A Múlt Árnyéka

9. Fejezet

A téli szünet, ahogy azt Ash előre sejtette, gyorsan elröppent. Örült, hogy végre volt pár nyugodt, csöndes napja. Ám ez az utolsó napon megváltozott. És nem csak azért, mert visszajöttek a diákok. Mindenki egy bizonyos esetről beszélt, amit a Reggeli Próféta hozott le. Mivel a lány nem fizetet elő a lapra, fogalma sem volt az egész dologról.

- Te, Perselus, miről beszél mindenki? - kérdezte a könyvtárban Ash. Rajtuk kívül csak pár diák lézengett elvetemült módon az utolsó napon az említett helyisgben. Mindenki inkább a karácsonyi történeteit mesélte a barátainak.

- A Reggeli Próféta hozta le tegnap, hogy egy egész mugli családot és két mugliivadék varázslókölyköt öltek meg. Egyikük sem töltötte be még a tizedik életévét sem. A ház felett ott lebegett a Sötét Jegy.

- De hát Tudjukki miért csinál ilyeneket? Mármint, miért hagyja ott mindenhol a jegyet?

- Azért, mert ez elrettentésként szolgál. Aki meglátja az égen a Jegyet, egyből tudja, hogy valaki meghalt. Tudjukki jelképe.

- Igen, ezt értem. De esetleg nem próbálták meg elemezni? Valami logikát vagy rendszert keresni, hogy mi alapján gyilkolnak a halálfalók?

- Nagyon egyszerű. Ha találnak egy mugli születésű varázslót vagy boszorkányt, aki egyedül van vagy védtelen, azt megölik. - mosolyodott el keserűen Perselus - Nincs ebben semmi logika. Néha-néha még pár muglit is hozzácsapnak.

Ash nem tudta hovatenni a híreket. Tudta, hogy Tudjukki ilyeneket csinál, de már egy ideje nem volt semmi mozgolódás. Rosszat sejtett. És elkezdte félteni az anyját. Eddig úgy hitte, hogy Tudjukki csak sárvérűeket gyilkolt, a muglikat többé kevésbé békénhagyta. De ezek szerint nem. Próbálta elhessegetni a gondolatait, de akaratlanul is kicsordult egy könnycseppje. Ezt Perselus is észrevette és egyből tudta, hogy mire gondolt a lány.

- Nem hiszem, hogy édesanyádat bántani fogják. Cokeworth nem éppen egy nagyváros. Ott nem eshet baja.

§

Másnap a tanórák gyorsan elfeledtették a lánnyal az előző napi gondolatait. Újra belevethette magát a tanulásba, bár nem mintha a szünet alatt nem görnyedt volna eleget a könyvek felett. De Ash úgy vélte, hogy tanórai gyakorlat sokkal izgalmasabb, mint akár egy kutatómunkát megcsinálni, vagy csak a házi feladatokat körmölni.

A hét gyorsan elrepült és Ash már szinte el is felejtette, hogy szombaton kviddicsmeccs lesz. Eddig még nem játszott a Hollóhát, így reggel izgatottan indult el a lelátók felé. A szünet előtt már kettő meccset lejátszottak; a Griffendél-Mardekár meccsen a Mardekár győzött, a Griffendél-Hugrabug meccsen pedig a Griffendél. A Hugrabugnak gyenge volt idén szerencsére a csapata így a Hollóhátnak nem volt nehéz dolga. Felsőbb évesek elmondása alapján idén nem volt csere a Hollóhát csapatában, és már évek óta nekik van a legerősebb csapatuk. Ellenben a Hugrabuggal, ahonnan hárman is elballagtak múlt évben és elég gyenge embereket tudtak felvenni a helyükre.

11 tájt már a legtöbb diák kint ült a lelátókon. Napos, de dermesztően hideg idő volt. A szél nem fújt és amennyire Ash meg tudta ítélni, pont jó idő volt a meccshez. Mellette a szintén izgatott Lily és Perselus ült. Természetesen mind a ketten a Hollóhátnak szurkoltak, még akkor is, ha ezzel megcsappan mind a két háznak az esélye a kviddicskupa elnyerésére.

Aztán megérkezett a két csapat. A sárga és a kék taláros csapatkapitány kezet fogott és a sípszóra a magasba lendültek. Ash észrevette a két negyedikest, akik karácsonykor a kastélyban maradtak. Sokszor látta őket kint edzeni és most meg is értette, miért. Mind a ketten hajtók voltak és Ash még laikus szemmel is meg tudta állapítani, hogy hihetetlen jók abban, amit csinálnak.

10 perc után a Hollóhát 60-0-ra vezetett. Ash tudta, hogy a Griffendélnek eddig 310 pontja volt, tehát azt meg kellett elnőzniük. Igaz, még 3 meccs visszavolt, de azért örült volna neki a lány, ha már most nyerésre állnának.

