A Múlt Árnyéka

13. Fejezet

A nyári szünetig hátralévő pár hónap gyorsan elröppent. Ash nagyon sok időt töltött a könyvtárban barátaival és készültek az év végi vizsgákra. A lány úgy döntött, hogy Lily-t is beavatja az álmaiba, elvégre ő a legjobb barátnője. Perselussal együtt úgy gondolták, hogy Ash-nek szólnia kellene egy tanárnak, de ő még Flitwick professzornak sem akart erről beszélni.

Ash most épp a Hollóhát asztalánál ült. Az utolsó vacsorájukat költötték el, másnap reggel indult Londonba a Roxfort Expressz. Mindenki izgatottan várta már az utat, vagy a barátaikkal társalogtak, hogy hogyan fogják eltölteni a nyári szünetüket. De a lány nem örült annak, hogy hazamegy. Semmi kedve nem volt két hónapon keresztül az őrült apjával egy légtérben lenni. Ugyan Lily felajánlotta, hogy mehet hozzájuk, de a lány nem akarta egyedül hagyni az anyját. Jól tudta, hogy az apja mire képes, ha dühös.

Sajnálatos módon a házkupáról éppen lecsúsztak, mivel az utolsó héten az egyik hetedéves fiú felrobbantotta a negyedik emeleti férfimosdót valami általa rosszul kikísérletezett bűbájjal és vagy 150 pontot levontak a háztól. Emellett a fiúnak lilára színeződött az arcán a bőr és a szemöldöke olyan hosszúra nőtt, hogy leért a mellkasáig, ezért valószínűleg a nyarat a Mungóban fogja tölteni. Bár Ash jót nevetett a történteken, nem volt utána boldog, amikor meglátta a kis homokórákon, hogy a Hugrabug ezzel pont beelőzte őket. Bár a lány nem igazán bánta, elvégre a kviddicskupán eléggé leszerepeltek. A Hollóhát után jött a Mardekár és a végén kullogott a Griffendél. Potteréknek hála, a házuk egy év alatt több pontot vesztett, mint a többi három együtt. Beleértve a Hollóhát robbantós 150 pontját.

Dumbledore hablatyolt valamit, hogy a vizsgaeredményeket valamikor a szünetben kapják meg, meg hogy milyen szép évet hagyhatnak maguk mögött, de a lány már nem tudott koncentrálni. A szemei lecsukódtak, és azt érezte, hogy mintha zuhanna. Hirtelen egy tisztáson állt. Vagyis inkább feküdt. Fölötte ott állt vigyorogva a két Lestrange és még pár ember, akit Ash a Mardekár házból ismert látásból. De mind felnőttek voltak már. Kicsit hátrébb Perselus is ott volt. Hirtelen valamelyik mardekáros elkiáltotta magát és a lányba elviselhetetlen fájdalom nyilallt. Úgy érezte, hogy menten meghal, ha nem hagyják abba. Érzékelte, hogy a távolban valaki a nevét kiáltja, de se a szemét nem tudta kinyitni, sem a fejét nem tudta a hang irányába fordítani.

Ekkor közelebbről is meghallotta a kiáltást és hirtelen a kínzó fájdalom abbamaradt. Kinyitotta a szemét, és a mardekárosok mind ájultan feküdtek a fűben.

- Ash, jól vagy? – kérdezte egy jól ismert hang, de a lány nem tudta már odafordítani a fejét.

Arra eszmélt, hogy Lily rázza a vállát. Ash a tenyereibe támasztott állal támaszkodott az asztalon és nagyon valószínű volt, hogy bealudt. Lily kérdőn ránézett, mire a lány csak gyorsan megrázta a fejét, hogy eltűnjenek az álmában látott dolgok.

- Megint volt egy érdekes álmom. Szintén olyan volt, mintha már megtörtént volna. Ha nyáron is lesznek hasonlóak, akkor szeptemberben szólok Dumbledore-nak.

- Már rég szólnod kellett volna neki. – ingatta rosszallóan a fejét a vörös.

