17. Fejezet

1.5K 96 11
                                        

Ash-ék kettőt pislogtak és már Halloween napja volt, ami egy szép, napos, keddi napra esett.

Ash átváltoztatástannal kezdett, ami a griffendélesekkel volt egybe. Igen mulatságos szokott lenni, amikor McGalagony kiakad valamelyik griffendéles díszpintyre. Általában ez vagy Potter, vagy Black szokott lenni. Esetleg Pettigrew, amikor elveszti a fonalat és azt se tudja, hogy hol van.

Volt egy eset, még a szeptember folyamán, amikor egy gombot kellett bogárrá változtatni. Pettigrew pedig előszedte a bűbájtan tankönyvét és elkezdte a táncoltató-ártást tanulni. McGalagony mínusz ötven ponttal és két heti büntetőmunkával jutalmazta szegény fiút. Ash néha erősen el szokott gondolkodni, hogy Pettigrew agya helyén mi a szentséges Merlin lehet, de mindig arra jut, hogy inkább nem akarja tudni.

Második órájuk újból gyógynövénytan volt, ahol még mindig a mandragórákkal kellett foglalkozni, mivel nem sikerült az összeset átköltöztetni. Pettigrew csodával határos módon megint elájult. Ash már lassan biztos volt benne, hogy a fiú minimum el van átkozva.

Siriussal egész jól haladtak, amikor is a szerencsétlen valahogy lesöpörte az eddig átültetett kis cserepeket az asztalról, amik ripityára törtek és vagy 10 mandragóra kezdett el egyszerre visítani. Természetesen Potter és Sirius is visítottak, csak ők a nevetéstől, ezért Ash-nek kellett mindent összeszedni és újra ültetni, amíg a két hülye könnyesre nevette magát.

Óra végén lekevert egy kisebb pofont Siriusnak, aztán szó nélkül otthagyta az elképedt fiút.

Mivel, csodával határos módon, keddenként csak két órája volt Ash-nek is, és Lily-nek is, úgy döntöttek, hogy kiülnek a tó partjára, mivel egész meleg és napos idő volt. Damiennek Dumbledore-hoz kellett mennie, Perselusnak pedig valamilyen beadandót kellett sürgősen megírnia, ezért a két lány egyedül ücsörgött a tó partján.

§

Amikor már kezdett sötétedni, úgy döntöttek, hogy elindulnak befelé a kastélyba, de előtte még meglátogatják Hagridot, aki egy doboznyi mozgó botot cipelt a kunyhójából kifele.

- Szia Hagrid! - köszönt a két lány kedvesen.

- Sziasztok! Mi járatban errefelé?

- Olyan szép idő volt, hogy kijöttünk a tó partjára ücsörögni. - válaszolt Lily - Mik azok a dobozban?

- Ezek itt kérlek szépen bólintérek.

- És minek az neked? - kérdezte Ash.

- A Tiltott Rengetegbe viszem őket, mert az egyik legszebb cseresznyefa erősen megtetvesedett. Valamiért kipusztultak a rajta élő bólintérek, ezért áttelepítek oda párat. Rengeteg pálca készült abból a fából.

- Az én pálcám is ebből a fából van. - mosolyodott el Ash.

- Akkor mi nem is zavarunk. Jó, öhm... Bólintérezést. - köszönt el Lily.

Benn a nagyterem már a megszokott, halloweeni díszítésében pompázott. A szokásosnál is több gyertya lebegett mindenhol, élő denevérek repkedtek az elvarázsolt boltozat alatt, ahol gyönyörű, tiszta, teliholdas égbolt terült el.

Már szinte mindenki a teremben volt, ahogy Ash-ék megérkeztek. A két lány gyorsan elköszönt egymástól, majd ki-ki ment a saját asztalához. Ash leült Damien mellé, aki szinte tátott szájjal bámulta a nagyterem díszeit.

- Nálatok odahaza nincs ilyen? - kérdezte mosolyogva a lány.

- Nincs. Már az elvarázsolt mennyezet is egy hatalmas hűha volt, amikor először megláttam, de ez. - nevetett a fiú - Hihetetlen.

A Múlt ÁrnyékaStories to obsess over. Discover now