A Múlt Árnyéka

15. Fejezet

Másnap Ash azonnal gyógynövénytannal kezdett, ahol a griffendélesekkel volt együtt. Szerencsére hétfőn nem volt a másodéves Hollóhátasoknak első órájuk, ezért volt egy röpke órácskája mindenkinek.

Két idegen is az évfolyamra került, egy a Hollóhátból, a másik a Griffendélbe, ezért Lily-vel szemmel tudták tartani, hogy mit csinálnak. Nagy meglepetésükre, a két ismeretlen, akiknek még mindig nem tudták a nevét, olyan természetesen hajtották végre a feladatokat, minthogyha minimum egész életükben ezt tanulták volna. Pedig az óra elején Bimba professzor ki is hangsúlyozta, hogy nehéz anyagot fognak tanulni.

- Én ezeket már most utálom. - suttogta Lily barátnője fülébe - Túl tökéletesek.

- Legalább nem beképzeltek mellé. Senkihez nem beszélnek, csak egymáshoz. Engem ez speciel sokkal jobban irritál.

- Engem mondjuk az is érdekelne, hogy miért ilyen rohadt ügyesek. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mondjuk átváltoztatástanon vagy bájitaltanon mit kezdenek magukkal. - fűzte tovább a szót Lily.

- Szerintem ott is ugyan olyan ügyesek lesznek. - gondolkodott hangosan Ash.

§

Az óra végére egyedül Ash-éknek és a két idegennek sikerült a tűzvarázslat, amiért kaptak fejenként 20 pontot. A két lány nagyon örült, hogy ők szerezték az első pontokat a házuknak.

Ash harmadik órája bájitaltan volt, ahol a mardekárosokkal volt a Hollóhát egyben, mint az első évben. Perselus is ki volt akadva az idegenekre, és ahogy Ash hallotta, körülbelül mindenki más is.

Ebédkor valami olyan történt Ash-el, amin nagyon meglepődött: az egyik idegen leült mellé a Hollóhát asztalánál.

- Szia...Ne haragudj, láttam, hogy egyedül ülsz, esetleg nem bánnád, ha csatlakoznék? - kérdezte a fiú meglepően kellemes hangon.

- Nem, dehogy. Csak nyugodtan. - válaszolta egykedvűen. Nem igazán volt kedve a sráccal társalogni, hiába nem tűnt ellenszenvesnek. Volt egy olyan érzése vele kapcsolatban, minthogyha találkoztak volna már, és utálta az ilyen érzéseket. De nem akart bunkó lenni, ezért rábólintott. Remélte, hogy nem kell társalognia.

- Ne haragudj, ha esetleg kellemetlen a kérdés, de megkérdezhetem, hogy milyen születésű vagy? Annyira ismerősnek tűnsz.

- Mugli születésű. - válaszolta tömören. Nem jött be a számítása.

- Áh, értem.

- Én is kérdeznék valamit. - jutott hirtelen Ash eszébe valami - Hogy vagytok ilyen jók mindenből? Olyan, mintha egész életetekben varázsoltatok volna. Pedig, ahogy tudom, az lehetetlen, hiszen 11 évesen kezdik el tanítani a varázslást.

Meglepő módon, a srác elmosolyodott.

- Tudod, mi egy kicsit mások vagyunk, mint a sima varázslók és boszorkányok. Ha úgy tetszik, nevezhetjük egy másik dimenziónak azt, ahol mi élünk, bár ez nem teljesen fedi a valóságot. Egy rituálét kell véghez vinni, hogy eljuss az országunkba, amit mi Kormundnak nevezünk. Ott élünk mi, az idézők. Azért hívnak minket így, mert képesek vagyunk varázspálca nélkül is egyszerűbb varázslatokat végrehajtani.

Ekkor egy aprócska kék láng jelent meg a jobb kezébe, ami az asztal alatt pihent. Ash tátott szájjal bámulta szegényt, annyira megrökönyödött a látottaktól.

- Igen, nos, mi képesek vagyunk, úgymond „megidézni" a tüzet, vagy éppen akár villámokat is. - rajzolt idézőjelet a levegőbe - Természetesen, nekünk is kell tanítás és temérdek mennyiségű gyakorlás. Meg is van a saját iskolánk Kormundon, csak hát nálunk most háború dúl, ezért jöttünk ide. A szüleink dönthették el, hogy hova menjünk. Vagyis az én esetemben a nevelőanyám, mivel az igazi szüleim meghaltak.

- Sajnálom. - komorodott el Ash.

