan elvettem tőle és felhajtottam tartalmát, majd lecsaptam az asztalra.
– Alicent védelmébe vette. Még egy fenyítést sem kapott a tettéért!
– Az baj! – csóválta meg a fejét. – Akkor a fehér baromnak eljárt a szája. Új úrnőt választott... Lecserélt téged...
Mi? Akkor Alicent azért mérges rám, mert azt hiszi hazudtam neki szüzességemről, Daemonről és úgy általánosságban arról az estéről? Ahh, így már érthető.
– Mit műveltél Daemon? Ellenem fordítottad a legjobb barátnőmet!
– Ő már nem a gyerekkori kedvenced! – csapott az asztalra. – Ő a Királyné, akinek van két Targaryen fia. A játszma elkezdődött és attól még, hogy te nem akarsz részt venni benne, mások már megtették tétjeiket.
– Játszma??? Neked ez egy játék? Daemon, az Istenekre! Az életemről beszélsz!
– Hát ez az! – pattant fel és magasodott felém. – Megesküdtem Aemmának, hogy megvédelek! Az életemet adnám érted, ha az kell!
– Mégis hagytad, hogy megesküdjünk Laenorral! – ráztam meg kétségbeesetten a fejem.
– Kész voltam meghozni ezt az áldozatot! – vágta rá nemtörődöm arccal.
– Te hoztál áldozatot??? – emeltem fel a hangom. – Hazudtál nekem! Becsaptál és hitegettél!
– Nem! Elvakítanak a jelenben érzett vágyaid. Láss messzebbre! Ezzel erőssé tettelek! Meg fogod ezt még köszönni!
– Azt mondtad kitalálsz valamit! Hogy nem lehetek más felesége! – sírtam el magam a megnyugtató szavaira emlékezve.
– Butus vagy! – simította le könnyeimet arcomról. – Muszáj volt, máskülönben soha nem mentél volna bele... De hisz, amit Laenorral kötöttél, az csak egy politikai egyezség. Hát sosem figyelsz rám?
– De, figyeltem. Már nem vagyok hajadon, Daemon! – mondtam akaratosan kívánva őt. – Azt mondtad addig nem, míg... – de már nem hagyta, hogy befejezzem, elnémított édes csókjával.
YOU ARE READING
A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]
FanfictionDaemon Targaryen, a Tékozló Herceg és Rhaenyra Targaryen, a Fekete Királynő szerelmi története, ahogy a sorozatban látni szerettem volna. Rhaenyra szemszögéből, szorosan követve, ám több helyen elrugaszkodva a sorozattól, néhol a könyvet alapul véve...