A Múlt Árnyéka

56. Fejezet

Beszúrtam egy képet fentre a rúnakígyóról, mivel sokan nem tudtátok, hogy mi is az.

- Annyira tudtam, hogy baj lesz belőle, annyira éreztem, hogy nem kellett volna elengednünk egyedül. - mondogatta sokadjára Lily az elmúlt másfél hónapban.

Perselussal a Roxfort Expresszen ültek és zakatoltak a varázslóiskola felé. Ash július közepe óta eltűnt, és még Dumbledore sem tudta, hogy a lány hol van.

- Mi van, ha... - kezdte volna a vörös, de félbeszakította őt a hirtelen kinyíló kupéajtó.

- Sziasztok, nem láttátok Ash-t? - kérdezte Black belépve.

Lily-nél a lány nevének hallatával szakadt el a cérna és heves zokogásban tört ki. Black csak tanácstalanul nézett a mardekáros fiúra.

- Mi történt?

- Ash eltűnt a nyáron. - mondta Perselus, miközben átült a griffendéles lány mellé, és próbálta vigasztalni. 

- Tessék? - kérdezte szinte hisztérikusan a griffendéles fiú - Hogyan?

- Nem tudjuk Black, de ha most nem bánod, örülnénk, ha magunkra hagynál. - mondta ridegen Perselus. Továbbra sem kedvelte nagyon a griffendélest, és Ash társaságában is csak azért tűrte el, mert a lány kedvelte.

Az emlékektől neki is elszorult a torka. Bele sem mert gondolni, hogy mi lehet a lánnyal.

§

A Hollóhát asztalának végében a hármas néma csöndben ücsörgött. Damien már a nyáron értesült a dologról, mivel Lily küldött neki egy baglyot. Pár hollóhátasnak is feltűnt a lány hiánya, de mind jobbnak látták, ha nem zargatják a kérdéseikkel a három barátot.

A vacsora után Lily és Damien szólította az elsősöket, mivel mindkettőjüket Dumbledore kinevezte prefektusnak a saját házaik számára, így Perselus egyedül indult el a Mardekár klubhelyisége felé. 

Elsőként ért fel a hálókörletébe, és még mielőtt Rosierék megérkezhettek volna, behúzta a függönyt az ágya körül, hogy még csak véletlenül se szóljanak hozzá. 

Egész éjjel csak forgolódott, egy percet sem tudott aludni. Az elmúlt egy hónapban már ez ment. 

Amikor már hajnalodott, és a fiú az órájára nézett, ami reggel hatot mutatott, úgy döntött, hogy inkább felöltözik és felmegy a nagyterembe reggelizni. 

Meglepetésére Lily-t is ott találta, a Hollóhát asztalánál ülve. A lány csak elmormogott egy jó reggelthez hasonlót, majd turkálta tovább a rántottáját. Perselusnak sem volt több kedve a reggelhez, meg úgy az egyéb dolgokhoz, és Lily arckifejezését látva inkább a beszélgetést is hanyagolta.

Nem figyelte, meddig ülhettek ott némán, de hamarosan elkezdtek befelé szállingózni az emberek. Először Regulus érkezett meg, aki csak egy szomorú biccentést küldött a háztársa felé. Hamarosan a többi diák is megérkezett, megadva az alaphangot a nagyteremben. Perselus egyszer véletlenül a griffendél asztala felé pillantott, és meglepetten konstatálta, hogy a négy idegesítő fiú csöndben eszik. Black kifejezetten szomorúnak tűnt.

Természetesen a tanárok minden egyes órát úgy kezdtek, hogy az idei évük lesz a legnehezebb, és mindenki vegye komolyan a tanulást, meg a többi. Mire az ebéd elérkezett, Perselus már vagy kilencvenszer hallotta a 'Az idei évetek lesz a legfontosabb az összes közül, ezért vegyétek komolyan a dolgot' kezdetű mondatot. Pedig eddig összesen három órája volt.

- Ha valaki még egyszer kimondja, hogy ez az év a legfontosabb, esküszöm, lefejelem a padot. - morogta Lily, miközben levágódott az asztalhoz.