A Múlt Árnyéka

81. Fejezet

Két órát elcseszekedtem az új borítóval, de esküszöm élveztem, hogy vagy háromszor csináltam újra. Most, hogy indokolatlanul bejelentettem ezt, mehettek olvasni.

Július közepén Ash, Sirius kíséretében felkerekedett és lecaplatott a közeli apró városba, tekintve, hogy Perselusék beígértek egy látogatást.

- Azért nincs sok minden itt. - jegyezte meg Sirius, miközben a lánnyal a városka egyetlen kávézójában ücsörögtek.

Tény és való, a városban egyetlen pékség, hentes és zöldséges volt. Emellett volt egy aprócska mugliiskola, egy könyvtár és pár két emeletes házacska. Alig lakhattak száznál többen a városkában. Sok mugli volt, sőt, többnyire csak muglik jártak és éltek a városban, bár Ash már találkozott errefelé taláros egyénekkel, amiből következtetett arra, hogy azért varázslók és boszorkányok is megfordultak erre.

A kávézóval szemben a kis fogadó melletti sikátorban hirtelen három ember tűnt fel. Közülük is egy vörös hajú lány tűnt ki a legjobban. Ash intett a fejével az érkezők felé, majd Siriussal együtt kiléptek a kávézóból és átvágtak az úttestnek nem nevezhető macskaköves utcán.

- Jó ez a hely, bár nem lennék itt mugli. - köszöntötte a lányt Perselus - Milyen messze van a legközelebbi rendes város?

- A legközelebbi kisváros Kaldfjord, de odáig van innen is közvetlen vonat. Kaldfjordból pedig Tromsø a legközelebbi nagyobb város. Körülbelül öt óra oda eljutni innen. - magyarázta Ash. 

Perselusék bólogattak, majd követték a lányt felfelé az ösvényen. Mikor felértek a szirtre, nekik is olyan reakciójuk volt, mint először Ash-nek.

- Merlinre, ez gyönyörű. - ámuldozott Lily, miközben végigjáratta tekintetét a környező hatalmas hegyeken és a mélyben kanyargó, aprócska folyón - Nem mondom, irigyellek titeket. 

Ash összevigyorgott Siriussal, majd a lány betessékelte három barátját a kis házba, ahol édesanyja már izgatottan várta őket.

- Lily! Perselus! De örülök, hogy látlak titeket! - rohamozta meg Mary a két említette, majd a harmadik jövevény felé fordult - Bizonyára te lehetsz Damien. Neked is nagyon örülök. - mosolygott az idéző fiúra a nő. 

Damien viszonozta a nő kedvességét, majd követte barátait be a nappaliba.

§

A nagy, közös ebéd után Mary lement bevásárolni a kis városkába, Ash-ék meg felvonultak a lány szobájába.

- Rohadtul irigyellek, te lány. - bökte oldalba Lily barátnőjét. 

- Irigyelheted is. - karolta át a hollóhátast Sirius vigyorogva.

- Nem miattad, te hülye. Miattad inkább csak szánom. - nevetett a lány a griffendéles arcába.

Eközben Perselus Ash íróasztala környékére tévedt és megtalálta a két könyvet, amit még három héttel azelőtt vett a páros a Zsebpiszok közben.

- Ash, mik ezek a könyvek?

- Az egyikük sötét mágiával, lényekkel és ilyen cuccokkal foglalkozik, abban írnak a horcruxokról is. A másikban meg olyan mérgek, varázslatok és lények vannak, amik halálosak lehetnek az emberre. Remélhetőleg találunk benne valamit, ami jó a horcruxok ellen is. - adta meg a választ a hollóhátas.

- Miért kell nektek ellene valami? - kérdezte Damien felvont szemöldökkel. 

- Azon filóztunk, hogy feltehetőleg Voldemortot csak akkor lehet véglegesen megölni, ha nem lesznek többé a horcruxjai. - magyarázta Sirius - Egyelőre azt sem tudjuk, mennyi van, hol vannak és mik azok, de ha találnánk valamit, amivel el lehet pusztítani őket, akkor már hozzájárultunk valamivel a célhoz.