A Múlt Árnyéka

102. Fejezet

Az, hogy Regulus befogadása nehezen ment, egy gyenge jelző volt.

Jamesnek volt egy jó hosszú vitája Siriussal, mert szerinte az egész csapda volt. Még akkor is nehezen engedett, amikor Sirius elmesélte legjobb barátjának mindazokat, amiket látott. 

Lily és Remus is kicsit vitatkozott Ash-el, de végül beletörődtek, hogyha a lány bízik Regulusban, akkor ők is. Damien és Perselus elsőre bizalmat szavaztak a fiúnak, Petert meg az egész hidegen hagyta. James ment a legnehezebben, de végül Ash és Sirius együttesen észt beszéltek a fiú hülye fejébe.

Regulus természetesen mindezt elsőre úgy kezelte, hogy akkor inkább lelép, de Ash megfenyegette, hogy akkor kikötözi a konyhai pult lábához, így végül a fiú inkább maradt, de nem esett neki jól az egész vita körülötte. Lily-ék többek közt ezért is engedték el olyan gyorsan a dolgot, mivel látták, hogy az ifjabbik Blacknek mennyire nem esik jól a dolog, 

Végül röpke öt nap alatt csitult le minden, és miután Regulus a Megszeghetetlen Esküre is hajlandó lett volna, a többiek megbékéltek az új csapattaggal. Legalábbis a nagy részük, James kihangsúlyozta jó hangosan, hogy csak tolerálja a dolgot, amitől kapott is egy nagy tarkón csapást Lily-től. A vörös hajú lány a kezdeti kételyek után kifejezetten gyorsan összebarátkozott Regulussal, amiért az ifjabbik Black nagyon hálás is volt. De a többiek is hamar megtalálták a közös hangot vele. 

Végül eljutottak oda, amit Regulus patrónusa előtt terveztek nagyjából egy héttel azelőtt. Ash előszedte az acéldobozt a táskájából, miközben a nyolc másik egyén köré gyűlt érdeklődve. A lány viszont elkövette azt a hibát, hogy puszta kézzel ért a kis aranydobozhoz, így a következő, amire mindenki feleszmélt már az volt, hogy egy tisztáson álltak a sötétben. 

Ekkor a fák közül hörgés hallatszott ki, és ahogy a félhold előbukkant a rejtekhelyül szolgáló felhők mögül, láthatóvá vált a hörgés forrása. Körbe, a fák közül, vagy száz inferus közeledett a csapat felé, lassú léptekkel. 

Ash azonnal felismerte az álmot, amit még évekkel korábban látott.

- Srácok, baj van. - szólalt meg Sirius.

- Tudjuk, Tapmancs, nem vagyunk vakok. - dörrent rá James.

- Nem kellene lelépnünk? - kérdezte remegő hangon Peter.

- Ne legyél gyáva Féregfark. Ezek csak inferusok, lazán legyőzzük őket.

- Igen, James, mégis hogyan? - kérdezte Regulus érezhető éllel a hangjában.

Ash érezte a fiúban növekvő félelmet, de abban a helyzetben nem volt idejük félni. Az inferusok túl gyorsan közeledtek. 

- Könnyen, Reg. Tűzzel. Az inferusok nem szeretik a tüzet. - szólalt meg Ash.

- Akkor ez az én terepem. - lépett előre Damien, majd egy hatalmas, kék lángokkal lobogó tűzgyűrűt hozott létre a többiek körül.

- Ez elég lesz, amíg hoppanálunk. - mondta Remus - Szokásos hely?

A többiek bólintottak, majd hirtelen feltűnt egy koszos kis utca.

- Erre srácok. - indult meg Perselus.

- Várj Per, hol van Damien? - állította meg Ash.

Az említett közel s távol nem volt sehol. Ash már éppen kezdett volna kétségbe esni, amikor egy pukkanás után feltűnt Damien, aki egy inferussal küzdött.

- Szedjétek le rólam, én nem bírom. - nyögött fel a fiú fájdalmában, amikor az inferus belemélyesztette hegyes karmait a vádlijába.

Ash és Perselus egyszerre mozdult.

- Sectumsempra!

- Reducto!

A két átok együtt akkora taszítást váltott ki, hogy az inferus métereket repült. Damiennek pont volt annyi ideje, hogy felpattanjon és elégesse a földön küzdő szörnyet. 

