A Múlt Árnyéka

24. Fejezet

A téli szünet hamar véget ért. A maradék időben nem történt semmi említésre méltó. Az utolsó napon mindenki visszaért a Roxfortba, így Lily is, akit Ash azonnal beavatott a szünetben történtekbe.

Ash vasárnap éjjel álmatlanul forgolódott az ágyában. Megint telihold volt és alig tudott elaludni. És amikor végre sikerült, az se volt túl kellemes.

Egy ismeretlen házban állt. A szoba közepén egy gyerekágy volt, amiben egy kisfiú nyugtalanul nézelődött. Hirtelen az ajtón berohant egy vörös hajú nő, aki nagyon hasonlított valakire, de Ash nem tudta volna megmondani, kire. A folyosóról egy zöld villanás látszott, majd egy magas, fekete köpenyes férfi lépett be a szobába. Arca kígyószerű, szeme vörös volt. Mozgott a szája, de Ash nem hallotta, hogy mit mondott. Valamit beszélt a nőhöz, de az csak a kisfiú elé állt védelmezőleg. Majd egy újabb zöld villanás és egy velőtrázó sikoly törte meg a csendet. A férfi most a kisfiúra célzott, de a zöld villanással a lány azonnal felébredt.

Ash zihálva, kiizzadva ült fel az ágyában. Megint egy olyan álma volt. A nő sikolya még mindig ott csengett a fülében. A szíve úgy kalapált, hogy majd' kiugrott a helyéről és az egész testével remegett.

§

Mivel már reggel volt, a lány úgy döntött, hogy felöltözik és elmegy a gyengélkedőre kérni valami nyugtatót. Út közben senkivel nem találkozott szerencsére, ellenben a gyengélkedőn már annál inkább.

A bejárattól legmesszebb fekvő ágyon Remus feküdt. Eléggé megviseltnek nézett ki, és csomó seb borította a testét. Mivel a fiú aludt, Ash úgy döntött, hogy nem zargatja fel a kérdéseivel, inkább a gyengélkedő végében álló ajtó felé vette az utat. Halkan bekopogott, és Madam Pomfrey szinte azonnal ki is nyitotta az ajtót.

- Mit szeretnél, kedvesem? - kérdezte kedvesen a javasasszony.

- Csak egy nyugtató bájitalt szeretnék kérni, mert rémálmom volt. - mondta halkan.

Madam Pomfrey bólintott, és eltűnt, hogy keressen az említett bájitalból egy fiolával. Közben Ash leült az egyik ágyra, és próbált mély levegőket venni, hogy megnyugodjon, mivel a kezei még mindig borzasztóan remegtek, és a szívdobogása sem normalizálódott.

- Azt hittem, hogy nálam ma senki nem nézhet ki szarabbul. - törte meg a csendet egy gyenge hang.

Ash majd' kiugrott a bőréből, úgy megijedt.

- Jézusom Remus, megijesztettél.

- Ne haragudj, nem állt szándékomban. - mosolyodott el halványan - Amúgy mit keresel itt?

- Nem aludtam túl jól, és muszáj volt kérnem valami nyugtatót órák előtt. De te mit keresel itt?

- Hát, öhm... A Tiltott Rengetegben voltam.

- Te. Remus Lupin. Aki életében nem kapott még büntetőmunkát. Ennél jobbat találj ki. - nevetett a lány.

- De tényleg. És megtámadott egy hippogriff. Hagrid talált meg. - magyarázta zavartan.

- Egy hippogriff? Mennyire kellett ehhez feldühítened? - kérdezte kétkedve Ash.

- Hát...

- Jó, látom, nem akarod elmondani. Nem erőltetem a témát akkor. - hagyta rá a lány.

- Ash, én... Hidd el, nem akarod tudni.

- Figyelj, nem gáz. Ha nem akarsz róla beszélni, nem kell. - mosolyodott el halványan - De ha mégis, tudod, hol találsz.