A Múlt Árnyéka

114. Fejezet

Ebből is két fejezet lesz, szóval ne menjetek messzire. Hamarosan érkezik a következő is. Addig is, jó olvasást! :)

- Tehát azt mondjátok, hogy van a londoni csatornarendszernek egy pontja, ami pont a barlang felett húzódik? - kérdezte Ash Remust.

- Nem pontosan a barlang fölött. De találtunk egy könyvet, ami London földalatti vízforrásait taglalja. És egy igen gyanús forrás is fel van tűntetve, aminek sosem találták meg a végét. És elhelyezkedésileg nagyon közel van a Gringottshoz. - magyarázta a vérfarkas.

- És hogyan jutunk oda le? A csatornákon keresztül? - kérdezte Reg.

- Pontosan. Ha megtaláljuk a pontos helyet, akkor pár varázslattal könnyen le tudunk a forráshoz jutni. - felelte Remus.

- De a barlangba hogyan jutunk be? Azért valami pici patakocska nem biztos, hogy ad elég helyet. - kérdezte értetlenül Sirius.

- Drága Sirius, néha veszélyesen hülye tudsz lenni. - nevette el magát Ash - Tudod, a víznek van egy olyan kedves képessége, hogy képes kiásni járatokat. Szerinted a folyók medre hogyan lett? Szóval feltehetőleg a patak nem csak egy kis patak, hanem tartozik hozzá egy barlangjárat is. Amin keresztül el tudunk jutni a vízesésig, onnan meg be a tóhoz. És a csille járatok meg vannak olyan szélesek, hogy beférjünk oda.

- A vízesésen meg vagy leugrunk, vagy szerzünk seprűket és onnan repülünk tovább. - szólalt meg Perselus.

- Egnus, el tud minket kalauzolni a járatokon keresztül a Lestrange széfig? - kérdezte a koboldod a lány.

- Természetesen. De elég mélyen van. Emellett egy sárkány őrzi. - közölte a lehető legtermészetesebben a kobold.

- Egy... Sárkány. - nyögte Ash - És azon mégis hogyan jutunk keresztül?

- Megvan annak a módja, ne aggódjon kisasszony. Csak jussunk el odáig. - mosolyodott el halványan a kobold.

- Rendben, este megyünk. Addig szerezzünk valahogy seprűket.  - csapta össze a kezét Ash.

§

Miután Sirius és Regulus, Merlin tudja honnan, szerzett négy seprűt, Ash-ék készen álltak az indulásra. A ház elől hoppanáltak egyenesen a kijelölt csatornába. Szerencséjükre az pont száraz volt, csak az átlag csatorna szag terjengett a levegőben.

Remus vezetésével elindultak a kijelölt irány felé. Egyszer eltévedtek, de még így is nagyjából egy óra alatt érték el a meghatározott pontot.

- Akkor itt most mi lesz? Valami robbantóbűbájjal bejutunk a barlangba? - kérdezte Damien.

- Ja, azt terveztük. - bólogatott Sirius.

- Reméljük, hogy nem az egész barlang fog beomlani. - dünnyögte Ash - Először azért csak egy ember próbálja meg.

Sirius biccentett, és a kijelölt pontra szegezte a pálcáját. Ash-ék pár lépést elhátráltak a fiútól, és várták a varázslat hatását.

- Bombarda Maxima!

Az egész csatorna beleremegett a bűbáj erejébe, és a csatorna alján egy szép lyuk keletkezett. Miután eloszlott a por- és törmelékfelhő, Ash észrevette, hogy egy kisebb barlangocska jelent meg, benne pedig halkan csörgedezett egy kis patak.

- Milyen mély ez? - kérdezte a lány, amikor odalépkedett a lyuk szélére.

Az ég világon semmit nem látott, ezért elővarázsolt egy kis világító gömböt és leküldte a járatba. Nem volt túl mély, maximum három méter magas lehetett. Szélességre is ugyanezt saccolta.