A Múlt Árnyéka

100. Fejezet

Nagyon későn jöttem, de most azért, mert hosszú lett a fejezet. Ha már századik fejezet, a különkiadás jár. :D

És amúgy, ÚRISTEN EMBEREK EZ A SZÁZADIK FEJEZET. Számomra ez a rész egy élmény volt, nekem ez a kedvencem, de hát én szeretem Regulust. Remélem, ti is élvezni fogjátok. Kicsit jobban elmélyítettem a karakter jellemét, más színben tüntettem fel, mint eddig. Próbáltam adni neki egy olyan hátteret, amivel érhető, hogy miért lett áruló. Kíváncsi vagyok, nektek hogy fog tetszeni. Remélem, szeretni fogjátok ti is. :)

Ash a többiekkel úgy beszélte meg, hogy csak ő és Sirius fogadják Regulust, tekintve, hogy a fiú nem biztos, hogy a többiekben annyira megbízna, mint a párosban. 

Amint Sirius elhoppanált a Grimmauld Térre, Ash szinte nem bírt megállni, izgalmában fel-alá járkált a lakásban. Perselus és Damien voltak olyan jófejek, hogy leléptek arra az időre, amíg Regulus ott van.

Kisvártatva matatás hallatszott a bejárati ajtótól és Ash izgatottan figyelte, ahogy a két Black fivér belépett rajta. 

- Ezt rakd el. - dobta oda Sirius Mardekár Medálját a lánynak. 

Ash bólintott, majd berakta az acéldobozba a horcruxot a gyűrű mellé és visszafordult az újonnan érkezetthez. 

- Örülök, hogy látlak, Regulus. - mondta kedvesen a lány.

- Én is örülök, hogy izé... Hogy hajlandóak vagytok segíteni. - mondta zavartan a fiú.

- Ez csak természetes Reg, senkit nem hagyunk magára. - mosolygott melegen a lány.

- Nos, hol is kezdjem. Ez egy nagyon-nagyon hosszú történet. Nem is tudom igazán, hogy hol kezdjem. - ismételte töprengve.

- Ha ez segít, nekem van egy olyan bűbájom, amivel képes vagyok megnézni mások emlékeit és sajátokat átadni egy adott személynek. Ha neked az úgy könnyebb, akár meg is mutathatod, hogy mi minden történt. 

- Az jó lenne, talán úgy könnyebb. - mosolyodott el halványan Regulus - Mit kell csinálnom?

- Kimondom a varázsigét és neked azokra az emlékekre kell koncentrálnod, amiket meg akarsz mutatni. - magyarázta a lány.

- És Sirius is fogja látni? - pillantott óvatosan a bátyjára.

- Ha velem egyszerre mondja ki a varázsigét, akkor igen. 

Regulus nem habozott, azonnal rábólintott, hogy csinálják.  Ash bólintott, majd visszaszámolt háromtól, és amikor az egyhez ért, kimondta a varázsige nevét. Azonnal ellepték Regulus emlékképei.

A Roxfort sötét sziluettje rajzolódott ki a csapat elsőéves előtt. Hagrid vezette őket, mint mindenkit. Ash ezt is, mint a legtöbb ilyen jellegű képet úgy látta, mint a tévében, tehát nem magában az emlékben volt, mint a Merengőben. A lány szeme előtt egy tizenegy éves fekete göndör hajú kisfiú haladt, mellette egy barna hosszú hajú kislánnyal. A két gyerek együtt szállt be a csónakba, majd Regulus szólalt meg először, nagyjából a tó felénél.

- Téged hogy hívnak? - kérdezte izgatottan.

- Emily vagyok. Emily Jones. - mondta mosolyogva a lány.

- Én Regulus Arcturus Black. Te melyik házba szeretnél kerülni?

- Igazából fogalmam sincs. Anyáék nem varázslók, így nem sokat tudok erről az egészről. De talán a Hugrabugba illek a legjobban. - mondta komolyan a lány.

- Én nagy valószínűséggel a Mardekárba kerülök. A családból mindenki ott van, kivéve a bátyám. Ő valahogy Griffendéles lett. - mondta halványan mosolyogva a fiatal fiú - Bár nem bánnám azért, ha követném.