A Múlt Árnyéka

91. Fejezet

Lassacskán beköszöntött a március, de a hónap továbbra sem hozta magával a kellemes, tavaszias időt, amit kellett volna. Ugyan a hó már elolvadt, továbbra is baromi hideg volt a birtokon és a szél is hevesen fújt.

Ash ennek ellenére boldogan ücsörgött elvarázsolt pulcsijában a tó partján. Mellette Sirius ült, aki megfogadta a lány tanácsát és kutya alakjában merészkedett ki a birtokra. Szerencsére a diákok nem igazán járkáltak ki, mivel sanszosan elmeháborodottnak nézték volna a hollóhátast, aki mély diskurzusokat tartott a fekete kutyával. Ugyan az eszmecsere felettébb egyoldalú volt, azért néha kapott az álltattól egy-egy egyetértő, vagy éppen ellenkező morranást.

Ezúttal más volt a helyzet. Ash néma csendben ücsörgött az egyik padon és az átváltoztatástan tankönyve fölé meredve olvasta azt. Egy idő után viszont érezte, hogy a mellette ücsörgő kutya lyukat éget az oldalába. Ash felpillantott és látta, hogy Blöki meredten bámul valamit a lány mellett. A hollóhátas arra fordította a tekintetét, és meglepődve látta, hogy nem más közeledik felé, mint Regulus.

Amikor a mardekáros észrevette, hogy a lány bámulja, egy pillanatra lesütötte a szemét, de továbbra is rendületlenül haladt a lány felé. 

- Öhm... - kezdte feszengve - Szia.

- Hali. - mosolyodott el a lány - Miben segíthetek? 

- Hát, öhm... Izé. Szóval a segítséged kéne.

- Nem mondod Regulus, nem jöttem rá magamtól. - nevetett fel a lány.

Ettől már kicsit a mardekáros is felengedett és halványan elmosolyodott.

- Leülhetek? 

- Persze, gyere. - csusszant odébb a lány, meglökve a mellette halkan morgó kutyát - Mozogj Blöki, útban vagy.

Regulus leült a lány mellé, majd a kezeivel babrált egy kis ideig, mire végül belekezdett a mondandójába.

- Szóval. Ash, te lány vagy.

- Igen Regulus, örülök, hogy feltűnt. - mondta komolyan bólogatva a hollóhátas.

A mardekáros erre végre elnevette magát, majd egy mosollyal folytatta.

- Emellett nagyjából az egyetlen is, akivel normálisan tudok beszélgetni. Mármint lányok közül. A mardekárosok nem éppen minősíthetőek. - hadarta - Szóval. Megbántottam valakit még ezer éve, akivel azóta nem beszéltem sajnos. De már nagyon hiányzik, ezért szeretnék vele újra beszélni, csak nem hallgat meg.

- Bocsánatot próbáltál már kérni? - kérdezte a hollóhátas egy halvány mosollyal, mivel természetesen tudta, kiről van szó.

- Hát öhm... Akartam, de nem igazán figyelt rám. - sütötte le a szemét.

- Őszinte leszek veled Regulus, a lehető legrosszabb emberhez jöttél. - nevette el magát a lány - Mert ha valaki, akkor én vagyok a világon a legszarabb az érzelmek kifejezésében. 

- Azért téged találtalak meg, mert más nem hallgatna meg. - mondta szomorúan Regulus, majd halványan mosolyodott - Szerinted Avery tudna bármi értelmeset tanácsolni nekem?

- Avery az elmúlt hét éve alatt egyetlen értelmeset sem mondott még ki, nemhogy tanácsolt volna. - nevette el magát a lány.

Hirtelen fű ropogása hallatszott mögülük és feltűnt két másik mardekáros. Közelebb érve Ash felismerte az egyikükben a szalmaszőke hajú ifjabb Barty Kuport, a másikat viszont nem ismerte. 

- Black, mit csinálsz te itt ezzel a mocskos sárvérűvel? - kérdezte Kupor.

Ash csak a szemét forgatta és intett a kezével Blökinek, hogy tűnjön el a tetthelyről. A kutya vette is az adást, mert elrohant a kastély felé.