A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

64.

Fiainkat Királyvárban hagytuk, míg mi Hullámtörőn aggódtunk.

Hét fiatal közül Joff a hármat, Luke az ötöt és Jace végre betöltötte a hatot így parancsolni kezdett sárkányának, ki maga is még fióka volt.

Úgy mint Alicent gyermekei is. Aegon 13, Helaena 12, Aemond 10, Daeron pedig ugyanúgy 6 éves volt. Aegon és Helaena már sárkánylovasok voltak. Helaena Dreamfyre-t lovagolta, a nőstény sárkányt, míg testvére, Aegon a fiatal Sunfyre-t, melyet a valaha élt leggyönyörűbb sárkánynak tartottak. Még Daeron hercegnek is volt saját sárkánya, a szépséges, kék nőstény, Tessarion, bár még nem ülte meg. Csak a középső fiú, Aemond herceg maradt sárkány nélkül, akit ez roppantul frusztrált.

Az Alicent és köztem kialakult rossz viszony továbbszállt a fiainkra is, és a királyné három fia, Aegon, Aemond és Daeron hercegek Velaryon unokaöccseik elszánt riválisaivá váltak, megvetették őket azért, amiért ellopták tőlük jogos örökségüket, a Vastrónt. Bár mind a hat fiú részt vett a lakomákon, bálokon, valamint mulatságokon, és együtt tanultak, gyakorlatoztak ugyanannak a fegyvermesternek, illetve tanítónak a felügyelete alatt, a rájuk erőltetett összezártság ahelyett, hogy testvérekké egyesítette volna őket, csak tovább fokozta ellenszenvüket.

Nélkülem, túl hosszú ideig lettek kellő figyelem és fegyelem nélkül hagyva, ami véglegesen rányomta a bélyeget a kapcsolatukra. Minden féltékenységet, utálatot és gúnyt egymáson vezették le, fakarddal és szavakkal.

Laena a várandóssága minden percét Lovagjával töltötte, így a végén már hatan, Én, Daemon, Laena Lovagjával, és Laenor Ser Qarllal együtt kártyáztunk, táncoltunk, ittunk és vigadtunk míg Kuzinom bírta. Ám a kiszámolt ideje előtt beindult a szülés és nem ment semmi sem úgy, ahogy elterveztük.

Végig fogtam a kezét, egy hosszú napi és éjszakai vajúdás után Laena teljesen kimerült, de végül életet adott a fiúnak, akit oly nagyon várt és szeretett volna, ám a csecsemő torz volt és csúf, egy órán belül meg is halt, de ezt az Anyja nem volt képes feldolgozni, nem engedte el, ragaszkodott fiához. A fárasztó vajúdás minden erejét elszívta Laenának, a gyász pedig tovább gyengítette, így védtelen maradt a gyermekágyi lázzal szemben.

– Hercegem! – szólt Hullámtörő ifjú mestere. – Feleséged állapota nem javul. Mindent megtettem, amit tudásommal bírtam. Ezután már csak imádkozni tudunk.

– Nem! – emeltem fel hangom, ahogy karjaiba zárt kisded felett zokogó Laena ágya mellől eljőve, eléjük álltam. – Sárkánykőn a saját Mesteremet idereptetem. Ő idősebb, tapasztaltabb férfi, aki híres gyógyító tudományáról! – néztem elszántan a férfiakra.

– Nem. – rázta meg a fejét Daemon, miközben a sápadt feleségére nézett. – Én gyorsabban megjárom. – szögezte le és már húzta is a lovagló kabátját.

Laena néha néha abba hagyta a sírást, olykor próbáltam lelket önteni belé, de csak kesergett elvesztett fia miatt, miközben láza csillapíthatatlan nőtt és Szerelme sem tudta jobb kedvre deríteni, mitől csökkenő forróságát reméltük, a babát pedig, senki kedvéért sem volt hajlandó elengedni.

Daemon hamar elhozta Gerardys mestert, aki rögvest átvette a kezelését a betegnek. Különböző növények főzeteit itatta és borogatta a lányt de éjfélig semmit sem javult, ám nem is romlott az állapota.

Legsötétebb órában kikelt ágyából és sárkányához indult, hogy egy utolsót repüljön.

– Laena! Mégis hová mész? – riadtam fel az ágya melletti székről. – Várj, Húgom! – szaladtam utána és próbáltam visszatartani, de ő csak célirányosan menetelt tovább, nehéz szívével, még nehezebb súllyal a karján.

A kiabálásomra többen is megébredtek, de utolérni már csak akkor tudtuk, mikor Vhagar előtt állt, így se az Őrök de még Laenor sem mert közelebb menni az öreg és rossz természetű sárkányhoz. Ám Laena Lovagja mellette termett de nem bírt értelmes szót váltani a lánnyal. 

Kuzinom csak sírt, hisztérikusan könyörgött Lovagjának, hogy menjen mellőle de ő nem akarta magára hagyni megtört Kedvesét és halott fiát.

Mikor felfogtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, számolva a legrosszabbal, elindultam fogadott húgom felé, hogy tegyek még egy próbát, hátha rám hallgat de Daemon visszatartott és nem engedett egy tapodtat sem odébb.

– Nem mehetsz! Nem látod, hogy már nem önmaga? 

– Muszáj mennem! Engedj! Rám sem ártalmas a tűz! – vetettem oda, ahogy próbáltam lefejteni ujjait magamról, de karom körül erős bilincset képzett a marka.

Felháborodva szándékoztam kikérni magamnak a korlátozását, mire egy parancsoló szó ütötte meg fájdalmasan mindnyájunk fülét.

– Dracarys! – hallottam meg a Kuzinom, ellentmondást nem tűrő hangját.

Lovagját és szíve hasadásának forrását ölelve lett hamuvá egy pillanat alatt. Vhagar érezte lovasa lelkéig hatoló kínját, menthetetlen lázas állapotát. Ezzel az irgalmas tettel fejezte ki csodálatát a gazdája iránt és teljesítette vágyát, hogy ne ágyban, hanem igaz sárkánylovasként érje a halál.

Döbbenten öleltem Daemont, még a lángok kialudta után is és mérhetetlen szomorúságom felett éreztem át igazán, Laena bátorságát, sárkányával kialakult kötelékének mélységét.

Laena Velaryon csupán 22 esztendős volt.