A Múlt Árnyéka

78. Fejezet

Beköszöntött a tavasz. A március, de főleg az április végleg elűzte a tél zord, sötét fellegeit és elhozta a melegséget és az új élet kezdetét. Áprilisra az egész birtok zöldellt, virágba borult és a cseresznye kellemes illata terjengett a kastély körül. Vészesen közeledett az év vége, de ezúttal Ash már nem volt annyira kétségbe esve, mint egy évvel azelőtt. 

És ami plusz örömet okozott neki, hogy december óta nem volt egyetlen egy álma sem. Cadmus szerint akkor válik végre rendes utazóvá, ha az álmai is végleg abbamaradnak. Ami nagyon úgy látszott, hogy eljött. 

Mivel január óta a tizenhét évesek, vagy az abban az évben tizenhetet betöltők részt vehettek a hoppanállás oktatásban, így a szakkörökön, mint például a pálca nélküli varázslás oktatásán jelentősen megcsappant az emberek létszáma. Mivel Ash júniusig úgysem töltötte be a tizenhetet, amikor is a vizsga lett volna, úgy döntött, inkább kihagyja a hoppanálást és megy a szakkörre. Rajta kívül másik négy diák vett részt ezeken, de a hollóhátas nem bánta a két hugrabugos fiú, az egy mardekáros lány és az egy hollóhátas fiú jelenlétét. 

Az év végéhez közeledve már olyan nehezebb varázslatokat is megtanultak, mint az incendio, a depulso, a diffindo vagy az invito. Komolyabb bűbájokat, mint a pajzsbűbáj, csak a következő évtől kezdenek el tanulni majd, legalábbis Cassandra, az idéző, aki tartotta az órákat, ezt mondta.

§

Egy pénteki reggelen Ash fáradtan indult el reggelizni. Hosszas gondolkozás után arra jutott, hogy Perselusékat is beavatja a horcrux dologba. Nagy szerencséjére Lily-vel össze is találkozott az előcsarnokban.

- Lily! - kiáltott az éppen a nagyterembe belépő lány után.

- Szia Ash!

- Velem jönnél az asztalunkhoz? - ragadta meg a hollóhátas a lány karját, meg sem várva a válaszát.

- Nem itt szoktam ülni... - motyogta a vörös, amikor véletlenül elkapta Perselus pillantását.

- Nem baj, túléled. Fontos az, amiről beszélni akarok. - mondta Ash, majd lehúzta a padra a griffendélest - Jó reggelt srácok.

A két fiú csak dünnyögött erre valamit.

- Na, azért ennyire ne örüljetek nekem. - nevetett a hollóhátas

Damien is felnevetett, de a mardekáros csak a tányérját fixírozta továbbra is.

- Disaudio! - suttogta Ash, majd a többiekhez fordult - Valami fontosról kell veletek beszélnem.

Ez már a többiek érdeklődését is felkeltette, és még Perselus is felpillantott a tányérjából, bár kerülte a griffendéles zöld tekintetét.

- Baj van? - kérdezte a mardekáros.

- Nem. - rázta a fejét Ash - Miért mindenkinek ez az első kérdése? Na mindegy is. Talán még emlékeztek, egyszer volt egy álmom, amiben említettek egy horcrux nevezetű dolgot. Körülbelül fél éve Dumbledore végre beavatott az egész dologba.

- És ezt csak most mondod? - kérdezte hüledezve Lily - Szólhattál volna előbb is.

- Nem tudtam, hogy beszélhetek-e róla. Voldemortról van szó. Ő gyárt horcruxokat. Dumbledore eddig kettőről sejti, hogy mi az, de fogalma sincs, hogy hol lehetnek. 

- És ezt miért neked mesélte el? - tette fel a jogos kérdést Perselus.

- Jó kérdés, Siriussal is ezen agyalunk már hónapok óta. 

- Siriussal? - vonta fel a szemöldökét Lily - Neki elmondtad, de a legjobb barátaidnak nem?

- Igen Lily, neki elmondtam. Röstellem, hogy nektek csak most, de azért ne tegyél úgy, mintha te szent lennél. - kapta fel a vizet a hollóhátas - Egész évben levegőnek nézed Perselust, amit az elején még meg is értettem, de láthatod, hogy megváltozott. Velem alig beszélsz, amióta összejöttél Jamessel és a Griffendél asztalához is visszaültél. Szóval igen, Siriussal beszéltem meg ezt először, mivel őt legalább érdeklem. - fejezte be dühösen Ash. Nem akart ennyire kiborulni, de már egy ideje ez kikívánkozott belőle.