A Múlt Árnyéka

34. Fejezet

Nasziasztok, igen, tudom, megint eltűntem. Kisebb ihlethiányom volt, nézzétek el. De remélem most már menni fog az irkálás, mivel van egy rakat ötletem. Kárpótlásul most egy kicsit hosszabb fejezetet hoztam, szóval jó olvasást nektek.

Este hat körül a két lány elindult a Griffendél Toronyból le a pincébe, ahol Lumpsluck a halloweeni partiját fogja tartani.

Ugyan a szoba viszonylag nagy volt, elég sötét és nyirkos volt odabent. Elvégre a tó alatt voltak. Mire Ash és Lily odaértek már elég sokan ott voltak. Főként felsőbb éves mardekárosok tartózkodtak a szobában, de jó páran megfordultak más házakból is. 

Az egyik asztalnál megláttak egy ismerős arcot. Perselus unottan ücsörgött a sarokban és egy kis noteszbe írogatott valamit. 

- Mit csinálsz? - toppant oda hirtelen Lily, kis híján a frászt hozva a fiúra.

- Semmit. - pillantott fel gyorsan - Szépek vagytok.

Lily mosolygott, míg Ash csak hümmögött. Ekkor Lumpsluck jelent meg a semmiből és megköszörülte a torkát.

- Kedveseim, a házimanók hamarosan meghozzák a vacsorát, kérlek, foglaljatok helyet.

Ash-nek csak ekkor tűnt fel a nagy, kör alakú asztal a terem közepén. Leült Lily mellé, és óvatosan körbenézett. Körülbelül olyan húszan lehettek a teremben, vegyesen mind a négy házból. Feltűnt neki Lucius Malfoy, a hetedéves prefektus, aki egy mardekáros idézővel beszélgetett.  

Ekkor hirtelen az asztalon megannyi tál jelent meg, tele tucatnyi étellel. 

- Kedveseim, köszöntök mindenkit. Ez az első idei találkozásunk, örülök, hogy mindenkit látok, emellett köszönteném az új tagjainkat is. - intett Ash-ék felé.

A többiek mind mosolyogva fordultak feléjük. Ash szerencséjére a professzor nem kérte meg őket, hogy mutatkozzanak be. A lány felettébb utált mások előtt beszélni, pláne úgy, hogy közben mindenki árgus szemekkel figyelte őt.

Lumpsluck is helyet foglalt, és vidám beszélgetésbe kezdett a mellette ülő hugrabugos lánnyal. Ash továbbra is feszengve ült Lily mellett, és ahogy a szeme sarkából barátnőjére pillantott, látta rajta, hogy ő sem teljesen van oda a helyzetért. 

§

Ash már jó ideje valami csirkeszárny szerűt rágcsált, amikor hirtelen egy hatalmas robbanás rázta meg az egész a szobát. Mindenki felkapta a fejét és hol egymásra, hol a professzorra meredtek.

- Mindenki maradjon itt. - utasította a diákokat Lumpsluck és kirohant a szobából. A többiek egy lélegzetvételnyit vártak, majd egyszerre pattantak fel a helyükről és indultak el a professzor után.

Mivel Ash-ék ültek az ajtóhoz legközelebb, ők érték el először. Kirohantak rajta, fel az alagsorból az előcsarnokba, ahol már kezdett gyülekezni a tömeg. Mindenki a nagyterem ajtajában ácsorgott. 

A hármas befurakodott a tömegbe és a nyakukat nyújtogatva bámultak be a nagyterembe. Ott egy hetedéves idéző térdelt, hatalmas sebekkel az arcán. 

Hirtelen Dumbledore jelent meg a terem túlsó végén és futólépésben közeledett a fiúhoz. Az igazgató mögött feltűnt Mcgalagony professzor és Madam Pomfrey is. Nem sokkal később Lumpsluck is csatlakozott hozzájuk.

- Tudod, Cassian, a Roxfort védővarázslata különféle illegális varázslatokra máshogy reagál. A legtöbbet már ismertem eddig, de ilyet, amit te végrehajtottál, még csak nem is láttam eddigi pályafutásom során. - kezdte Dumbledore.