A Múlt Árnyéka

101. Fejezet

Tegnap ugyan írtam a Kígyó Történetébe, de nem hiszem, hogy láttátok, ezért itt is elmondom. Sajnálom, hogy elmaradt a tegnapi rész, nem voltam fizikailag a csúcson. Már a Kígyóban is egy szenvedés volt megírni a  fejezetet, így a Múlt Árnyékát nem vállaltam be. Sajnálom. Lehetséges, hogy a jövőben még lesz egyszer-kétszer ilyen, de ígérem, nem sokszor marad el rész. Ha el is marad, az nyomós indokkal. :)

- És most mit tervezel csinálni? - kérdezte Ash - Odaadtad a medált. Miért törölted ki Emily emlékeit? Mehetnél te is Izlandra vissza hozzá. 

- Nem tehetem Ash. - mosolyodott el szomorúan Regulus - Harcolnom kell. Túl sokáig voltam gyáva. Nem akarok elmenekülni újból. Fel akarom venni Vol... Voldemort ellen a harcot. Emily emlékeit meg azért töröltem ki, mert ha esetleg meghalnék, nem akarok neki azzal is fájdalmat okozni. A szüleit már elvesztette. 

- Szóval akkor itt maradsz harcolni? - kérdezte Sirius.

- Úgy terveztem. 

- Akkor viszont bevehetnénk a csapatba, mit gondolsz? - nézett Ash-re a fiú.

- Simán. Megszerzett egy horcruxot, ami nagy valószínűséggel Dumbledore-al egy öngyilkos akció lett volna. Már most menőbb vagy, mint mi. - mosolygott rá a lány Regulusra - Érdekel, mit szervezkedünk?

A fiú egy pillanatra döbbenten nézett Ash-re, de végül halványan elmosolyodott és bólintott.

- Persze.

- Mint te is tudhatod, Voldemortnak vannak horcruxjai. Nem csak egy, több is. Egyelőre nem tudjuk, pontosan mennyi, de azon munkálkodunk, hogy megszerezzük az összeset és elpusztítsuk. - magyarázta a lány.

- És azt hogy terveztétek? - kérdezte Regulus - Én is kutakodtam kicsit a horcrux témában, de sehol nem találtam konkrét módszert az elpusztításra.

- Hát vicces kis kaland volt. - vette át a szót Sirius vigyorogva - Először is kisakkoztuk, hogy olyan állatok mérgei lehetnek akár jók a pusztításra, amik pillanatok alatt képesek megölni egy embert. Sajnos nem sok ilyen volt, olyanokat találtunk elsőre, mint a baziliszkusz vagy a mantikór. Érthetően egyik sem tetszett nagyon.

- Aztán tekintve, hogy én nagyjából ismerem azért a görög mitológiát, felötlött bennünk a hydra. - folytatta Ash - Nem voltunk benne biztosak, hogy tényleg létező állat, de elmondtuk ezt Dumbledore-nak, aki felvilágosított minket, hogy a hydra igenis létező dolog, és hogy azzal van a legnagyobb esélyünk. Így hát ősz végén leléptünk Görögországba.

- Jó sokáig szarakodtunk, mire találtunk egyet, főként az is Ash érdeme. Ő hallott két csávót dumálni egy titokzatos szörnyről, ami egy mocsárban pusztította a halászokat újholdkor. Így Ash, tekintve, hogy utazó, kilépett a fizikai testéből és ilyen metafizikai, szellemizéként elment megnézni, hogy mégis mi van ott a mocsárban.

- Te utazó vagy? - kotyogott közbe Regulus meglepetten.

- Aha. - bólogatott vidáman a lány - Voltak régebben álmaim, amik a jövőről szóltak. Onnan tudtam, hogy te el fogsz menni abba a barlangba, hogy megszerezd a medált és akkor láttam az inferusokat is. Csakhogy abban az álomban... - bicsaklott meg a lány hangja - Szóval abban meghaltál. Ezért voltam annyira kiborulva. Láttam már más halálát is előtte és ez így túl sok volt. Ezért kerestelek meg és mondtam el az egész katyvaszt akkor.

Regulus szemében látszott, hogy megvilágosodik és szépen lassan összerakja a dolgokat.

- És mivel utazó vagyok, nem csak az időben, a térben is tudok utazni. Ki kell lépnem a fizikai testemből és úgy, ahogy Sirius mondta nagyon találóan, ilyen szellemizéként tudok közlekedni. Úgy csak a varázslat tud nekem ártani, más nem. Így mentem el megnézni, hogy mi van a mocsárba.