A Múlt Árnyéka

53. Fejezet

Vasárnap reggel Ash kedvetlenül kelt fel és indult el a nagyterem irányába. Barátainak még aznap elmesélte, hogy Dumbledore ezúttal milyen hírt közölt a lánnyal.

Be kellett vallania, cseppet sem érdekelte az egész örökség dolog. Tudta jól, hogy rengeteg minden volt abban a széfben, de tudván, hogy az mind az apjáé, nem vitte rá a lélek, hogy örüljön a dolognak. 

Másrészről meg nem is volt szüksége arra a sok pénzre. Sosem volt sok pénzük, de Ash-t ez nem is érdekelte. Amióta a Roxfortba jött, mindene megvolt, ami csak kellett. Bár arra sosem gondolt még, hogy mi lesz vele, ha végzett a Roxfortban. Milyen munkát szeretne, mit szeretne egyáltalán magával kezdeni. Nyilván, utazóként lesznek teendői, bár el nem tudta képzelni, hogy mik, de amellett fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen majd magával. Szerencsére még nem is kellett tudnia.

Megérkezve a nagyterembe, Lily rohanta le.

- Tudom, ki az apád. - mondta izgatottan a griffendéles lány.

- Mi?

Lily odarángatta barátnőjét a Hollóhát asztalához, majd belekezdett a mesélésbe.

- Említetted ugye, hogy belügyminiszter volt. Szerencsére a könyvtárban van egy pár mugli könyv, bár nagyon kevés, de vissza tudtam nézni a belügyminiszterek listáját, ami szerint 1959-ben egy bizonyos Richard Austen Butler volt a poszton.

Ash válaszképp csak dünnyögött egy sort, majd nekikezdett a müzlijének. 

- Ennél több lelkesedést vártam. - mondta elkenődötten Lily.

- Köszönöm Lily, hogy így utánanéztél, de mit vársz? Ugráljak örömömben, hogy tudom, ki volt az a nagyravágyó politikus, aki a hatalmát kihasználva behálózta anyámat, aztán meg otthagyta a szarban? Ne haragudj, de nem fogok tapsikolni. 

- Ott a pont. - biccentett a lány felé a vele szemben ülő Perselus.

- Jó, srácok. Váltsunk témát. - mondta Lily - Ma mész a Gringottsba, ugye? - kérdezte a lányt. 

- Zseniális témaváltás Lily, köszönjük szépen! - jegyezte meg a kelleténél hangosabban Damien, amire a nagyterem nagy része a négyes felé fordult.

§

Ebéd után Ash elköszönt barátaitól, majd elindult a második emeletre. Ugyan Lily-ék többször felajánlották, hogy elkísérik, de a lány visszautasította, mivel a széfbe úgyis csak egyedül mehetett be, és amúgy is egyedül akart menni, mivel ez az ő dolga, és csakis az övé.

Dumbledore irodájába belépve az igazgató közölte, hogy a Czikornyai és Patzába fognak megérkezni, mivel oda a legkönnyebb hopp-hálózattal eljutni. A lány bőszen bólogatott, mint aki eddig nem tudta volna a dolgot, és nem két nappal korábban járt volna az említett helyen. Miután Dumbledore befejezte a beszélést, a kandalló felé intett, és Ash, már rutinosan nyúlt a csillogó fekete porral teli edénybe és mondta ki a célállomás nevét.

A könyvesbolt ugyanúgy festett, mint péntek délután, csak most világos volt, és tele volt emberekkel. Pár pillanattal később Dumbledore is megérkezett a lány mögött, és elindultak a varázslóbank irányába.

Átlépve a csodálatos kapukon, ugyanaz a hosszú, márványterem fogadta, mint augusztusban. Ezúttal is viszonylag sokan voltak, de merőben nem annyian, mint az iskolakezdés előtt. Az igazgató odavezette a lányt az egyik pulthoz, majd diskurált valamiről az egyik kobolddal, amire Ash egyáltalán nem figyelt. Hirtelen az egyik kobold egy pergament tolt oda a lányhoz meg egy pennát, és rámutatott egy csíkra, ahova Ash-nek kellett a nevét írnia.

Miután ez megvolt, az egyik alacsony kis lény intett a lánynak, hogy kövesse őt. elindultak a hatalmas ajtó felé, mai a csarnok végében helyezkedett el. Az ajtó mögött a már ismert sínrendszer és csillék várták a lányt.

Végighaladtak a kanyargós, labirintusszerű kőfalú vájatokban, míg el nem érkeztek ahhoz a gyönyörű földalatti tóhoz, amit Ash már az első alkalommal is megcsodált. Továbbra is lenyűgözte a sötétben való halvány derengése, és kíváncsi lett volna, hogy mi van a víz alatt, ha van egyáltalán valami.

