Reggel Ash már egyedül volt a hálóteremben. Gyorsan felöltözött és lement reggelizni. Kicsit meglepődött, mivel a négy hosszú asztal helyett most csak egyet látott. A lány nem tévedett, tényleg kb tízen maradtak a kastélyban. Leült Perselus mellé és nekikezdett egy pirítósnak. Pár perccel később lehuppant mellé Black és egykedvűen nekiállt egy tükörtojásnak.
- Na mivan szépfiú, savanyú a szőlő? - böködte meg a fiú vállát Ash.
- Úgyis mondhatjuk. - mosolyodott el szomorúan a fiú - Érdekel?
- Baj van. - komolyodott el a lány - Hallgatlak.
- Gyanítom emlékszel még a csodálatos anyámra. Fülébe jutott, hogy Lestrange-ék megátkoztak téged és emiatt kicsapták őket. És az is, hogy én szóltam McGalagonynak. És megjutalmazott egy levéllel, amiben az állt, hogy a nyári szünetig nem akar látni, de ha esetleg találok olyan helyet, ahol eltölthetek két hónapot, akkor inkább oda menjek. - húzta el a száját Black - És hozzátette, hogy neki egy barlang is tökéletesen megteszi.
- Tudtam én, hogy egy kedves nőszeméllyel van dolgom. Mondd csak, eddig hogyan bírtad ki? - nevette el magát Ash.
- Nehezen. Eléggé szar egy aranyvérmániás arisztokrata családban felnőni. Egy életre elegem lett ebből az egész hülyeségből.
- Hát, ha megnyugtat, az én családom se semmi. Én is csak anyám miatt szeretnék nyáron hazamenni. Nem akarom, hogy esetleg apám őt is bántsa.
- Apád szokott bántani? - nézett rá a lányra kérdőn Black.
- Igen. A legutolsó alkalommal szerintem meg is ölt volna, ha nem sikerül rárobbantanom a szekrényt. Még mindig megvan annak a vágásnak a helye, amit akkor szereztem, amikor felém hajított egy kést. - húzta fel a pulóvere ujját Ash és mutatta a hosszú, vékony vágást. - És ez még a jéghegy csúcsa. Kerültem már kórházba is, annyira összevert. Meg próbált olyan dolgokat csinálni, amiket normális ember nem tesz...
- Normális ember nem veri össze a tulajdon lányát. - vágott közbe a fiú.
- Ez is igaz. Nem egyszer töltöttünk anyuval heteket a nagyiéknál régebben. De mióta ők meghaltak egy balesetben, azóta ezt kell valahogy túlélnem. Évente két hónap és a Roxfort után úgyis elköltözöm.
- Hasonlóan érzek én is. Bár engem sose bántottak, tudom, hogy anyám képes lenne bármilyen átkot küldeni, ha szükséges. Én vagyok a család szégyene... - sóhajtott fel a fiú és mély hallgatásba temetkezett.
Ash még elrágcsált egy tál müzlit, aztán Perselus kíséretében kimentek a tóhoz. Hideg volt, de a vastag talárban meg az odabűvölt tűz mellett annyira nem dideregtek. Mikor megunták a hideget, eloltották a tüzet és felvonultak a kastélyba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Ash elindult a hetedik emelet fele. A klubhelyiség bejáratához érve a sas kopogtató feltette szokásos találós kérdését:
Ha kimondod a nevem, elmúlok. Mi vagyok?
- A csend. - vágta rá Perselus.
- Az ám, bizony. Szép teljesítmény egy mardekárostól.
Azzal feltárul az ajtó és belépnek az óriási, kék és bronz minden árnyalatában játszó klubhelyiségbe.
- Tudod, a sas kopogtató sosem szokott ilyeneket mondani diákoknak, - mosolygott a lány - vagy azt mondja, hogy helytelen, vagy feltárul.
- Nem hiszem, hogy sok mardekáros próbált ide bejutni eddig. - tűnődött a fiú. - Nagyon kellemes a klubhelyiségetek. Szellős és fényes. Nem olyan sötét, mint a mienk.
أنت تقرأ
A Múlt Árnyéka
أدب الهواةAshley Silverman első pillantásra teljesen normálisnak tűnő lány. Ám egyik nap kiderül, hogy ő minden, csak normális nem. Miután megkapja levelét a Roxfortba, egyre több különös dolog történik vele. Új barátokat szerez, de a boldog gyereklét nem sok...