- Nincs miért. Öngyilkosok lettek miután a húgom meghalt. Ők akarták így. Igazából nem is nagyon emlékszem rájuk, mivel hároméves voltam, amikor meghaltak. Csak halvány képeim vannak róluk.

- Értem... Esetleg megkérdezhetem a neved? Én Ash Silverman vagyok. - próbálta kicsit oldani az amúgy is borús hangulatot.

- Jaj, be se mutatkoztam, tényleg. - mosolyodott el - Damien Beißwanger a nevem. Még mielőtt megkérdeznéd, nem, nem vagyok német, csak apám volt az. - mosolyodott el.

- Pedig már éppen akartam kérdezni, hogy ilyen jó névvel csak nem-e vagy német. - nevetett Ash.

§

Sötét varázslatok kivédésén és bűbájtanon Ash olyan érdekes dolgokat is megtudott, mint az idézők komplett történelme és társadalma. Még az 1600-as években különültek el a sima varázslóktól. Volt egy valaki, aki úgy döntött, hogy elválik a varázslóktól, és saját társadalmat alapít. Létrehozott egy rituálét, amivel egy olyan földre jutottak, amit más eddig nem is ismert. Ezután toborozni kezdett más boszorkányokat és varázslókat, hogy tartsanak vele és alapítsanak egy új, jobb világot. Kialakultak törzsek, és megtanultak varázspálca nélkül varázsolni. Képesek lettek ezek után tüzet és villámot előidézni a semmiből. Később társadalmuk két csoportra oszlott: a tűz- és a villámidézőkre. Varázslattal megváltoztatták a hajszínüket, ami így a tűzidézők esetében fekete lett, a villámidézőknél pedig fehér. Ezek után kitanulták, hogy az általuk előállított energiából hogyan tudtak gyógyítani, áramot előállítani, amiről akkoriban természetesen nem tudták, hogy micsoda, hogyan tudták befolyásolni a fényt és hogyan tudtak az átlagnál sokkal melegebb tüzet, vagy villámot létrehozni. Emiatt a két csoport további négy törzsre oszlott, így már nyolc törzs volt. A már ismert varázslattal a törzsek megváltoztatták az általuk létrehozott energiaforma színét, így a zöldek a gyógyítók lettek, a pirosak képesek voltak áramot előállítani, kékeknek volt sokkal melegebb a tüzük, illetve villámuk és a narancssárgák pedig a fényt voltak képesek befolyásolni.

A bűbájtan után Ash és Damien a könyvtárba mentek, ahol már Lily és Perselus várta őket. Ugyan kicsit ferde szemmel néztek Damienre, de miután a srác bemutatkozott és elmondta a kis történetét, többé-kevésbé megbékéltek vele.

- Mondd csak Damien, - kezdte kissé félénken Lily - esetleg valamikor megmutatnád, hogy ez a tűzidézős dolog hogy működik, illetve hogy is néz ki. Őszintén, nem teljesen értettem meg, amit mondtál.

- Természetesen. - derült fel Damien arca.

Ekkor megjelentek Potterék és nagy hangzavar keretében becsörtettek a könyvtárba. Lily-nek több sem kellett, egy szemforgatás keretében azonnal felpattant.

- Damien, mit szólnál, ha most mutatnád meg? - nyomta meg a most sócskán a hangsúlyt.

Ash kérdőn nézett barátnőjére, de az csak egy halvány intéssel válaszolt. A lány érezte, hogy valamiről lemaradt. Ahogy kivonultak, Potterék jól megbámulták. Természetesen James Lily-t, de Ash észrevette Sirius szemeiben a halvány szomorúság jeleit, amit nem tudott hova tenni.

Mivel még nem volt sötét, a kis csapat kivonult a tó partjára egy félreeső részre. Ott leültek a fűbe és Damien belekezdett a kis bemutatójába. A két tenyerében megjelent két kék láng, amit mindenféle mozdulattal hordozott körbe. Voltak köztük ütések, rúgások, védekező mozdulatok és sok más is. Látszott, hogy ők egész életükben ezt tanulták. Ash kicsit irigy is volt, bár tudta, hogy ezzel hatalmas felelősség jár. Minden idéző a felnőtté válása után katona lett. Páran, ha elég ügyesek voltak, bekerülhettek a Nagy Tanácsba is, ami Kormund irányító egysége. Ők döntenek mindenről, és a nyolc törzsből voltak ott képviselők.

Damien a bemutatója végén egy nagy tapsot kapott három újdonsült barátjától, ami láthatóan jól esett neki. Mosolyogva ül le Ashék mellé és egészen sötétedésig beszélgettek, amikor is már a vacsorára kellett menniük a nagyterembe.