A Múlt Árnyéka

115. Fejezet

Na, itt is volnék a második résszel. Ne feledkezzetek meg az előzőről sem. :D

Illetve még nem ért véget a karácsony. Marvel fan olvasóim, hozzátok szólok most. Talán hallottatok már a Class X nevezetű történetemről. (agyba főbe reklámozom lol) Holnap ahhoz is érkezik kettő új rész (meg még egy meg van írva, illetve egy sokadik íródik ma is. Igen, beindultam). engedjétek meg, hogy a bemutató rövid kis szöveg izét is idepakoljam nektek, mert éppen lázban égek. 

"Amethyst Easterlin mutánsnak született, mint sokan mások a Földön. De senkinek sem volt része hozzá hasonló kínokban és kalandokban. Miután sikeresen megszökött egy nagy központ titkos létesítményéből, menekülőre fogja, és Fury egyik titkos mutáns központjában találja magát. Kiképzése végéhez közeledve a New Yorki csatában részt vesz Lorna Dane-el együtt, ahol végül találkozik a Csínytevések Istenével. Fury előáll egy érdekes ajánlattal, és itt kezdődik az izgalmas kaland... "

Na most, hogy ezt is szarrá reklámoztam, mehettek olvasni. Köszöntem a figyelmet. (ha esetleg érdekel valakit, az ne tartsa magában, és rohamozzon meg. Jó-jó, befejeztem, már itt sem vagyok.)

A széf ajtaja a kobold érintésére lassan feltárult. A sárkány elhátrált tőlük távol az egyik sarokba, és tűzokádással sem próbálkozott meg. 

Ash tátott szájjal bámult be a hatalmas helyiségbe. Legalább háromszor akkora volt, mint az ő széfje, és tele volt mindenféle arannyal, ékszerekkel és egyéb nagyon értékesnek tűnő dologgal. A legtöbb dolog plafonig álló kupacokban hevert. Ash-nek felrémlett, hogy látta Bellatrix emlékeiben, hogy a nő valamelyik kupacra rakja a kelyhet, de felidézni már nem tudta, hogy melyikre. Az összes kupac ugyanúgy nézett ki.

- Lestrange-ék híresek az átkaikról, szóval vigyázzatok mindennel. - szólalt meg Egnus.

- Rendben. - biccentett Ash - Egy pici, két fülű aranypoharat keresünk. Van kis talpa is. Feltehetőleg Hugrabug jelképe, egy borz, vagy valami ilyesmi is rajta van. És valószínűleg valamelyik kupac tetején van, de azért ne csak ott keressétek. Le is eshetett azóta, vagy áthelyezték. És ne érjetek semmihez!

Libasorban léptek be a széfbe, és mindenki más irányba nézelődött. A sok-sok arany pénz és ékszer között szinte lehetetlen volt kiszúrni. És fennállt az a lehetőség is, hogy időközben eltűntették a horcruxot a széfből. Remélte mondjuk, hogy ez az utóbbi csak az ő elméjében fordult meg.

Egyesével nézett végig minden pénzkupacot, megszemlélte az összes aranyékszert, de egyszerűen nem látta. Olyan volt, mintha tűt kerestek volna egy hatalmas szénakazalban. És a dolgon az sem segített, hogy minden is aranyból volt, emellett a pohár is baromi picike volt.

Nagyjából húsz perc elteltével szólalt meg először Remus.

- Srácok. Nem az az ott? - mutatott az egyik aranykupac irányába. 

Ash elnézett Sirius válla fölött, és elvigyorodott.

- Dede. Az az. 

- És hogy szedjük le onnan? - kérdezte ismét a vérfarkas.

- Megoldom. - szólalt meg Regulus, és óvatosan felszállt a seprűjére - A pohárhoz hozzáérhetek?

- Na ez egy jó kérdés. - dünnyögte Ash - Szerintem inkább ne. Ki tudja, hogy mit pakolt rá az az őrült, legutóbb is egy inferusokkal teli mezőre repített minket. Inkább próbáld meg lebegtetni. 

Reg bólintott, és óvatosan elevickélt a plafonig érő kupacok közt a kis horcruxig. Előszedte a pálcáját, és elmormogta a lebegtető bűbájt. Lassan odalebegtette Ash-ékhez, és beleengedte a kis dobozba, amit a lány szedett elő a talárja zsebéből. Ash gyorsan becsukta a dobozt, és visszasüllyesztette a bűbájjal kitágított zsebbe. Reg visszarepült hozzájuk, és lassan libasorban kivonultak a széfből.