A Múlt Árnyéka

62. Fejezet

A téli szünet hamar elérkezett. Mint ahogy az eddigi években is, a kastély idén is kiürült szinte teljesen. Ash egyedül sétálgatott a hideg, szellős folyosókon, míg elérte a könyvtárat, ahol a szünet jelentős részét tervezte tölteni. Ugyan Ash nem gondolta magát egy tipikus hollóhátasnak a jellemével, de a tanulást imádta. Még ha ötödévben a pokolra is kívánta az RBF-ek miatt. 

Mint az eddigi összes évben, a kis csapatukból megint csak Ash és Perselus maradt a kastélyban, így a hollóhátas lánynak volt alkalma kifaggatni a mardekárost, hogy mégis mi a jó Merlint akar a többi idióta mardekárostól. Legalábbis Lily a lelkére kötötte, hogy beszéljen a fiúval.

Így hát Ash a könyvtárba sétálva igyekezte kitalálni, hogy mégis hogyan akarja felhozni az egész dolgot. Nem akarta letámadni Perselust az egésszel, túl jól ismerte ahhoz a fiút, hogy tudja, nem reagálna jól.

Belépve a könyvtárba megpillantotta az általa keresett személyt az egyik eldugottabb sarokban. De nem éppen volt egyedül. A mardekáros hármasból Avery ácsorgott az asztal mellett. Mivel egyikük sem látta bejönni a lányt, Ash úgy döntött, hogy hallgatózni fog, még ha nem is szép dolog.

Gyorsan küldött magára egy kiábrándítóbűbájt, majd nesztelen léptekkel odaosont a két, szemmel láthatóan vitatkozó fiúhoz hallótávolságba.

- Nem értem, mi tart vissza Piton. - mondta Avery fojtott, alig hallható hangon. Ash-nek még közelebb kellett mennie, hogy tisztán hallja a két mardekárost.

- Mondjuk az, Avery, hogy nem akarok meghalni. Amúgy sem tartozhatnék közéjük, és nem is akarok. - válaszolta Perselus határozottan.

- Egyelőre. - Avery, majd szó nélkül kiviharzott a könyvtárból.

Ash várt egy pár pillanatot, majd levette magáról a bűbájt és kilépve a könyvespolcok rejtekéből, odalépett a mardekáros asztalához.

- Szia. - köszönt fel sem pillantva a fiú.

A hollóhátas szó nélkül ülte le Perselussal szemben, és pár percig fürkészte, majd hirtelen megszólalt.

- Mit akart tőled Avery? - kérdezte.

A mardekáros kezében megállt a penna, de nem pillantott fel a lányra. Hosszas pillanatok után rekedtesen szólalt meg.

- Semmit. Miért? 

- Hallottam, hogy vitatkoztatok. És az utóbbi időben egyre többet lógsz Avery-ékkel. Van ennek valami oka? - kérdezte Ash, és gondolatban háromszor is elátkozta magát, amiért ilyen követelőzően mondta, pedig nem annak szánta. 

- Nincs semmi különösebb oka, ne aggódj. - mondta egy megnyugtató mosoly keretében a mardekáros.

§

Ash, amikor először utazott az időben, beszerzett egy mugli naptárat, és fellógatta az ágya mellé, Azóta minden nap kipipálja az adott napot, így, ha legközelebb sikerül utaznia, pontosan tudni fogja, hogy mennyit sikerült neki. 

Karácsony előtti éjszaka is éppen az ágyán ült törökülésben, és próbált eléggé ellazulni, hogy elérje a kutat. Az utóbbi hónapokban a kútig szinte minden egyes alkalommal eljutott, a zuhanás is megvolt, de az időutazás mindig elmaradt. Álmai sem voltak még olyan sűrűn, és ha voltak, akkor is csak azokat látta, amiket eddig is.

De ezúttal más volt a helyzet. Jött a kút, a zuhanás, de most a procedúra végén ugyan úgy felgyorsult az idő, mint a legelső alkalommal. Kilépve odaállt az ablak mellé, ahol ismét végignézte, ahogy a Hold és a csillagok gyorsan végigszáguldanak az égbolton, és figyelte, ahogy a hajnali párát felváltja a hegyek mögül érkező sötét hófelhő és elkezd nagy pelyhekben alászállni a puha hó.