A Múlt Árnyéka

39. Fejezet

Ez most egy szuperhosszú fejezet lett (3100+ szó lol) a 10k megtekintés miatt. Imádlak titeket, és köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést! ❤️

Beköszöntött a január, mindenki visszaérkezett a Roxfortba, és újra beindult az élet és a nyüzsgés a kastély falai között.

Ash barátainak egyelőre nem mesélte el a legutóbbi álmát, mivel érezte, hogy erről a horcrux dologról még nem kellene senkinek beszélnie. 

Egyik péntek este, amikor egy üres tanteremben ücsörögtek Enoch-al, és a lány sokadjára lépett ki a testéből, viszont ezúttal valami olyan történt, amire az elmúlt fél év során várt, és ami miatt keményen gyakorolt: most először, képes volt mozogni. Tudta ugyan, hogy ez egyelőre csak félsiker, mivel akkor lesz ténylegesen rendes utazó, ha már a jövőbe is tud menni, de erre a teljesítményére is hihetetlen büszke volt.

A mindennapos gyakorlása kifizetődött, mivel még a mászkálás előtt kitanulta, hogy hogyan legyen látható kilépéskor, így egy kísértetre hasonlított minden ilyen alkalommal.

§

Mikor visszatért a hálókörletébe, úgy döntött, hogy kicsit megvicceli Siriust, ezért fogta magát, odatelepedett az ágyára, behúzta a bronzszínű baldachint az ágya körül, majd a kilépés után láthatatlanul settenkedett ki a hálókörletéből. Mivel nem volt fizikai teste, ezért nem kellett az ajtókkal és egyéb szilárd dolgokkal foglalkoznia, egyszerűen át tudott rajtuk menni.

Szépen elindult le a csigalépcsőn és elindult a Griffendél Torony irányába. Útközben szembetalálkozott pár prefektussal, és még McGalagony professzor is elhaladt előtte, de egyikőjük sem látta a lányt, aminek ő hihetetlen mód örült. Még az is eszébe jutott, hogy ilyen módon akár még a Tiltott Rengetegbe is kisettenkedhetne, de azt egyelőre elvetette. És nem mellesleg eszébe jutott Cadmus azon mondata, amiben figyelmeztette, hogy ilyen, metafizikai állapotban is képes sérülni. Bár a lány merőben remélte, hogy ez csak a varázslatokra vonatkozott. 

Hamarosan megérkezett a Kövér Dáma portréjához, amin egyszerűen csak átsiklott, és már indult is a fiúk hálókörlete felé, mivel nem látta a négy bajkeverőt a klubhelyiségben. Felrohant a lépcsőn, majd az ajtókra kiírt kis táblákat kezdte el nézegetni. Nem sokkal később, a lépcsőtől kicsit távolabb, meg is találta a négy fiú szobáját. Belépett az ajtón, pontosabban átlépett rajta, de meglepetésére egyik fiú sem tartózkodott a hálókörletben. 

Hirtelen felrémlett neki, hogy telihold van, ezért ez megmagyarázta Remus távollétét, de a többiekét nem. Már éppen lépett volna át újból az ajtón, amikor a legközelebbi ágyon meglátott egy kis papírt. Közelebb lépve egy kezdetleges térképszerűséget vélt felfedezni benne, amin pár szoba és három pár pöttyöcske díszelgett. Mindegyik pötty fölött egy-egy név állt, ami a három fiúé volt. A térkép szerint a könyvtár zárolt részlegében tartózkodtak.

Ash elindult könyvtár felé, ami elég messze volt a Griffendél Toronytól, ezért szedni kellett átlátszó lábait, hogy véletlenül se kerülje el őket. 

Párt perccel később oda is ért a zárt ajtókhoz, amin könnyedén átsuhant. Már csak meg kellett találnia Siriusékat, ami már egy nehezebb feladatnak bizonyult, mivel a Roxfort könyvtára nem éppen volt kicsi. De Ash szerencséjére valamelyik idióta levert egy könyvet a közelben, mi egy hangos csattanással ért földet valahol a közelben, ezért a lány el tudott indulni a hang irányába. A levert könyvet meg is találta, de a közelében nem látott semmit. Homlokon csapta magát, mivel biztos volt benne, hogy a három fiú a láthatatlanná tévő köpeny alatt lapul.