A Múlt Árnyéka

77. Fejezet

Ash úgy érezte magát, mintha egy sztár lenne. Néha meg úgy, mintha egy tömeggyilkos. Az egész januárja azzal telt, hogy akárhova ment, tök mindegy, hogy egyedül, a barátaival vagy Siriussal, mindenki megbámulta. Legtöbben, főként a lányok, megvető, vagy épp undorral teli pillantásokat küldtek a hollóhátas felé; mások sajnálkozó pillantásokat, a lány legnagyobb meglepetésére főként a fiúk; és megint mások egyszerűen csak megbámulták, mintha valami roppant érdekes, különleges dolog lenne. 

De arra nem számított, ami január utolsó hétfőjén történt.

Fáradtan ücsörgött a sötét varázslatok kivédése teremben és várta, hogy megérkezzen a tanár. Mellette Perselus és Damien csöndben beszélgettek, előtte Lily szintúgy unottan támasztotta a fejét, a tekergők meg sehol sem voltak még. 

Hirtelen egy hollóhátas lány perdült oda elé. Az egyik szobatársa volt, de Ash nem igazán beszélgetett velük a hat év alatt. A három lány jól megvolt egymással, Ash meg úgyis a saját baráti körében mozgott. A hollóhátas, név szerint Pepper Clive odapenderült Ash-hez és összeszűkült szemekkel méregette háztársát.

- Ugye tudod, hogy csak szánalomból van veled? - kérdezte undortól csepegő hangon.

Ash döbbenten pillantott fel, mellette Perselus és Damien is abbahagyták a beszélgetést, Lily pedig összeszűkült szemekkel méregette a szőke hollóhátas lányt.

- Mintha te azt olyan jól tudnád... - dünnyögte a lány, és próbálta figyelmen kívül hagyni a másik hollóhátast. Semmi kedve nem volt egy esetleges párbajba belekeveredni.

- Ugyan már, a vak is látja! - mondta a kelleténél hangosabban, így az egész terem figyelme a két lány felé fordult - Vagy az is lehet, hogy elátkoztad. Ráküldted az Imperius-átkot vagy a konfúziós bűbájt. Vagy csak csináltál amortentiát, úgyis Lumpsluck kedvence vagy, és azt adtad be Blacknek. 

Ash még az eddigieknél is jobban ledöbbent a lány szavain. Még hogy ő megátkozzon valakit? Pláne Siriust. Annyira abszurd volt, amit a hollóhátas mondott, hogy Ash nem tudta eldönteni, sírjon vagy nevessen rajta. 

- Ha ilyeneket képes vagy kitalálni Ash-ről, semennyire nem ismered őt. És jobb lenne, ha lekopnál végre, nem vagyunk rád kíváncsiak. - mondta Perselus megvetően.

- Nem kérdeztelek Piton. Amúgy is, mit véded itt, múlt évben pont te voltál az, aki lesárvérűzted. Vagy visszakönyörögte magát? Esetleg...

- Na jó, ebből elég. - pattant fel Ash és pálcát rántott. Clive is ugyanígy tett, így a két hollóhátas lány egymással szemben, pálcát kivonva állt, és figyelte a másikat.

- Clive, jobb lenne, ha eltűnnél. Nem akarlak büntetőmunkára küldeni. - dörmögte Damien a lánynak.

- Engem?! Ő rántott pálcát! - kiabálta dühösen a szőke.

- Kiprovokáltad Clive. - állt fel Lily is - Prefektusok vagyunk, hallgass ránk, ha jót akarsz.

- Nem kértem a véleményed, Evans. - mondta a hollóhátas, továbbra is meredten bámulva Ash-t.

Majd hirtelen egy vörös fénycsóva röppent a lány felé. Ash-nek, hála a reflexeinek, sikerült kivédenie.

- Capitulatus! - hallatszott az ajtó irányából, és a szőke kezéből kiröppent a pálca.

Ash a hang forrásába fordította a fejét, és Siriussal találta szembe magát. És olyan dühösnek még sosem látta a fiút a hat év alatt. Szinte már ijesztően hatott.

- Ne beszélj így Lily-virággal. - mondta a James, aki Sirius és Remus társaságában figyelte az eseményeket. 

- Ide figyeljen mindenki, aki úgy gondolja, hogy Ash megátkozott, bájitalt itatott velem, vagy mit tudom én. - mondta Sirius továbbra is dühösen, miközben a hollóhátas lányhoz lépkedett - Nem, ismétlem, nem történt ilyen! És aki ilyet képes feltételezni Ash-ről, az a legnagyobb idióta az egész világon. És ha bárki is, akárcsak egy rossz szót mer rá, vagy a barátaira mondani, vagy akár csak egy ujjal is hozzáérni, esküszöm, nem fogom egy lefegyverzéssel elintézni. Remélem, érhető voltam.