A Múlt Árnyéka

1. Fejezet

Perselus Piton egyedül ácsorgott az utcájuk végében egy szürke ház előtt. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideje állhatott ott, de nem is érdekelte. Várt valakire. A házból ordibálás, sikoltozás, csörömpölés és hangos zokogás szűrődött ki. A fiú ugyan nem tudta mi történhetett odabent, de tudta az okát. Éveknek tartó percek után kicsapódott az ajtó és kirohant rajta egy 11 éves forma kislány. Hosszú, hollófekete hullámos haja volt, hófehér porcelán bőre, és irreálisan sötétkék szemeiből könny csorgott végig szeplős arcán. Éppen csak felfogta a fiú jelenlétét, de rohant is tovább a közeli folyó partjához, nyomában a meglepődött fiúval.

- Várj már Ash! - kiáltott Perselus a lány után, de az meg sem hallva eltűnt az utca végén. Tudta, hova megy a lány, ezért gyors léptekkel utána sietett.

A folyó mellett aztán meg is találta. Ott gubbasztott egy fenyőfa alatt, halkan zokogott és alkarját markolászta.

- Apád ennyire kiakadt? - kérdezte a fiú kissé cinikus, mégis szomorkás hanggal.

- Miután az a varázsló elment, elkezdett anyával üvöltözni, hogy mégis mi az isten volt ez. - szipogta a lány.

- Hát azért ezt sejteni lehetett. Két muglinak nem épp hétköznapi dolog egy varázslóval arról diskurálni, hogy a lányuk csak úgy a semmiből boszorkánynak született és el kell mennie valahova az isten háta mögé tanulni csupa olyan dolgot, ami szerintük csak a mesékben létezik. - vonta meg a vállát a fiú és halvány mosollyal az arcán leült a még mindig szipogó lány mellé - És anyád mit szólt?

- Apám nem hagyta szóhoz jutni. Végig csak üvöltött, szidta, hogy mégis mi ez az egész szituáció, tudod, csak a szokásos dolog. - mondta a lány és még mindig az alkarját dörzsölgette.

- Mi van a karoddal Ash? Mit művelt veled az apád?

- Hát tudod... - kezdte Ash - mikor meg akarta ütni anyát, valami elpattant nálam és rárobbantottam a szekrényt, ami tele volt üvegpoharakkal.

- És megsérültél? - kérdezte megrémülve a fiú.

- Én nem. De apám tele lett ezernyi pici vágással és üvegszilánkkal. És ezen annyira bedühödött, hogy megragadott egy kést és teljes erőből felém hajította, ami elvágta a kezemet. - húzta fel a pulóvere ujját a lány és mutatta meg a vágást.

Perselus háromszor is elátkozta magát, amiért nem volt ott a lánnyal, amikor a varázsló jött. Bár sejtette, hogy ha esélye is lett volna, akkor se engedték volna be, és ha mégis, akkor se tudta volna megvédeni, mivel még ő sem varázsolhatott.

- Mondd csak, - fordult hirtelen Perselus felé a lány - szerinted melyik házba fognak osztani?

- Le merném fogadni, hogy a Hollóhátba. - a kijelentés hatására a lány szélesen elmosolyodott. Perselus tudta, hogy Ash oda szeretne menni a legszívesebben, még akkor is, ha emiatt kevesebbet találkoznának.

- Én szerintem te meg a Mardekárba. - vigyorgott a lány.

- Hát efelől nincs kétségem. – nevetett fel a fiú - Tudod, a családunk tagjai már nemzedékek óta mind odakerültek, szóval szinte biztos vagyok, hogy én is oda fogok.

- Anyukád olyan aranyvérű, ugye? - kérdezte a lány.

- Igen, miért?

- Hát, amiket meséltél. Hogy vannak olyan aranyvérű családok, akik mindent és mindenkit elítélnek, akik nem aranyvérűek. Pláne egy mugli születésűt, mint én.

- Szóval innen fúj a szél. - mosolyodott el a fiú - Nem minden aranyvérű ilyen, tudod jól. Lásd anyámat. Különben is, ha nem ilyen lenne, nem ment volna hozzá egy muglihoz. Mondjuk lehet jobb lett volna...

- Perselus hogy mondhatsz ilyet?! - vágott közbe a lány hitetlenkedő arccal.

- Ugyan már Ash, te is tudod pontosan, hogy milyen is az apám. - fintorgott - Tudod jól, hogy miket művel még ha neked a moderáltabb oldalát mutatja. Mindegy is, hanyagoljuk a témát. Lassan amúgy is mennünk kéne, már kezd sötétedni.

- Te jó ég, már nyolc óra is elmúlt! - ugrott fel hirtelen Ash, ahogy hirtelen rápillantott a karórájára. – Hogy én ezért mit fogok kapni. Már a szekrényes dolog miatt is minimum megöl apám, de most még kések is...

Azzal gyors léptekkel elindultak visszafele a szegényes kis utcán. Sötétben még annyi ember sem járkált már kint, mint amúgy szoktak. Hát igen, ilyen, ha valaki a szegény negyedben lakik.

- Holnap ebéd után a szokásos helyen? - kérdezte a lány, amire Perselus csak bólintott. - Hozd Lily-t is, kíváncsi vagyok, hogy a szülei hogyan fogadták az egész Roxfortos, boszorkányos dolgot.

Azzal gyorsan megölelte a sápadt fiút, aki bátorítólag rámosolygott és félve elindult a bejárat fele.

- Imádkozz, hogy apám ne nyírjon ki... - szólt hátra remegve a válla felett a lány, azzal belépett a házba és sötétség borult az utcára.

Perselus hallotta, ahogy valaki elkezd üvölteni és valami csörömpölve eltörik és gyorsan inkább ő is a házuk fele vette az irányt. Nagyon remélte, hogy Ash-nek nem lesz semmi nagyobb testi vagy lelki problémája ebből az egész mai napból...