A következő negyedórában még négy gólt szereztek. Igaz, a Hugrabugosok is kezdtek belejönni, mivel dobtak három gólt, de ezt nem igazán élvezhették ki, mivel rá két percre a hollóhátas fogó elkapta a cikeszt. Ezzel 250-30-ra nyert a Hollóhát. Így második helyen holtversenyben volt a Mardekárral.

De ez nem sokáig maradt így. A meccsre rá két héttel volt a Hollóhát-Mardekár mérkőzés. Ez bizonyult eddig a leghosszabbnak és a legélvezetesebbnek. A végére Ash kezdett kicsit kétségbe esni, mivel a Mardekár 40 ponttal vezetett. Ezt a fogó is észrevette és megpróbálta minél gyorsabban megkeresni azt az átkozott cikeszt, amit már egy órája kutattak.

Nem kellett sokáig várni. A hollóhátas fogó nekiiramodott és egy látványos zuhanás után a magasba emelte a kezét, amiben akkor már ott kapálódzott a kicsi arany labda. Ash ilyenkor nagyon tudott örülni annak, hogy a fiú stresszhelyzetben még alaposabb, mint alapból. Tehát így az állás 250-140 lett. Ezáltal a Hollóhát került az első helyre és a Mardekár a másodikra.

Ash boldogan indult el a klubhelyiség felé. Örült, hogy két meccset is ilyen jó eredménnyel zártak, viszont tartott a Mardekár csapatától. Nagyon erősek voltak és Ash-nek szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a közeljövőben a Hugrabugot is legyőzik. Tehát a Griffendél ellen nagyon magas pontkülönbséggel kell majd valószínűleg nyerniük, ha meg akarják nyerni a házkupát.

Ebből a gondolatmenetből szakította ki McGalagony professzor, aki a bejárati csarnokban várt rá.

- Silverman kisasszony! Egy szóra. - intette magához a lányt McGalagony. - Kérem, a lehető leggyorsabban fáradjon fel az igazgató úrhoz, mivel beszélni óhajt önnel. A jelszó citrompor és a harmadik emeleten a kőszörnynek kell bemondania.

Ash egy pillanatig értetlenül állt a professzor előtt, aztán csak bólintott egyet és elrohant az említett irányba. A kőszörny előtt elhadarta a jelszót és rálépett a mozgó csigalépcsőre. Kopogás nélkül berontott az ajtón és kifulladva megállt Dumbledore előtt. Az igazgató felnézett rá és a tekintetétől még a vér is megfagyott az ereiben. Azonnal tudta, hogy baj történt. Nagyon nagy baj.

- Professzor úr, siettem, ahogy tudtam. Mi történt? Nagy baj van? - zihált még mindig Ash.

- Kérlek Ash, ülj le. Ami azt illeti, igen, baj történt. Nem is kicsi, de nem is végzetes. Édesanyádat megkínozták. Most a Szent Mungóban fekszik.

- Hogy mit csináltak? - kerekedett el Ash szeme. Egyszerre öntötte el a düh és a kétségbeesés - Kicsoda és miért... Oh... - komorodott el Ash. - Lestrange-ék. Így akartak bosszút állni, amiért kicsapták őket.

- Pontosan. Az volt édesanyád szerencséje, hogy épp arra járt egy auror. Ő sikeresen megvédte édesanyádat, de sajnos Lestrange-ék elhoppanáltak.

- Ki volt az? - kérdezte azonnal Ash.

- Alastor Mordon. Ha szeretnéd, elmehetsz a Mungóba ma. - tette hozzá Dumbledore.

- Komolyan mondja, igazgató úr? - mondta remegő hangon a lány. Alig bírta visszatartani a könnyeit.

- Igen. Utaztál már hopp-porral?

- Nem, még soha.

Dumbledore elmagyarázta a lánynak, hogyan kell használni a hopp-hálózatot. Ash éppen indult volna a kandalló felé, amikor eszébe jutott még egy kérdés.

- Igazgató úr, miért nem ölték meg anyát?

- A halálfalók nagyon ritkán küldenek azonnal halálos átkot. Szeretik látni előtte, hogyan szenved az áldozat. Képesek hosszú percekig, sőt, órákig kínozni az embert, mire megölik az illetőt. Igaz, van olyan mennyiségű kínzás, amibe az áldozat képes beleőrülni. De ez ritka, mivel szeretnek gyilkolni. Édesanyádat is gyanítom, hogy erre a sorsra szánták. De szerencsére Alastor közbelépett és így csak negyed órányi kínzást kapott, ami ugyan rettenetes, de nem végzetes. Apropó, Alastor is ottvan még a Szent Mungóban. Vele is beszélhetsz, ha szeretnél. - mosolyodott el halványan az öreg igazgató. Kitalálta Ash gondolatait, ugyanis pont ez volt a terve - Na de gyere, induljunk.

Azzal Ash belépett a kandallóba és hangosan kimondta az úti cél nevét.