A Múlt Árnyéka

112. Fejezet

Ez most egy kicsit töltelék rész lett, illetve megint vagy két hónapot kellett várni, szóval elnézést kérek. De, ha megnyugtat titeket a dolog, a következő 3-4 fejezet izgalmas lesz, és mivel hétvége van, illetve nem kell olyan sokat tanulnom, lesz időm írni. Kígyó Története is lesz, ha valakit érdekel. :D

Addig is, jó olvasást!

Megszületett Harry.

Ash nem volt egy túlzottan nagy kisgyerek fan, de a kis Harry-től oda meg vissza volt. Már most, pár naposan is olyan ragyogóan zölden csillogott a szeme, mint Lily-nek, illetve sötét, ébenfekete haja volt, mint Jamesnek. Kész csodának tartotta a kisfiút, de benne volt az a kis félelem, hogy a Potter házaspár halála egyre csak közeleg. Nagyjából egy év lehetett vissza, és még a horcruxok fele vissza volt. Nagyon szorította őket az idő, amitől Ash egyre jobban bestresszelt. Ugyan ezt Siriuson kívül senkinek nem monda, már Lily is látta barátnőjén, hogy valami nem stimmel. Ash csak lerázta két mondattal, hogy fárasztó a meló, és ennyiben hagyta a dolgot. 

Ugyan a lány nem akarta elrontani a hangulatot, de végül úgy döntött, hogy beavatja a fejleményekbe Lily-éket. Természetesen ők is azonnal segíteni akartak, de Siriussal együttesen szépen lebeszélték őket az önkéntes Azkabanba menetelről. Természetesen Ash tiltakozott a legjobban és a leghangosabban, és belül erősen küzdött, hogy ne jusson eszébe az a bizonyos álom, illetve, hogy a könnyeit bent tartsa. 

Az viszont mindegyiküket meglepte, hogy Peter sehol sem volt. Remus állítása szerint napok óta nem hallott felőle, Lily-ék meg még ennyivel sem tudtak szolgálni. A tekergők kicsit aggódtak, Ash-ben viszont valami megmagyarázhatatlan, rossz érzés bizsergett. És általában az ilyen megérzései nem voltak alaptalanok. 

Végül majdnem egy egész napot maradtak Godric's Hollow-ban babázni, és már késő este volt, mire visszaértek a lakásba. 

Ash szó nélkül bedőlt az ágyába, de nem tudott elaludni, túlságosan is nyüzsgött a feje. Zavarta a megoldatlan térképes ügy, Peter random eltűnése, és természetesen a minden egyéb más is.

- Megint agyalsz, ugye? - jelent meg az ajtóban Sirius.

- Mikor nem. - mosolyodott el halványan a lány.

- Most épp min?

- A térképen. - sóhajtott egyet, majd folytatta a felsorolást - Peter eltűnésén, a horcruxokon, a Gringottson, meg minden egyében. 

- Inkább aludjál, nem egészséges ennyit agyalni. - jegyezte meg egy féloldalas mosollyal a fiú.

A két Black már régen aludt, de Ash még mindig csak a sötét plafont fixírozta. A sok gondolat miatt nagyon nehezen tudott aludni. Elgondolkozott azon, hogy lehet, meg kellene kérnie Perselust, hogy csináljon neki valamilyen altató bájitalt.

§

Másnap Ash hajnalban kelt fel. A felkelő nap rózsaszín sugarai megfestették a plafon, a lány meg hallatott egy halk morgást. Nem akarta felkelteni Siriust, de tudta, hogy ha felkel, mindenhogyan felébreszti az idősebbik Blacket is. Megpróbált visszaaludni, de egy óra után feladta, szóval inkább óvatosan kisettenkedett a szobából, és lement a konyhába. 

Öt perc sem telt el, és Sirius jelent meg a konyhában felettébb álmosan.

- Miért kelsz hajnalok hajnalán, drága? 

- Egyrészről hét óra van, szóval annyira már nincs korán. - mosolyodott el a lány - Másrészről már egy órája ébren vagyok. Nem várom meg, hogy valamikor délben felkelj.