A Múlt Árnyéka

50. Fejezet

Ash felvont szemöldökkel meredt az előtte álló griffendéles fiúra.

- Segítség? És mégis miben? - kérdezte csípőre tett kézzel a lány.

- Shafiq nem hagy békén. Segíts lerázni valahogy.

A lány az elhangzott mondatok után nevetésben tört ki, annyira szürreálisan hatott az egész.

- Na várj, ezt te komolyan gondoltad? - kérdezte a könnyeit törölgetve, amikor meglátta Sirius arckifejezését - Nemár Sirius, csak pattintsd le valahogy vagy küldj rá rontást, vagy tudomisén. Mi közöm nekem ehhez az egészhez?

- Hát, mivel utál, gondoltam hátha van kedved egy kicsi csínytevésre. 

- Összekeversz Potterékkel, Sirius. 

- Naa, légyszi. - kérlelte a lányt kiskutya szemekkel.

- Jó, legyen. - sóhajtott Ash - Mit találtál ki?

§

 - Komolyan mondom Black, idióta vagy. - suttogta a láthatatlanná tévő köpeny alatt a lány a mellette álló fiúnak, miközben egy eldugott sarkon kémlelték a varázstérképet.

- Lehet, de a terv zseniális. - mondta büszkén a fiú.

- Tényleg zseniális láthatatlanul random rontásokat ráküldeni. - dünnyögte a lány - Lassan már én sajnálom. Bár mondjuk amilyen fanatikusan rajong érted, elég hányingerkeltő. És másrészről meg ijesztő.

- Na ugye! Kiakaszt. - morogta Sirius.

- Hanyagoljuk a témát, ott jön. - suttogta a lány, miközben a folyosó vége felé bökött.

Sirius küldött felé egy cinkos vigyort, majd mindketten előhúzták a pálcájukat, és felkészültek. 

- Serpensortia! - suttogta Ash, és a folyosó közepén egy fehér villanás után egy kígyó jelent meg, ami azonnal elkezdett az irritatív griffendéles lány felé kúszni. 

Ash-nek be kellett fogni a mellette álló griffendélesnek a száját, nehogy hangosan felnevessen a lány visítozásán.

- Tarantallegra! - suttogta könnyeit törölgetve Sirius, majd karon ragadta a mellette álló hollóhátas lányt, és elkezdte húzni a folyosó túloldala felé.

- Gyere, menjünk. - suttogta még mindig nevetve.

- Várj, mi legyen a kígyóval?

- Majd megoldja. Vagy szól valakinek, ha eltáncolt a gyengélkedőig. 

§

- Te komolyan rontást küldtél valakire? - kérdezte Perselus nevetve a könyvtárban.

- Kikérem magamnak, én csak a Kígyóidéző bűbájt küldtem rá. Sirius volt a rontásos.

- Zseniális. - nevetett tovább a mardekáros fiú.

- Te azt mondtad Sirius Blackre, A Sirius Blackre, hogy zseniális? - kérdezte hitetlenkedve a lány.

- Életemben először és utoljára. - biztosította a mardekáros fiú a vele szemben ülő Ash-t.

A lány csak nevetve elvonult a könyvespolcok irányába, mivel kellett neki egy könyv az átváltoztatástan házi dolgozatához. 

Miközben nézegette a kötetek gerincét, megakadt a szeme egy bizonyos, vörös bőrkötésű könyvön, aminek a gerincén a Mindent a Legilimenciáról cím díszelgett. A lány érdeklődve belenézett, és meglepődve látta, hogy konkrétan le van írva, hogy hogyan kell kitanulni a legilimenciát. Emellett egy csomó egyéb dologról is szót ejtett, mint például az okklumencia.