A Múlt Árnyéka

6. Fejezet

Az első hét egész izgalmasan telt Ash számára. Nagyon örült, mert bűbájtanon, gyógynövénytanon, mágiatörténeten és egy dupla bájitaltanon együtt voltak a mardekárosokkal. És szerencsére kevés óra volt közös a griffendéllel. Hiába volt ott Lily, az előző vasárnapi akció után a négy Griffendéles fiú közelébe sem akart menni. És ugyan Perselus is hibás volt, hiszen azért mégse kellett volna robbanó átkot küldenie Potterre, valahogy ez nem tudta annyira érdekelni. Vele is pontosan ugyan ezt csinálták még a mugli suliban. Ok nélkül bántották és meg sem próbálták megismerni és megérteni, hogy mit miért csinál.

Ash eddig a bűbájtant és a bájitaltant élvezte a legjobban. Bűbájtanból gyakorlati házifeladatot kaptak, gyakorolni kellett a lebegtető bűbájt, ami Ash-nek a harmadik próbálkozásra sikerült az órán, amiért 20 pontot szerzett a házának. Bár gyanította, hogy ezt Flitwick professzor a lehető legboldogabban adta, hiszen ő a Hollóhát házvezető tanára. A mardekárosok közül egyedül Perselusnak sikerült óra végére a búbáj, de ő már nem kapott érte plusz pontot. Amiért Perselus egy kicsit neheztelt is rá, de ezt azonnal visszafizette az első bájitaltanórán. A fiú egyszerűen brillírozott és ez Lumpsluck professzornak is feltűnt, ezáltal az óra végére a Mardekár is gyarapodott 20 plusz ponttal.

Szerencsére az átkos incidensből nem lett nagyobb baj. Az első átváltoztatástan óra előtt Ash egy kicsit izgult, mert McGalagony tartotta az órát, és félt, hogy Potterék beköpték, de McGalagony még csak gonosz tekintettel sem nézett a lányra, Ash ebből sejtette, hogy nem történt baj, de azért a nagyszünetben elrohant megkeresni Perselust, aki biztosította a lányt, hogy még csak pontlevonást sem kapott érte.

§

Nehéznek bizonyult a Roxfort. Már az első héten meglepően sok házit kaptak, ezért Perselussal és Lily-vel úgy döntöttek, hogy a szombatot a könyvtárban töltik és megírják az összes házit, hogy vasárnap pihenhessenek.

Egész nap könyveik fölé görnyedve tanultak. McGalagony már az első órán kiadott egy egytekercses házidolgozatot. Mágiatörténetre viszont két tekercset kellett írni a Vízköpőkről meg hogy valamit csináltak 1911-ben, de Ash-nek fogalma sem volt, hogy mégis mit akartak meg mi történt, mivel az elő óra közepén feladta a figyelést és úgy látta, hogy ezzel nincs egyedül. A mugli történelmet szerette és igazából ezt is érdekesnek gondolta, de Binns professzor valami elképzelhetetlenül unalmasan adta elő az egész anyagot. Ash látta, hogy nem egy mardekáros bealudt, de még a tanulásőrült hollóhátasok is mind üveges szemmel merednek maguk elé.

Lily egy órával előbb végzett, mint Ash és Perselus, és jobbnak látta, ha gyorsan elmegy aludni, mert alig állt a lábán. A két barát egészen záróráig ottmaradtak, mert elszöszöltek a bájitaltan leckével. Kilenckor aztán elindultak a Hollóháti torony felé. Valamelyik felsőbb emeleten járhattak, amikor szembejött pár felsőbb éves mardekáros. Először végigmérték Perselust, de amikor meglátták a mardekáros címert a talárján inkább odafordultak Ash-hez.

- Minek rontod te a levegőt egy mardekáros társaságában, mocskos sárvérű? – kérdezte a magasabbik fiú.

Ash érezte, hogy könny szökik a szemében. Ez még annál is undokabb megszólalás volt, mint amit az Abszol úton kapott Black anyjától. Megpróbált elrohanni, de a másik fiú elkapta, a falhoz nyomta és rászegezte a pálcáját.

- Szeretnél elmenekülni, mi? – vigyorgott rá az, aki a falhoz préselte. – Tudod, a Nagyúr pont az ilyeneket írtja, mint te. A parazitákat. Akik nemhogy a varázslásra, az életre sem méltóak. Ha nem a Roxfortban lennénk, akkor most nem úsznád meg ennyivel. Bár... Rabastan, nézz körül.