A Múlt Árnyéka

58. Fejezet

A szeptember második fele, de még az október is gyorsan elrepült. Ash hamar képes volt pótolni a lemaradását, és belerázódni az ötödéves létbe. A professzorok mind örömmel fogadták a visszatérését. 

Október végére beköszöntött az ősz. A lombhullató fák narancssárgába borultak, a hőmérséklet is leesett, és az állandó esőzés a diákok hangulatát is egyre jobban rontotta.

Bár Ash-ék hangulatát nem a rideg idő, sokkal inkább az év végi vizsgák rontották el. Amióta megérkezett a Roxfortba, megállás nélkül a könyvtárban gubbasztott és magolt. Ha nem magolt, akkor a temérdek háziját írta. És ez a két tevékenysége ciklikusan változott.

Mivel a cellájában nem igazán tudta gyakorolni az utazást, így a kisebb kihagyás után szeptember végén újult erővel állt nekik a gyakorlásnak. Egy párszor már sikerült elérnie azt a zuhanás érzetet, amiről Cadmus beszélt neki, de sosem annyira, hogy képes legyen utazni.

Ezúttal is az éjszaka közepén, a függönyét behúzva próbált ellazulni az ágyán. A sötét kutat ismét szinte látni vélte, és amikor kinyitotta a szemét, egy meglepően érdekes látvány tárult a szeme elé.

A szobájában állt, de ahogy kinézett az ágya mellett lévő ablakon, látni vélte, ahogy a Hold és a csillagok nagy sebességgel mozognak az égen. Amikor már felbukkant a horizonton a nap, visszafordult az ágya felé, és szinte a szíve is kiugrott a helyéről. Saját maga kelt ki az ágyából és indult el a fürdő felé. Fél pillanattal később visszaért és felöltözve elindult lefelé, feltehetőleg a nagyterembe. Ash úgy döntött, hogy követi. Saját magát.

A nagyteremben saját magát Perselus mellett találta meg, és éppen valamiről beszélgettek. Közelebb érve hallotta, hogy az átváltoztatástan háziról van szó. 

Ekkor Ash úgy döntött, hogy eleget látott, és visszatért a szobájába. Erősen koncentrálva a saját jelenére, lehunyta a szemét, és amikor újra kinyitotta, fellélegezve látta, hogy újból a sötét ágyában ül, és a szobába a hold ezüstös fénye süt be.

Elsőre hihetetlen fura érzés volt, saját magát és a jövőjét látni. De ahogy feldolgozta az információt, egyre nagyobb mosoly terült el az arcán. 

Aznap éjjel boldogan feküdt le, és aludt el.

§

Másnap reggel, ahogy azt előző este látta, felkelt és elment a fürdőszobába felöltözni. Majd, miután végzett, lement a nagyterembe. 

Leérve leült Perselus mellé, aki azonnal az átváltoztatástan házijáról kérdezte. Ash arcán, még mielőtt rendesen válaszolhatott volna, egy hatalmas mosoly terült el.

- Min vigyorogsz? - kérdezte Perselus.

- Tegnap sikerült az első időutazás. Azt láttam, ahogy itt reggel beszélgetünk az átváltoztatástan dolgozatról. - magyarázta a lány továbbra is vigyorogva.

- Nagyon király, de a kérdésemre továbbra sem válaszoltál. - mondta mosolyogva a mardekáros. 

- Igen, megvan, természetesen. - forgatta meg a szemét Ash - Erről jut eszembe, Emily-vel még mindig nem egyeztettem, hogy mikor tanulunk együtt.

- Emily? - vonta fel a szemöldökét Perselus.

- Regulus egyik barátja. Egyel alattunk van a Hugrabugban. Megkért, hogy korrepetáljam kicsit átváltoztatástanból, mert nem túl jó. - magyarázta a lány, majd felpattant - Mindjárt visszajövök. 

Ash elindult a mellettük lévő asztal mentén, tekintetével keresve a barna hajú negyedikest. Nem kellett sokat keresnie, a lányt hamar meg is találta az asztal végében.