Ezúttal nem egyenesen mentek, hanem az oszlopok közt szlalomozva elfordultak jobbra, átellenesen a hangosan csobogó vízeséssel. Ahogy kiértek a barlangból, újabb kanyargós járatok következtek, de most lényegesen hosszabb ideig mentek, mint a legutóbbi alkalommal. 

Kisvártatva a csille elkezdett lassulni, majd végleg megállt egy széf előtt, aminek a bejáratára a 678-es szám volt felvésve. A kobold kiszállt a csilléből, majd odalépett az ajtóhoz és kinyitotta a kulccsal, amit előhúzott. 

- Bátorkodtunk áthozni ide a kisasszony másik széfjében található dolgokat, de elkülönítettük, ha esetleg óhajtja visszavinni a másik széfben.

- Nem köszönöm, tökéletes lesz ez így. - mosolygott halványan az alacsony teremtésre a lány, majd elindult a nyitott széfajtó felé. 

Belépve szinte elállt a lélegzete a látványtól. Életében nem látott még ennyi aranyat egy helyen. És emellett elkezdett forrni benne a düh az apja iránt, hogy ennyi pénzzel képes volt szinte nyomorúságos körülmények közt tartani a családját, még ha utálta is őket.

Körbejáratta a tekintetét a hegyekben álló knútokon, sarlókon és galleonokon, majd egy másik hegy felé fordította a tekintetét, amit nem pénz, hanem különféle ékszerek és egyéb, felettébb értékes tárgyak alkottak.

- Elnézést uram, megkérdezhetem, hogy az egykori apámnak honnan volt ennyi kincse? - kérdezte a lehető legudvariasabban a koboldot.

- Családi széf volt, ahova már régóta gyűltek a különféle ereklyék és örökségek. - válaszolta az alacsony teremtés.

Ash biccentett, és közelebb lépett az egyik kupachoz. Volt ott mindenféle nyaklánc, serlegek, egyéb ékszerek, de a legérdekesebb egy tükördarabnak bizonyult. Egy kerek, felettébb koszos tükör volt, ami ott hevert az ékszeres kupac mellett. Ash meglepőnek vélte, hogy egy ilyen koszos dolog is lapult a fényűző széfben.

- Áh, látom észrevette a kisasszony azt a mágikus tükröt. - jegyezte meg a kobold, amikor észrevette, hogy a lány érdeklődve bámulja a földön fekvő tárgyat.

- Igen, uram. Van benne valami különleges? - kérdezte érdeklődve a lány.

- Bizony ám! Az nem akármilyen tükör. Valaha volt egy párja, és a kettőn keresztül kommunikálni lehetett. Sajnos a párja elveszett az idők során, de ez az egy megmaradt.

Ash biccentett, majd miután kinézelődte magát, intett a koboldnak, hogy mehetnek. Miután a kobold bezárta a széfet, odaadta a lánynak a kulcsot, és elindultak vissza a hatalmas csarnokba.

§

Vacsorára értek vissza, mivel Dumbledore-nak még volt valami elintéznivalója az Abszol Úton. Amikor Ash leért a nagyterembe, barátai szinte azonnal odarohantak.

- Srácok, valami hihetetlen volt. Mielőtt elindultunk volna, még csak a széfre se akartam gondolni, mivel apámhoz kötöttem, de elképzelhetetlenül sok minden van benne. Még egy tükröt is találtam, ami mágikus volt, és elméletben lehet vele kommunikálni, csak sajnos a párja elveszett.

Az a bizonyos tükör beindította a többiek fantáziáját is, mivel hosszan diskuráltak arról, hogy hogyan lehetne megtalálni a tükör eredeti párját, míg Damien elő nem hozakodott egy ötlettel.

- És mi lenne, ha eltörnénk? Hátha a különböző darabok is úgy működnek, mintha különböző tükrök lennének.

Bár Ash nem érezte létfontosságúnak egy ilyen jellegű kommunikációs eszköz birtoklását, megígérte barátainak, hogyha legközelebb a széfben jár, akkor majd elhozza, és kísérletezhetnek rajta, hogy rábírják az egymással való kommunikációra vagy találjanak valami alternatív megoldást.

Egész vacsora alatt a széfről és tartalmáról beszélt, pedig a sok értékes cuccot leszámítva nem sok érdekes dolog volt a széfben. Legalábbis elsőre nem tűnt fel a lánynak a tükrön kívül bármi más. Bár nem tartózkodott olyan sokáig a széfben és nem is nézett annyira szét, de a nyáron lesz ideje visszamenni még.