A Múlt Árnyéka

87. Fejezet

Lassan beköszöntött a tél. A december vastag hófelhőket hozott magával, amikből nagy pelyhekben hullott éjszaka a hó. Szombat reggelre az egész birtok fehér hóköpenybe burkolózott. 

Tekintve, hogy a RAVASZok egyre közeledtek és a tanárok is egyre több tanulnivalót adtak fel, Ash nem tudott akkora erőt belefektetni a kutatásába, mint amekkorát szeretett volna. 

Remusnak igaza volt. A XXXX besorolású lények közt semmi használható nem volt. Ash ezután ért a XXXXX besorolásúakhoz, amik közt az elsők az akromantulák voltak. A hollóhátasnak beugrott egy pár évvel azelőtti emlék, amikor Siriussal kilógtak a tiltott rengetegbe és találkoztak egy ilyen borzasztó lénnyel. A könyv szerint a mérgük veszedelmes volt, viszont lecsapolva bájitalokhoz használatos.

Ash fújt egyet, majd lapozott. Hajnali egy körül lehetett, a három másik lány már csöndben aludt a többi ágyban, ő mégis egy aprócska gyertya mellett olvasgatta a Legendás Lények és Megfigyelésük könyvét. 

A következő oldalról egy hatalmas kígyó képe vicsorgott vissza rá. A hollóhátas azonnal tudta, mi az, mivel párszor már olvasta a könyvet. Ahogy a kígyóra pillantott, nem is értette, hogy nem jutott előbb eszébe az állat.

A baziliszkusz.

Ahogy Ash belegondolt, lehet, nem ezzel az állattal kellett volna megküzdeniük, tekintve, hogy a puszta pillantása öl, és maximum egy párszaszájú tudná irányítani. Másrészről meg a könyv szerint Angliában négyszáz éve nem láttak baziliszkuszt és Ash sem tervezett kikelteni egyet, így ezt felejtősnek érezte. 

§

Másnap reggel meglepő módon nem csak Sirius, de Remus és a hollóhát asztalánál ücsörgött.

- Srácok, ha ilyen népesedést érünk el, szólni fogok Dumbledore-nak, hogy szerezzen be nekünk egy ötödik asztalt. - jegyezte meg Ash, miközben leült a kért griffendéles fiú közé. 

- És neked meg is engedné és odavarázsolnia valami kisebb asztalt az egyik sarokba. - mondta vigyorogva Damien.

- Meg kéne próbálni. - bökte oldalba a lányt Sirius.

- Idióták vagytok. - dünnyögte Ash válaszképp.

- Találtam valami használhatót. - csúsztatta Remus a hollóhátas orra alá az addig a kezében tartott könyvét - Sztümphaloszi madarak. A csőrük bronz, a tolluk meg nagyon erős fémből van. Ha egy olyat el tudnánk kapni, esélyes lenne, hogy a horcruxokat is el lehetne velük pusztítani. 

- Olvastam ezekről a madarakról, de nagyon nehéz megölni őket. 

- Ebben a kategóriában minden nehéz lesz Ash, szóval ezek közül is a legkönnyebbet kellene megtalálni. - jegyezte meg Perselus.

- Ez igaz. Én eddig csak a baziliszkuszokról olvastam, az meg minimum a legnehezebb az összes közül. 

- Ennyi erővel az Ouroborossal is megküzdhetnénk. - jegyezte meg Remus.

- Vagy Jörmungandrral. Bár szerintem egyik sem létezik. Vagyis remélem. - fűzte tovább Ash.

- Ti mi a jó életről beszéltek itt? - kérdezte felvont szemöldökkel Damien - Mert hogy szerintem ebből nem csak én nem értettem egy betűt sem. 

- Ouroboros és Jörmungandr különböző mitológiákban megtalálható óriáskígyók, amik akkorák, hogy elérik a saját farkukat. Az északi mitológiában Jörmungandr Loki egyik gyermeke, ami képes körbeérni egész Midgardot, vagyis a Földet. A történet szerint, ha Jörmungandr elengedi a farkát, megkezdődik a Ragnarök, ami a világvége motívum az északiaknál. Az ellensége a villámok istene, Thor. - magyarázta Ash.