A Múlt Árnyéka

14. Fejezet

Igen, visszatértem. Ezer éve nem írtam, tudom, shame on me. Őszintén szólva, nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a történettel, és még most sem vagyok teljesen biztos, hogy hogyan is fogom folytatni, pláne befejezni. Jó hosszú történetről van szó, szóval egy ideig biztos írni fogom még (pláne ha megint csodálatosan kihagyok 3 hónapot, de ezt azért nem terveztem).

Úgy döntöttem, hogy átemelem az általam kitalált népet (ha lehet így fogalmazni) a másik történetemből, a Parázsló Veszedelemből (apropó, kis önpromó: ha szeretitek a Marvelt, vagy a Star Wars-t, vagy akár mind a kettőt, és még nem olvastátok azt a történetemet, akkor ajánlom figyelmetekbe)

Természetesen ott sokkal sci-fi-sebben vannak ábrázolva, itt kicsit varázsvilágosabbra fogom őket venni. Kicsit más lesz a történetük, szóval ha a Parázsló Veszedelmet olvastátok, akkor ne lepődjetek meg. Ha meg esetleg ezek után szeretnétek elolvasni, akkor se lepődjetek meg. Jó, jó, abbahagyom.

A nyár többé-kevésbé eseménytelenül telt. Július elején megjöttek a vizsgaeredmények és a Ash nagy meglepetésére, mindenből kiválóra vizsgázott.

A lány egész nyáron Lily-éknél dekkolt, mivel az anyja a kórházban elkapott valami betegséget, ami miatt tovább kellett bent maradnia. Az eltelt két hónapban nem volt ugyan egyetlen fura álma sem, de sokszor érezte úgy, mintha figyelnék. Néha még Lily-nek is szóvá tette, de ő sose érzett vagy vett észre hasonló dolgot.

Augusztus utolsó hetében Lily szülei kivettek két szobát az Abszol úton Ashéknek, hogy legyen idejük mindent beszerezni és újra ráhangolódjanak a varázsvilágra. Persze a lányoknak a hangulattal nem volt semmi gondjuk, mivel egész nyáron a tanárok által kiadott tömérdek házit írták.

Az első pár napban nem találkoztak senki olyannal, akit személyesen ismertek. Mivel szinte azonnal megvettek mindent, a maradék pár napban csak a boltokban flangáltak és nézelődtek.

Az utolsó nap Ash épp egyedül álldogált az egyik bolt kirakata előtt, amikor meghallott egy ismerős hangot. Odanézett, és Siriust meg az anyját pillantotta meg. Megpróbált olyan gyorsan eltűnni, hogy ne vegyék észre őt. Sajnos ez a terve kudarcba fulladt.

- Nicsak, te nem az a sárvérű vagy, akivel egy éve Ollivandernél találkozott a fiam? Hallottam, mekkora botrányt műveltél Letsrange-ékkel. Remélem, Sirius, ilyeneknek a közelébe sem mész. Épp elég nagy szégyen, hogy Griffendéles lettél. Ezért páran már kitagadnának téged. De én kegyes voltam. Szóval, a közeljövőben azt tanácsolom, hogy mindenképpen kerüld el a söpredéket, ha eddig nem tetted volna. - jegyezte meg Walburga pont olyan hangosan, hogy úgy tűnjön, mintha csak Siriussal beszélgetne, de Ash pont hallja.

Ash úgy tett, mintha meg sem hallotta volna azt, amit Walburga mondott. Valahol nagyon sajnálta Siriust, hogy ilyen helyzetben kell élnie. Ez a fajta uralkodás mások fölött és elnyomás talán még rosszabb, mint amit Ash apja művelt a lánnyal és legfőképp az anyjával.

§

Másnap a lányok a King's Crossra jóval indulás előtt megérkeztek. Szerencse volt, hogy Lily ismerte Londont, mert így gyorsan és könnyen jutottak oda.

A Roxfort Expressz szinte teljesen üres volt, ezért most egész sokáig nézegették a kupékat, mire rájöttek, hogy teljesen mindegy, hova ülnek, mert mindegyik ugyan olyan.

Miután beültek és feltornázták bőröndjeiket a helyükre, Ash beszámolt az előző napi kis incidenséről.

- Tegnap találkoztam Walburga Blackel és Siriussal. - közölte tömören.