A Múlt Árnyéka

2. Fejezet

Másnap reggel Ash úgy kelt fel, mint akit agyonvertek. Végül is nem állt távol az igazságtól. Mindene fájt, tele volt kék-zöld foltokkal, kisebb-nagyobb véraláfutásos zúzódásokkal és a tegnapi vágása is elfertőződött. Úgy nézett ki a lány, mintha egy hosszú keresztes hadjáratból tért volna vissza, pedig csak az apja kiakadt, hogy boszorkány és este nyolc után ért haza. Ash őszintén, inkább lett volna valahol egy keresztes hadjáraton, minthogy ma is szembe kelljen nézni félőrült, agresszív apjával. Szerencsétlen anyja sem nézett ki sokkal jobban, mint a lánya, ezért a délelőttöt mind a ketten a kórházban töltötték. Szerencsére egyikőjüknek sem lett komolyabb baja egy-két zúzódást leszámítva. Az orvosok gyanították, hogy családon belüli erőszak történt, próbálták is rábeszélni Mrs. Silvermant, hogy szóljon az illetékes hatóságnak, de azok se igazán tudtak volna mit kezdeni az üggyel, emellett már csak egy hét volt az iskolakezdésig, ami azt jelentette, hogy Ash-nek már csak egy hetet kellett kibírnia agresszív apjával. Viszont féltette édesanyját. Félt, hogy helyette is őt fogja bántani és csak remélni merte, hogy mire június végén hazaér, még láthatja anyját.

- Kincsem, mit szólnál, hogyha ma, miután az a varázsló elvitt téged Londonba, kivennék ott egy szobát, és iskolakezdésig ottmaradnánk? - anyja szinte olvasott Ash gondolataiban, mivel neki is ugyan ez fordult meg a fejében.

- Nagyon örülnék neki. Bár akkor legközelebb csak a vonaton találkoznék Perselussal. - mondta szomorkásan a lány. Nyilván a fiú is jobban örült volna, ha végre lenne egy olyan napja Ash-nek, amikor nem veri meg az apja, hiszen Perselus tökéletesen tudta, hogy milyen is a családi körülménye. Szegény fiú is hasonló cipőben járt.

- Mehetünk akár holnap is, nem kell ma este azonnal. - mosolyodott el Mrs. Silverman. - Tudom, mennyire egymáshoz vagytok nőve. Amióta ismeritek egymást, szinte minden nap találkoztatok, szóval biztos nagyon nehéz lesz pár napot kibírni egymás nélkül. - mondta cinikusan Mrs. Silverman és egyre szélesebben mosolygott.

- Jaj anya, hagyjál már! - szimulált sértődöttséget Ash. - Tudod jól, hogy ő az egyetlen barátom. Az iskolában mindenki utál, különcnek tartanak és csúfolnak.

- Igen, kicsim, pontosan tudom. Remélem, ebben a Roxfortban máshogy lesz.

§

- Szóval akkor suli előtt elmentek Londonba? - kérdezte szomorúan Perselus.

Lily ott állt a fa árnyékában, és ugyan a két lány nem ismerte egymást olyan rég óta, kezdtek már összebarátkozni, hiszen mind a ketten mugliszületésűek és egy kisebb sokkon estek át. Lily megtudta, hogy ő is boszorkány, és Ash szülei is megtudták, hogy lányuk boszorkány. Maga Ash már évek óta tudja, amióta Perselussal megismerkedtek. A fiú még az elején mindent elmesélt a varázsvilágról, szóval Ash-nek nem lesznek a jövőben gondjai azzal, hogy muglik között nőtt fel, és Perselus az utóbbi napokban hasonló kiképzést tartott Lily-nek is, szóval a vörös hajú lány is tud már egy-két dolgot.

- Igen Per, de csak pár nap. Aztán majd a vonaton bepótlunk mindent. Voltál már Londonban? Majd mesélek. Biztos olyan szép lehet az egész. Nem csak a varázsvilág része.

- Ash, nyugi. - mosolyodott el a vöröske. - Én már kétszer voltam ott, még az Abszol úton is, és hidd el, nagyon jó. Tényleg, Perselus, te már beszerezted, amiket kell?

- Nem, gondoltam, holnap megyek anyámmal. Ha már úgyis elmész egy hétre, legalább az Abszol Útra mehetnénk együtt. Lily úgyis volt már. Mit szólsz? - nézett Ash-re kérdőn a fiú.

- Én benne vagyok, amúgy is tartok tőle, hogy egyedül menjek varázslók közé, igen, tudom, hogy lesz velem valaki. - tette hozzá Ash gyorsan látván, hogy Perselus készül éppen közbevágni. - Na és Lily, mit szóltak a szüleid, hogy boszorkány vagy? Nem akadtak ki?

- Nem, egyáltalán nem. Igaz, Tuney bolondnak nevezett, de a szüleim egész jól fogadták a dolgokat.

- Petunia csak irigy rád... - morogta Perselus, amivel egyet kellett a lánynak értenie, igaz, csak egyszer találkozott Lily nővérével, de az bőven elég is volt.

- És a te szüleid, Ash? - kérdezte mit sem sejtve Lily.

- Ma reggel a kórházban kezdtem, mivel tegnap apám úgy kiakadt, hogy meg akarta ütni anyát, pedig őt nem szokta, én meg dühömben rárobbantottam a szekrényt, amiért este elég durván megvert. - húzta el a száját a lány.

- Megvert?? - hüledezett Lily. - Dehát miért?

- Áh, én már nem tudom, hogy mit miért csinál. De ennél csinált már durvább dolgokat is. Örülök, hogy most június végéig nem kell látnom. Csak anyát sajnálom kicsit. Remélem nem fogja bántani...

§

Másnap, amikor jött a varázsló, hogy elvigye a kis csapatot az Abszol útra, már Perselus és az anyja is ott álltak a nappaliban. Mrs. Silverman kedvelte őket, Mr. Silverman szerencsére valamelyik kocsmában vedelt valami borzasztó löttyöt, szóval vele sem kellett egy kisebb háborút lejátszaniuk. A varázsló, akiről később kiderült, hogy a Roxfortban tanár, kicsit furán nézett a csapatra, de miután elmagyarázták, hogy Perselusék miért vannak itt, nem ellenkezett. Mivel a professzor nem akarta, hogy hoppanáljanak, ezért mugli vonattal mentek Londonig. Ott Ash meg is jegyezte, hogy merre van a kilences és a tízes vágány, aztán elindultak az Abszol út fele. A lány annyira csodálta a várost és nézelődött, hogy mindenféle figyelmeztetés nélkül nekisétált egy téglafalnak.

Amikor átértek a falon elindult mindenki a maga dolgára. Ash elment megvenni a pálcáját, míg a varázsló beszerezte a könyveket, és Perselusék is a saját dolgukra mentek.

Amikor belépett Ollivander pálcaboltjába, már volt benn valaki. Egy, korához képest, viszonylag magas 11 év körüli fiú állt előtte, akinek vállig érő, göndör fekete haja volt. Akkor még nem tudta, de egy igen visszatérő szereplője lesz a fiú Ash elkövetkezendő éveinek. És nem csak azért, mert iskolatársak lesznek...