A Múlt Árnyéka

97. Fejezet - 2. Rész

Ash-ék másnap reggel indultak is tovább a kijelölt pontra. Ezúttal egyszerűen hoppanáltak, az könnyebb volt, mint ismét zsupszkulcsot készíteni. 

A kis falu még az előzőnél is kisebb volt. A falu egy kisebb dombon helyezkedett el, aminek egyik oldalán a vad tenger, másik oldalán egy sűrű erdő és azon túl a mocsarak, tavak és kisebb-nagyobb folyók terültek el. A falu a tenger melletti oldalon állt, így azt a részt betöltötte a víztömeg zúgása és a sirályok hangjai. 

Első dolguk ismét egy vendéglő keresése volt, ami egy több emeletes ház személyében jelent meg a kikötő mellett. Miután lepakoltak, újból összeültek gondolkodni, hogy mitévők legyenek. 

- Szerintem csináljuk ugyanazt, mint az előző faluban. - tanácsolta Lily.

- Úgy láttam, itt nincs könyvtár. Nem tudunk könyvmolykodni. - jegyezte meg Ash, miközben oldalba bökte a mellette ülő Siriust. 

- Akkor kérdezősködtök ti is. - mondta James.

- És azt mégis hogy? Odamegyünk random idegenekhez, hogy "hali, nem láttál valahol a közelben egy hydrát csak úgy mászkálni?" - kérdezte szarkasztikusan Ash.

- Igen, pontosan így. - adta meg a választ James.

- Nem csodálom, hogy nem találtatok semmit. Inkább az érdekelne, hányan néztek hülyének titeket. - forgatta a szemét Lily.

- Használjunk legilimenciát. - szólalt meg Perselus - Ha jól csináljuk, nem veszik észre. Úgy könnyedén bele tudunk nézni mások fejébe. 

- Ez tulajdonképpen nem is hülyeség. - bólogatott Ash - Akkor így állunk neki a dolognak. Mi ketten legilimenciát használunk, a többiek meg puhatolóznak. Érted, James? - nézett a fiúra.

- Értettem, asszonyom! - szalutált Ash-nek a fiú.

- Idióta vagy James Potter. - forgatta a szemét Lily.

- A te idiótád, Lily-virág. - kacsintott a vörös hajú lányra.

§

Másnap a csapat délelőtt már szétvált, hogy körülnézzen a faluban. Ash egy kis kocsmába tévedt be. Nem sokan voltak bent, így elég gyorsan végzett. A legilimencia egyetlen hátulütője, hogy azokat a gondolatokat is látta, amiket nem igazán akart.

Az egész napot végighallgatózta, de természetesen semmit nem talált. 

Ez egészen február közepéig ment így. Két hónapot töltöttek a faluban, mire majdnem mindenkit lecsekkoltak és/vagy kikérdeztek. A továbbindulás előtti estén viszont egy nagyon érdekes beszélgetést hallott meg a vendéglőben Ash. 

- Hamarosan újra újhold. Olyankor nem halászhatunk. A legutóbbi három alkalommal is az egész halászcsapat odalett és nem tudjuk, hogy mi tette. A mocsár amúgy sem egy könnyű terep, nappal is nehéz oda eljutni. Nem ér meg annyit az a hal.

- Pedig az a legértékesebb. És csak újholdkor bújik elő. Ne legyenek gyávák, nézzenek el oda. 

A férfi dünnyögött valamit válaszol, aztán elindult kifelé a helyiségből. Ash felpattant és követte.

- Elnézést, akaratlanul is meghallottam, hogy valami gyilkolássza az embereit. Talán én tudok segíteni. - mosolyodott el a lány. 

A férfi végigmérte Ash-t, majd felhúzott orral vetette oda a válaszát.

- Kötve hiszem. Menj vissza anyuci szoknyájához, kislány. - mondta arrogáns hangon.

Mivel a szép módszer nem jött össze, Ash előkapta a pálcáját és a távolodó férfire szegezte. Gyorsan körülnézett, nehogy legyenek tanúk, majd kimondta a varázsigét.