§

Másnap a Roxfort Expresszen Ash bevágta magát az első üres kupéba, amit talált. Éjjel ugyan nem volt újabb álma, de egyáltalán nem pihente ki magát és hihetetlen fáradt volt. Egy órával később barátai is követték. Ugyan Lily elmondta Perselusnak, hogy mi történt, jobbnak látták, ha nem faggatják a lányt, amiért ő nagyon hálás volt. Így is ideges volt, amiért hazamegy. Érezte, hogy valami nem stimmel. Szoktak ilyen rossz érzései lenni a katasztrófák előtt. És általában be is váltak.

Egész úton körülbelül három mondatot beszélt. Ahogy egyre közelebb értek Londonhoz, az a bizonyos rossz érzés egyre erősebb lett. És ahogy beértek a King's Cross-ra, szinte elviselhetetlenné vált. Kalapált a szíve a mellkasában és felgyorsult a légzése. Ash olvasott már a pánikrohamokról és ezt az egész érzést körülbelül olyannak találta. Utolsónak lépett ki a vonatból. Direkt várta meg, amíg mindenki elmegy. Ahogy lelépett a peronra, nem látott senki. Ennek még nem tulajdonított nagy jelentőséget, anyja valószínűleg nem akart átjönni a falon. Viszont ahogy átért a kilenc és a tízes vágány közé, szintén nem látott senkit, aki ismerős lenne. Már este volt, ezért kevesen voltak a pályaudvaron. Nagyon kevesen. Szinte teljesen kihalt volt az egész épület. Körbe-körbe forgolódott, de sehol se látta az anyját.

Ash kétségbe esett. Itt volt egy 12 éves kislány teljesen egyedül Londonban. Nem volt nála se font, se galleon és nem ismerte Londont.

§

Körülbelül egy óráig ácsoroghatott a vágányok mellett, de nem jött érte senki. Úgy döntött, hogy akkor elindult kifelé a pályaudvarról, lesz, ami lesz. Hatalmas kő esett le a szívéről, amikor a parkolóban meglátta Perselust és az anyját várakozni. Eileen, amikor észrevette a kétségbeesett lányt, elindult felé.

- Rád vártunk Ash. Édesanyád kórházban van, ezért én viszlek haza.

- Mi történt anyával? – kérdezte ijedten a lány. Valahol mélyen sejtette, hogy valami ilyesmi állhat a rossz érzésének hátterében, de merőn remélte, hogy nem lesz igaza.

- Apád... Megtámadta. Már túl van a kritikus állapoton, de még jó pár hétig kórházban lesz. Addig Lily-éknél fogsz lakni, nehogy apád téged is bántson.

Ash fel se ocsúdott az hallottakból, amikor hoppanáltak. Arra se maradt ideje, hogy rosszul legyen a hoppanálástól. Mire észbe kapott, már az Evans ház bejárata előtt állt. Elköszönt Perseluséktól és bekopogott az ajtón. Lily nyitotta ki, aki értetlenül nézett rá.

- Hát te meg mit keresel itt?

- Anya kórházban van. A szüleid megengedték, hogy itt lakjak nálatok, amíg ki nem engedik. Apám képes lenne megölni engem, ha egyedül maradok vele. – a lány eddig bírta. Patakokban kezdett el folyni a könnye és hangosan felzokogott.

Lily átölelte, majd feltuszkolta a lépcsőn a szobájába. Ash szinte egész este sírt. Nem vacsorázott, nem csinált semmit, csak az ágyán, átölelt térdekkel zokogott. Olvasott már itt-ott könyvekben olyanról, hogy az elfojtott érzelmek képesek ilyen módon kitörni az emberből, de sose gondolta volna, hogy ez ennyire rossz lehet.

Aznap éjjel sem pihent sokat. Rémálma volt. Álmában apja brutálisan meggyilkolta Ash anyját, majd a lánnyal is végzett. De kivételesen nem az az ismerős érzés fogta el, hogy mintha már ez megtörtént volna. Csak egy egyszerű rémálom volt. Bár Ash ennek nagyon örült, hogy legalább a saját halálát nem látja, a szíve mélyén tudta, hogy hiába csak egy álom volt, az apja bármikor képes lenne erre.