A Múlt Árnyéka

63. Fejezet

Ash a nap nagy részét egyedül töltötte a Csillagvizsgáló toronyban. Már kezdett sötétedni, amikor a lépcsők felől halk léptek zaja törte meg a dobhártyaszaggató csöndet. Az ajtóban egy sötét alak tűnt fel, de Ash cseppet sem érdeklődött a hirtelen megjelent idegen iránt. 

Az alak halkan odasétált a földön ücsörgő lányhoz, majd gyengéden felemelte a fejét. Ash szerencséjére egy szürke szempárral találta magát szemben, nem egy teljesen idegennel. 

- Mi a baj drága? - kérdezte Sirius.

Ash válaszképpen csak megrázta a fejét, mert tudta jól, képtelen lenne hangosan kimondani azt, ami történt. Visszahajtotta fejét a térdeire és próbálta kizárni a mellette térdelő griffendélest.

- Mi történt, Ash? - kérdezte egyre komolyabb hangon a fiú.

A lány felemelte a fejét, sötétkék szeméből újra elkezdett csorogni sós patakokban a könny, de nem bírt egyetlen hangot sem kipréselni magából. 

- Megijesztesz Ash, mondj már valamit! - kérte a lányt.

Ash lassan mély levegőt vett, majd remegő hangon beszélni kezdett.

- Nem mondhatom el. Képtelen vagyok rám. - nyögte elhaló hangon.

Sirius vette a lapot, és nem faggatta tovább. Helyette csak lehuppant a lány mellé és átölelte. Próbált vigaszt nyújtani a lánynak, amiért Ash hihetetlen hálás volt.

Amikor már teljesen lement a nap, és kezdett dermesztően hideg lenni, a két ötödéves jobbnak látta visszahúzódni a kastély falai közé. Sirius hívta vacsorázni, de Ash inkább egyedül szeretett volna lenni, így elköszönt griffendéles barátjától és felvánszorgott a Hollóhát tornyába. Felkapott egy vastag köpenyt és elindult kifelé a Tiltott Rengetegbe.

§

Javában sötét volt már, amikor Ash visszaért a kastélyba. Kihagyva a vacsorát, inkább a Tiltott Rengetegben kószált kicsit, remélve, hogy senki nem kapja el. Miután úgy vélte, hogy a vacsorának már vége, elindult a második emeletre a kőszörnyhöz. Bemondta a jelszót, majd fellépkedett a csigalépcsőn.

Dumbledore a szokásos asztala mögött ült és egy könyvet lapozgatott. Amikor nyílt az ajtó, felpillantott, és intett a láthatóan zavart lánynak, hogy jöjjön beljebb. Ash lassan lépkedett oda az egyik székhez, ami az asztal előtt állt, majd hasonló sebességgel ereszkedett le rá, mintha csak félne a következő beszélgetéstől. Ami nem volt hazugság.

- Mi szél hozott ezúttal, Ash? Zavartnak tűnsz, történt valami? - kérdezte barátságosan a varázsló. 

- Volt egy... volt egy álmom, professzor. - kezdte remegő hangon a lány - Talán emlékszik, hogy pár évvel ezelőtt volt egy álmom valakinek a haláláról és magáról Voldemortról. 

Dumbledore biccentett, Ash pedig erre folytatta.

- Nos, előző este ugyan az az álmom volt. Csak bővebben. És végignéztem megint annak a nőnek a halálát. - Ash nagyot nyelt, majd kimondta azt, aminek már csak a gondolatától is könnybe lábadt a szeme - Most már tudom, ki halt meg. 

Hirtelen összeszorult a torka, és érezte, hogy forró könnyek kezdenek el patakozni a szeméből. Agresszíven letörölte őket, és erőt vett magán, hogy kimondja azt, amit ki kell. 

- Lily. Lily Evans, uram. Az ő halálát láttam. 

Dumbledore arcán szemmel láthatóan átsuhant valami, ami lehetett döbbenet, szomorúság, düh vagy bármilyen egyéb, negatív érzelem. Pillanatra elhomályosult kék tekintete, de csak úgy, mint a lány, ő is erőt vett magán.