A Múlt Árnyéka

51. Fejezet

A téli szünet hátralévő hete eseménytelenül telt Ash számára. Nagy sajnálatára még nem sikerült elérnie azt a tudatállapotot, amiről Cadmus beszélt, pedig aktívan gyakorolta. Ellenben a legilimenciával meglepően jól haladt.

Legalábbis amennyire a lány meg tudta állapítani, mivel senkin nem próbálta ki eddig. Olvasta, hogy nem túl kellemes annak, akin ezt használja, pedig már nagyon érdekelte, hogy hogyan működik az egész, de nyilván nem akart random emberekre gondolatolvasó bűbájt küldeni. Meg belegondolva nem is akarta random emberek emlékeit vagy gondolatait látni. Ki tudja, miket találna ott, és köszönte szépen, abból nem kért.

Ash szerette a hétfő reggeli első órákat, mivel nem volt első órája. Ez mindig felüdítő, pláne, ha az előző este sokáig gyakorolja az utazós dolgait. Ellenben a második óra már kevésbé boldogította, mivel a griffendélesekkel volt sötét varázslatok kivédése. ÉS nem a griffendélesekkel volt a probléma. Legalábbis általában. Bár azért néha a négyes ki tudta akasztani, igaz, ahhoz nem kellett sötét varázslatok kivédése. 

Reggel, amikor leért a nagyterembe, ahol ilyenkor már nem sokan voltak, odaröppent hozzá Alphard, majdnem a tál gabonapelyhében landolva, és átnyújtott a lánynak egy levelet, amit a csőrében tarott.  Ash érdeklődve nyitotta fel a levelet, mivel még soha nem kapott senkitől ilyen módon semmit. De meglepetésére egy ismerős írás fogadta.

Dumbledore tájékoztatta a lányt, hogy Mordon péntek délután érkezik és a hetedik emeleti folyosón kell majd a lánynak vele találkoznia. 

Reggeli után komótosan indult el a sötét varázslatok kivédése terem felé. Amióta Ash megátkozta Blacket, azóta a férfi kicsit visszavett az arcából a lány legnagyobb meglepetésére, bár továbbra is előszeretettel inzultálta az idősebbik Black fiút és hasonlítgatta Regulushoz. 

§

A hét gyorsan elrepült, főként, mivel semmi érdekes nem történt. Bár Ash nem bánta, ha a hetek gyorsan röpködnek, legalább hétvégente tud egy kicsit pihenni. Tudta, hogy ez az utolsó éve arra, hogy a hétvégéit nyugiban töltse, mivel következő évben már jöttek az RBF-ek és az azokra való felkészülés, utána a RAVASZ és végleg nem marad semmire ideje.

Pénteken, az utolsó óra után még gyorsan felrohant a Hollóhát Tornyába, hogy letegye a könyveit, majd ment is tovább a hetedik emeletre, ahol Mordonnal kellett találkoznia. Gyanította, hogy azért ott, mivel a Szükség Szobáját fogják használni gyakorlás céljából.

Ash idegesen járkált fel-alá, mivel Mordon még nem érkezett meg, pedig már húsz perce meg kellett volna. Nem sokkal később döngő léptek hangoztak fel a folyosó végén és a lány legnagyobb megkönnyebbülésére megjelent Mordon magas alakja.

- Sajnálom a késést kislány, közbejött valami. - mondta az auror, majd háromszor elsétált az egyik fal előtt, majd megjelent a már jól ismert, díszes ajtó ami, a Szükség Szobáját rejtette. 

Ash bólintott, majd belépett a szobába, ami most egy egyszerű, üres terem képét öltötte fel. 

- Nem terveztem egy komplett auror-kiképzést tartani, mivel nem lesz arra szükséget, hacsak nem akarsz auror lenni. Csak pár olyan dolgot szeretnék megtanítani, ami jól jöhet esetleg. - kezdte Mordon - Pár alkalomra gondoltam csak, mivel tudom, hogy az utazós dolgod miatt amúgy is van elég dolgod. Elsőre a kiábrándító bűbájra gondoltam. Ugyan azt Flitwick professzor tanítani fogja az RBF felkészülése miatt, de jobb, ha már most megtanulod. Ártani nem árthat.

