A Múlt Árnyéka

38. Fejezet

Két nappal a karácsonyi bál után beköszöntött a téli szünet. Reggelre ehhez illő hangulatúvá változott a birtok. Egész éjjel esett a hó, így a talajt majd' 30 centi hó födte. Az ég tiszta kék volt, a nap halványan derengett valahol a horizont felett, és sugarai meg-megcsillantak a befagyott Fekete tó tükrén. 

Reggel Ash korán felkelt. Mivel szobatársai a vasárnap során hazautaztak, az egész hálókörlet az övé volt, ezért fogott egy vastag takarót és kiült a nyitott ablakba, ami igen merész húzásnak bizonyult, de a lány úgy vélte, hogy ha nem néz le, akkor nincs is magason. Tekintetét a fehérlő Tiltott Rengetegre függesztette, és elmerült gondolataiban. Annyiszor gondolkodott már azon, hogy milyen lények élhetnek a rengetegben, és hogy miért is tiltott az az erdő. 

Majd' egy órányi ücsörgés után, amikor a nap már viszonylag magason járt és Ash is teljesen átfagyott, úgy döntött, hogy gyorsan lezuhanyzik forró vízzel, hogy felolvadjon, és elindul lefelé reggelizni. 

Fél órával később már a nagyterem bejárata előtti lépcsősoron haladt lefelé. A terem, mint eddig megszokhatta, ilyenkor mindig megváltozik. A hatalmas karácsonyfa mellett, amit Hagrid szokott bevonszolni, idén is csak egyetlen egy asztal állt. Már kilenc óra is elmúlt, ezért már sokan összegyűltek az asztalnál, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyien maradnak a szünetre a kastélyban.

Mivel az asztalnál összesen egy valakit ismert személyesen, ezért az illető felé vette az irányt, és leült mellé. A mardekáros fiú mosolyogva pillantott fel a lányra, miközben az leült mellé.

- Jó reggelt! - köszönt vidáman Regulus - Perselus megkért, hogy szóljak neked, ha végeztél a reggelivel, menj a könyvtárba.

- Rendben Reg, köszönöm, hogy szóltál. - mosolygott rá a fiúra Ash.

- Amúgy, - pillantott fel a pirítósából - nem tudom, mit csináltál Siriussal, de köszönöm szépen.

- Tessék? - lepődött meg a lány.

- Tegnap megkeresett, és bocsánatot kért, amiért gyerekesen viselkedett velem, meg amiért sokat veszekszünk, és megígérte, hogy többet ilyen nem fordul elő. Sőt, - hajolt közelebb a lányhoz - Perselus mesélte, hogy még tőle is bocsánatot kért.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagytok. - mosolyodott el halványan Ash.

- Pár hete megkértem, hogy korrepetáljon kicsit bájitaltanból, mivel elég gyatrán ment eddig. - mesélte a fiú - Aztán azóta, néha a klubhelyiségben beszélgetünk.

§

Miután befejezte a reggelit, Ash elköszönt Regulustól és már rohant is fel a könyvtárba. Mivel téli szünet volt, ezért az egész helyiség üres volt, kivéve egy, a szokásos ablak melletti asztalt, ahol Perselus ücsörgött és egy könyv fölé görnyedt a körülötte felhalmozódott könyvkupacok között. Ash lehuppant mellé és belesandított a fiú előtt heverő könyvbe.

- Mit olvasol? - kérdezte kíváncsian.

- Azt, hogy hogyan lehet bonyolultabb bűbájokat létrehozni. - felelte Perselus.

- Ennek alapján csináltad a Disaudio-t is?

Perselus bólintott, majd lapozott egyet a könyvében.

- De nem emiatt hívtál ide, ugye?

- Nem, van még más is. - csukta be a könyvét Perselus és pillantott fel - Miről beszéltetek szombaton Dumbledore-ral?

- Ja tényleg, azt még nem is meséltem. - csapott a homlokára a lány - Sirius megkérdezte, hogy...

- Várj! - vágott közbe és elsuttogott egy disaudio-t - Most folytasd.