A Múlt Árnyéka

28. Fejezet

Már augusztus közepe volt, de Ash-ről még semmit nem lehetett tudni. Perselusék minden nap elmentek hozzájuk, de vagy az apja nyitott ajtót, aki két mondattal lerázta őket, vagy egyáltalán nem is nyitottak.

- Szerinted jól van? - kérdezte Lily az utolsó héten, amikor az Abszol úton vásároltak.

- Nagyon remélem. A baglyokra sem válaszolt, amiket küldtem neki. - mondta Perselus keserűen - Pár nap múlva kiderül minden.

Miután végeztek a vásárlással, még sétálgattak kicsit, amikor is egy nem várt személybe futottak. A göndör fekete hajú fiú először szúrós szemekkel méregette Perselust, de végül odament a két gyerekhez.

- Szia Lily, kérdezhetnék valamit?

Az említett lány egy fél pillanatig felvont szemöldökkel nézte a fiút, de végül bólintott.

- Mit akarsz Black?

- Nem tudtok valamit Ash-ről? Nem válaszolt a levelemre.

- A miénkre se, ha ez megnyugtat. - válaszolta Lily.

- De ti beszéltetek vele, nem? Csak mondott valamit...

- Nem Black, nem beszéltünk vele. Június óta nem tudunk róla semmit és már azelőtt sem beszélt velünk. - szúrta közbe Perselus.

- Hogyhogy? - kérdezte tágra nyílt szemekkel - Történ valami?

- Ha nem mondott neked semmit, nem fogunk mi se. Keresd meg a Roxfortban és beszélj vele te.

§

Másnap a kilenc és háromnegyedik vágányon Perselus nagyban keresett egy bizonyos fekete hajú hollóhátast, de színét sem látta.

Mivel a Roxfort Expressz perceken belül indult, a fiú úgy döntött, hogy inkább felszáll a vonatra, hátha barátja valamelyik kupéban ül. Szerencséje is volt, mivel a harmadik fülkében megtalálta, akit keresett.

Ash egyedül kuporgott az ablak mellett, térdeit felhúzta mellkasához és a homlokát ráhajtotta. Észre sem vette, hogy valaki belépett a kupéba, vagy csak nem akarta észrevenni.

- Ash. Hé, Ash! - rázogatta meg a lány vállát - Nézz rám, kérlek.

Ash lassan felemelte a fejét, sötétkék szemeiben könnyek csillogtak. Nagyon megviseltnek látszott, arca beesett volt, bőre még a lehető legsápadtabbnál is fakóbb, már szinte falfehér és szeplői szinte teljesen elhalványodtak a naphiány miatt.

- Ugye nem bántott?

- Nem. - kezdte remegő hangon - De nem rajta múlott. Amint hazaértem, bezárkóztam és csak akkor jártam ki enni, amikor nem volt otthon. Az Abszol útra is úgy jutottam el két napja, hogy kimásztam az ablakomon a közeli fára.

- Miért nem szóltál nekünk? Lakhattál volna Lilynél.

- Nem tudtam szólni. - remegett meg a lány hangja - Kiderült valami, amiről nem is tudtam ezelőtt. Apám varázsló.

- Tessék? - hökkent meg Perselus - Nem mugli?

- Láttam varázsolni. Valami védővarázs lehetett vagy tudom is én, mert a baglyok nem tudtak bejutni a szobámba.

- Ezt nem mondhatod komolyan. De miért titkolta eddig?

- Nem tudom és nem is érdekel. Többet nem megyek oda.

Kis csönd után felpattant Perselus és elment megkeresni Lily-t. Nem kellett sokat keresni, mivel a lány a folyosón épp szembe igyekezett a fiúval.