A Múlt Árnyéka

68. Fejezet

Ash életének legboldogabb nyarát töltötte el Norvégiában. Édesanyjával körbejárták a környező hegyeket, jártak lent a kis falúban, és egészen a fjord partjáig leereszkedtek, mivel volt egy többé-kevésbé járható út lefelé.

Majd eljött a szeptember elseje. Ash életében először bánta egy kicsit, hogy vissza kellett mennie a Roxfortba. Annyira kellemes volt a Norvég hegyekben élni, éjszakánként a csillagos eget, vagy a sarki fényt bámulni és hajnalban a friss hegyi levegőre kelni, hogy nem volt kedve visszamenni a zsúfolt kastélyba. 

Az RBF eredményeit még július elején megkapta. Mindenből folytathatta RAVASZ szinten a képzést, amiből akarta. Semmiből nem bukott meg, sőt, mindenből kiválót kapott, kivéve mágiatörténetből és számmisztikából. Azok várakozáson felülire sikerültek, Ash legnagyobb meglepetésére. Nem gondolta volna, hogy mágiatörténetből átmegy.

Szeptember elsején napkeltekor kelt, mint az elmúlt két hónapban. Mivel a kis ház ablakait nem fedte semmiféle sötétítő, így a lány mindig a felkelő nap vöröses, rózsaszínes sugaraira ébredt. Kipillantott a köd-lepte hegyekre, és azt gondolta, bár maradhatna még egy kicsit. 

Délelőtt fél tizenegykor megérkezett Mordon, aki visszavitte a lányt a King's Cross pályaudvarra. Mivel augusztus elején már járt az Abszol Úton, így az meg lett spórolva. 

A vonat már eléggé tele volt, így Ash sokáig bolyongott, mire talált egy üres kupét. Már javában zakatoltak a zöld réteken, amikor Lily pillantott be a kupéba.

- Csak hogy megtaláltalak. - köszönt a hollóhátas lánynak - Milyen volt a nyarad?

- Zseniális. - kezdte lelkendezve Ash - Anya Norvégiába költözött a hegyekbe. Egy fjord fölött lakunk, olyan tiszta az ég, hogy minden egyes csillag tökéletesen látszik éjszakánként, csomószor láttam a sarki fényt, a házunk fölött van egy fenyőerdő, és a közelben egy aprócska falú. Esküszöm, alig akartam visszajönni. 

- Én nem csináltam semmi érdekeset. Jártunk Londonban meg ilyenek. - vont vállat Lily - Neked milyenek lettek az RBF-jeid?

- Mágiatörténetből és számmisztikából várakozáson felülit kaptam, minden másból kiválót. Szerencsére mindent folytathatok, amit akartam. - mondta mosolyogva Ash - Neked?

- Én mágiatörténetből és jóslástanból elfogadhatót kaptam, és a bájitaltan, az átváltoztatástan és a sötét varázslatok kivédése lett nekem kiváló. A többi várakozáson felüli. 

§

Miután Lily visszament a griffendéles barátaihoz, Ash legnagyobb bánatára, a lány majdnem az egész utat egyedül töltötte. Damien párszor benézett, de prefektusként főként a folyosót járta. Perselus meg Merlin tudta, hol volt. 

Kicsivel sötétedés után hirtelen két magas alak jelent meg a kupé bejáratában. Ash gyorsan felismerte, hogy Sirius és James az, így intett nekik, hogy jöjjenek be. 

- Ash, nem láttad Evanst? - kérdezte James köszönés helyett.

Ash csak a fejét rázta, mire a szemüveges fiú szó nélkül sarkon fordult, és kilépett a kupéból. A lány kérdőn pillantott fel az ajtóban ácsorgó Siriusra.

- Evanst akarja elhívni Roxmortba. - adta meg a griffendéles a választ a ki nem mondott kérdésre. 

- Milyen volt a nyarad? - kérdezte Ash.

Sirius arcáról a mosoly egy tizedmásodperc alatt tűnt el.

- Eljöttem otthonról. Anyám kitagadott, így Jameséknél töltöttem az egész nyarat. Ez nem is lenne rossz, de ott kellett hagynom Regulust. - mondta szomorúan a fiú.