A bűbáj nem éppen bizonyult könnyűnek, de pár óra elteltével Ash már képes volt egy olyan kiábrándítóbűbájt varázsolni, ami már elég jól megvédte. Mordon biztosította a lányt, hogy egy kis gyakorlással hamarosan menni fog tökéletesen a dolog.

- Uram, azt elárulja, hogy miket tervez még megtanítani? - kérdezte az utolsó próbálkozás után a lány.

- A pajzsbűbájt és annak a különböző formáit mindenképpen, és esetleg a patrónus bűbájt is, bár az egyáltalán nem könnyű és a Roxfortban nem is tanítják. 

Ash az utóbbi hallatán teljesen fellelkesült, mivel mindig is szeretett volna megtanulni patrónust idézni. Ellenben a hallottak alapján egy kérdés fogalmazódott meg a fejében.

- És, öhm. Esetleg a legilimenciára nem tanítana meg? - kérdezte félve a lány.

- Legilimenciára? - kérdezte vissza felvont szemöldökkel az auror - Miért akarsz te legilimenciát tanulni?

- Mert... - akadt el a lány, majd nyelt egyet és folytatta - Mert egyrészről érdekel, és van valami, amit máshogy nem tudhatok meg. 

- Ugye tudod, hogy a nem megválaszolt kérdésekre nem a legilimencia a megoldás?

- Igen, tudom. De ezt máshogy tényleg nem tudhatom meg. Esélytelen. 

- Hát jó, legyen. - mondta Mordon, majd az órájára pillantott és folytatta - Végül is még van egy kis időm. Tudod, hogy kell?

Ash bólintott.

- Hát, akkor rajta. - adta ki az utasítást.

A lány vett egy mély levegőt, majd felemelte a pálcáját és az előtte álló férfire szegezte.

- Legilimens! 

Mordon arcizma megfeszült, ahogy a lány kimondta a varázsigét, majd hirtelen Ash elméjét ellepték a másiktól származó emlékképek. Nem igazán tudta rendesen kivenni sem követni, hogy mik történnek, csak bizonyos képeket látott, de már ez is több volt a semminél. 

- Mennyi ideje gyakorlod ezt? - kérdezte kisvártatva az auror, miután a lány megszakította a varázslatot.

Ash zihálva pillantott fel az előtte álló férfire, és csak a fejét rázta.

- Egy ideje már olvasgatok róla, de eddig senkin nem használtam. - zihálta.

- Minden elismerésem kislány. Meg akarod próbálni még egyszer?

Ash bólintott, majd újra felemelte a pálcáját és kimondta a varázsigét.

Ezúttal is elsőre csak képek jelentek meg, de most már egy fokkal összefüggőbbek voltak, mint az első alkalommal. Párszor még eljátszotta ugyanezt, majd, amikor már eléggé kimerült, befejezték a gyakorlást, és a lány elköszönt az aurortól.

§

- Nem fogod elhinni, hogy miket tanultam ma! - ült le boldogan Perselus mellé a lány a vacsoránál - Hol van Lily és Damien?

- A könyvtárban. Lily segít Damiennek az átváltoztatástan házijában. - felelte a fiú - Na de, hallgatlak.

Ash mosolyogva mesélte a Mordonnal töltött gyakorlás eredményeit, ami a mellette ülő fiút is hihetetlenül lenyűgözte.

- Kiemelkedő egy boszorkány vagy, ugye tudod? 

- Dehogy vagyok, ne mondd már. - legyintett a lány. 

- Amúgy én is meg akartam tanulni ezt a legilimencia dolgot, csak eddig nem volt lehetőségem.

- Akarsz velem tanulni? - kérdezte Ash.

- Azt olvastam, hogy nem túl kellemes annak, aki használja. Nem akarom előhozni a rossz emlékeidet. - sütötte le a szemét a fiú.

- Túlélem. - legyintett a lány újból. 

- Jó, legyen. Ha nem baj, hogy rajtad gyakorlok.

- Úgysem tudom, hogy milyen. - vont vállat a lány - Talán nem is lesz olyan durva. Amiket Mordon emlékeiből láttam, azok sem voltak olyan rosszak. Egyszerű hétköznapok, esetleg egy-egy bevetés. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy az igazán rossz emlékeit elrejtette okklumenciával.

- Tényleg, azt nem akarsz tanulni? - kérdezte mosolyogva Perselus.

- Dehogynem, és akkor már egy kis patrónusbűbájt is, ha nem lenne elég nehéz. - nevetett a lány.