Miután épségben megúszták a kis kiruccanást, amit nem nagyon akartak még egyszer átélni, visszavánszorogtak a házba. Regulusnak kifejezetten rémült tekintete volt, tekintve, hogy egyszer már ezek az ocsmányságok majdnem kicsinálták.  

- Na látod James, mondtam én, hogy lesz itt még valami védelmi izé. - mondta halványan mosolyogva a lány.

- Nagyon örülök drága, de többet ne fogdosd meg ezeket az izéket. - dünnyögte kelletlenül Sirius.

- Nem terveztem. - mosolyodott el a lány, majd a pálcáját a kis dobozkára fordította, varázslattal kinyitotta majd kilebegtette belőle a gyűrűt. Előkapta a hydrafogat, majd egy határozott mozdulattal a gyűrűbe vágta. A gyűrű egy keserves sikolyt hallatott, majd fekete füst szállt ki a repedéséből.

- Ez is megvolna. - lebegtette vissza a lány a gyűrűt a dobozba - Regulus?

- Igen? - kérdezett vissza értetlenül a fiú.

- Elpusztítod a medált? - mosolyodott el halványan a lány - Elvégre neked köszönhetjük, hogy most az is itt van, elpusztítható állapotban. Szerintem a többiek sem bánják.

Mivel Siriusék mind a fejüket rázták, Regulus végül lassan feltápászkodott a kanapéról és odalépkedett a lányhoz. Kiemelte az acéldobozból a medált, átvette a lánytól a fogat, majd egy pillanatnyi habozás után megsimította az ovális aranymedált, rajta a smaragdzöld betűvel és letette az asztalra. Belevágta a fogat, és ezúttal a medál csak egy éles villanással díjazta a benne lakó lélekdarab elpusztulását.

- Na és most mit csinálunk? - tette fel a jogos kérdést Damien.

A jogos kérdést, amire Ash nem igazán tudott válaszolni. A legtöbb, amit tehetett, hogy elküldött egy patrónust Dumbledore-nak azzal, hogy mindkét horcrux elpusztult és most mégis mit csináljanak.

§

Az instrukciókra sajnos hónapokat kellett várniuk. Dumbledore legközelebb két-három hónappal később jelentkezett újból. Addig a többiek mind élték boldogan az életüket, a Főnix Rendjének bevetéseire jártak és ilyenek. Meg Regulus is közben belépett a Rendbe titokban, amit ugyan nagyon sokan elleneztek megint, de mind a nyolcas, mind Dumbledore kezeskedett érte, ami meggyőzte a kételkedőket. 

Végül egy szeptemberi, viharos estén, amikor Ash-ék kis ötöse éppen pizzát evett a nappaliban, és a mugli tévén valami hülye horrorfilmet néztek, mivel konkrétan nem tudtak jobbat kitalálni, egy kéken ragyogó főnix szállt be az ablakon és szólalt meg Dumbledore hangján.

"Találtam egy emléket, ami még egy Hepzibah Smith nevezetű nő manójához tartozott. Szerintem ebben választ lelünk a következő horcrux kilétére. Ash, kérlek holnap látogass meg a Roxfortban. Ha tudjuk a konkrét célpontot, utána nekiállhatunk a terv szövögetésének is. Sajnos ez most nehezebben ment, mint az eddigi kutatások, és biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyenek. Bár van egy olyan sejtésem, hogy nem bántátok ezt a kis plusz pihenőt."

Ash le merte volna fogadni, hogy a professzor a végén mosolygott.

- Hogy értette azt Dumbledore, hogy talált egy emléket? - kérdezte értetlenül Regulus.

- Többek között olyan egyéneket kutat fel, akiknek kapcsolata lehetett Voldemorttal. Valahogy biztos megszerzi tőlük azt az adott emléket, aztán megnézi a merengőjében, és abból tudja meg, hogy mi az adott tárgy. Máskor máshogy csinálja. - magyarázta Ash - De elvileg visszakutatni nagyon nehéz ezeket, hiába hagy a sötét mágiájuk lenyomatot. Akartam még ezer éve segíteni Dumbledore-nak, de lehurrogott, hogy túl nehéz, és még neki is nehezen megy.

- Képzelem, milyen lehet akkor a munkája. - dünnyögte Perselus.

- És én még azt hittem, nekünk van nehéz melónk. - mondta Regulus.