A Múlt Árnyéka

32. Fejezet

Miután kijött Dumbledore irodájából, Ash azonnal a könyvtárba rohant. A nap még fenn volt, tehát Lily-éknek is ott kellett még lenniük. Nem is tévedett.

- Már azt hittük, hogy minimum kicsaptak a suliból. - köszöntötte Ash-t vörös hajú barátnője. 

- Mi? Ja, nem. Nem fogjátok elhinni, hogy mi történt. Vagy, hogy mit láttam. Vagy, hogy hol jártam.

- Hát, ha nem mondod el, nem is fogjuk megtudni. - jegyezte meg enyhén szarkasztikus hangon Perselus.

- Valaki emlékében jártam. Egy ilyen merengőbe Dumbledore...

- Mibe? - vágott közbe Lily.

- Merengő. Olyan dolgok, amiben megnézheted valaki emlékét. Vagy tárolni tudja azt. Mi utaztunk egy halálfaló emlékében. Benne volt Blackwater is. Engem keres.

- Téged? De mégis mit akar tőled? - kérdezte ijedten Lily.

- Sirius szerint megtudta valahogy, hogy utazó vagyok. Biztos fel akarna használni a terveihez. 

- De hát még nem is vagy rendes utazó.

- Blackwater vagy nem tud róla, vagy nem érdekli. Őrült az az ember. Az egész világot uralni akarja. Még rosszabb, mint Voldemort.

§

Ash törökülésben ült az ágyán. Baldachinos függönye körben el volt húzva, csak egy kis csíkot hagyott, ahol a Hold fénye besütött. Próbálta teljesen ellazítani magát, kizárni a külvilágot a tudatából, ami a mostani alkalommal nehezen ment. Egyre csak a merengőben látottak és Blackwater szavai visszhangoztak a fejében.

Egy sötét erdőben lépkedett. Éjszaka volt, a fenyőfák ágai között besütött a telihold fénye. A távolban egy aprócska faviskó ablakain fény szűrődött ki. Elbújt az egyik fa mögött, és onnan kilesve figyelte a házat. Az ajtó hirtelen kinyílt és két ébenfekete hajú férfi lépett ki rajta. Amint elindultak a fák között, tenyerükben aprócska, fehér láng jelent meg. Kétfelé váltak, és az egyik megindult Ash felé.

- Odébb kellenen mennünk, mielőtt észrevesznek. - suttogta valaki.

Ahogy Ash odanézett, egy pillanatra ledöbbent. Perselus állt mellette, de már jóval idősebben. Az első sokk után a lány bólintott, és nesztelen léptekkel elindult megkerülni a házat. Ahogy egyre közelebb értek, beszélgetés szűrődött ki az egyik ablakon. Ugyan a szavakat nem lehetett tisztán hallani, Ash azonnal felismerte a merengőben hallott hangot. Blackwater rejtőzött a házban, az immáron 'megtisztított' idézőivel. 

- Közelebb kellene mennünk, hogy halljuk, miről beszélnek pontosan. - suttogta Ash.

- Ash ne, ha lebukunk, fölöslegesen jöttünk el idáig. Inkább induljunk el visszafelé, már felkelt a Hold. -  mondta alig hallhatóan Perselus.

Hirtelen egy reccsenés hallatszott mögülük, és az egyik fa mögül az egyik idéző lépett ki. 

- A köpenyt, gyorsan!

Ash előkapta a táskájából a köpenyt, és magukra terítette. Egy lélegzetvétel nélkül várták, hogy az idéző elhaladjon mellettük. A csöndben Ash még a szívverését is hallani vélte. Az idéző centikre előttük ment el, de nem mertek megmozdulni, nehogy véletlenül egy faágra lépjenek a sötétben. A ház mögött a két idéző összetalálkozott.

- Esküdni mertem volna, hogy azt a lányt láttam, aki Blackwaternek kell. 

- A jövőbelátót? - kérdezte a közelebbik.