A Múlt Árnyéka

42. Fejezet

Az egyik augusztusi napon, amikor kellemesen sütött a nap, és éppen megfelelő hőmérséklet uralkodott, az Evans család úgy döntött, hogy a két kis boszorkány kedvéért elmennek Londonba. Ash és Lily vigyorogva ültek a hátsó üléseken és végig arról csacsogtak, hogy mit fognak megnézni a fővárosban.

Mindketten ugyan minden nyáron jártak Londonban a Roxfort miatt, mivel muszáj volt eljutniuk az Abszol Útra, Ash eddig még egyszer sem nézett körül rendesebben a városban. 

Délelőtt végignézték a tipikus londoni látnivalókat, majd ebéd után a két lány elindult az Abszol Út felé, hogy beszerezzék a negyedikes dolgaikat. 

Ash még a Lily-ékhez költözés előtt talált édesanyja szobájában egy aprócska kis széfet, amiben egy levél volt. A levélben édesanyja leírta, hogy régóta tudta, hogy a lánya boszorkány, ezért segítséggel létesített egy széfet a Gringottsban, ahol vészhelyzet esetén talál varázslópénzt. A levél mellé mellékelte a belépéshez szükséges kulcsot. Így a két lány első útja a hófehér márványból készült hatalmas épület felé vezetett.

Belépve a hatalmas belmagasságú hosszú előcsarnokba, vagy száz, egy-egy emelvény mögött dolgozó kobold fogadta őket. Ash eddig még sosem látott igazi koboldokat, bár házvezető tanáruk félig az volt. A lánynak be kellett vallania, hogy a professzor sokkalta kevésbé volt mogorva, mint a Gringottsban dolgozók. 

A két lány kétségbeesetten összepillantott, mivel egyiküknek sem volt halvány lila gőze arról, hogy mégis mit kellene tenniük a kulccsal. Szerencséjükre egy ismerős hang csendült mögöttük.

- Áh hölgyek, micsoda öröm itt látni titeket! - karolta át Ash-ék vállát Sirius - Miért ácsorogtok a bejáratban?

Ash felpillantott a fiúra, aki vagy fél fejjel magasabb lett az elmúlt másfél hónapban, majd kibújt a karja alól és felmutatta a kezében lévő kulcsot.

- Mit csináljak ezzel? Elvileg anya hagyott nekem itt egy széfet, de egyáltalán, hogy jutok el oda?

- Oda kell adnod az egyik koboldnak, ő majd elirányít a széfedhez. - mutatott az egyik éppen megüresedett kobold irányába. 

A két lány odasétált a mogorva koboldhoz, majd Ash letette a lény orra elé a kulcsot. A kobold csak rápillantott, majd göcsörtös ujjai közé fogta a kulcsot és pár pillanatig nézegette.

- Miss Silverman, ha nem tévedek. - szólalt meg a kobold mély hangon.

A lány bólogatott. A kobold intett neki, hogy kövesse, így elindult a csarnok túlsó végében elhelyezkedő hatalmas ajtó irányába.

- A vörös itt marad. - mutatott Lily-re.

Lily bólintott, majd elindult az egyik bejárat melletti emelvény felé, ahol a PÉNZVÁLTÁS felirat lógott. 

A hatalmas ajtón belépve egy erősen lejtő, fáklyákkal megvilágított kőfolyosóra érkeztek, aminek a padlóján egy sínpár futott végig. A közelben egy csille várta őket, amibe a lány is és a kobold is könnyedén beszálltak, majd a csille magától elindult. Kanyargós, labirintusszerű járatokban haladtak végig, majd egy hatalmas, mély barlangba érkeztek, aminek az alján egy tó terült el, a közelben pedig egy föld alatti vízesés csobogott bele. A barlang mennyezetéről és aljáról is hatalmas méretű sztalaktitok és sztalagmitok álltak ki, volt olyan, amely egy egész oszlopot alkotott. A barlangban, a látszólag lebegő sínek elvált, és több különböző irányba terjedt szét. Az egyik ilyen átment a vízesésen, majd eltűnt a barlang falában. Ash-ék csilléje haladt egyenesen egészen addig, amíg egy újabb aprócska járatba nem érkeztek. Pár kanyar után a csille megállt, majd a kobold intett a lánynak, hogy szálljon ki.