A Múlt Árnyéka

11. Fejezet

Ash mellé hirtelen levágódott még valaki. Általában Lily-vel csak ketten ücsörögnek a középső sorban, de most ahogy oldalra nézett, meglepetten látta, hogy Black és Potter ültek le mellé. Előttük pedig Lupin és Pettigrew foglaltak helyet.

- Ti nem itt szoktatok ülni. – nézett Blackre szúrós szemmel Ash. Nem volt már annyira viharos a kapcsolatuk, mint anno év elején, pláne karácsony óta, de per pillanat semmi kedve nem volt a komolytalan Potterék hülyeségeit hallgatni. – Mit akartok itt?

- Ezek szerint nem olvastad a Reggeli Prófétát.

- Nem fizetek elő rá. Miért, mi érdekeset ír?

- Elkapták Lestrange-éket. – felelte Black – Vasárnap reggel Regulus küldött egy levelet, hogy anyám mesélte neki, hogy milyen csodálatos dolgot tettek, és hogy az unokanővéremnél húzzák meg magukat. És mivel tudom, hogy Bellatrix hol lakik, szóltam Dumbledore-nak és McGalagonynak, hogy Lestrange-ék ott vannak és este már az aurorok kopogtattak az ajtajukon. – vigyorgott Black.

- Hogy...Mi?

Ash el se akarta hinni, amit hallott. Hogy Lestrange-éket elkapták. Ráadásul mindezt Blacknek köszönhette. Egy csapásra felhőtlenül boldog lett, és kedve lett volna felpattanni és megölelni Blacket, de mivel McGalagony óráján ültek, Ash inkább óra végére halasztotta az ötletét. 

Egész átváltoztatástanon felhőtlen hangulatban volt, és az egérből is egy boldogan ugráló dohánytartó lett. Ugyan a célt elérte, és az egér átváltozott, McGalagony nem díjazta, hogy a kis tartó ugrált, bár ez Ash-t egy cseppet sem érdekelte.

- Életem végéig hálás leszek neked. – pattant fel a lány és szorosan megölelte Blacket, aki ettől egy kicsit meglepődött, de aztán visszaölelte a lányt – Viszont nehogy anyád megtudja, hogy miattad kapták el őket, mert halálra fog átkozni.

- Ne aggódj, a látszat ellenére nem vagyok ennyire ostoba. – kacsintott a Ash-re, aztán csak otthagyta. A lány még egy ideig vigyorogva nézett utána, aztán gyorsan megölelte Lily-t, aki szem és fültanúja volt mindennek és elindult bájitaltanra.

§

A Hugrabuggal volt kettő bájitaltanja a Hollóhátnak hétfőn. Ash nem igazán szerette ezeket az órákat, mivel a Hugrabuggból kevesen voltak jók bájitaltanból és Ash így egyedül kellett, hogy dolgozzon. Ezeken az órákon általában ő az egyetlen, akit Lumpsluck professzor dicsérhet, ami nem kevés plusz ponttal jár hétfőnként.

Az utolsó óra aznap bűbájtan volt, aminek nagyon örült, mivel aznap csak az az egy óra van közösen a mardekárosokkal, és végre elmesélhette Perselusnak, amit megtudott Blacktől.

Mivel a javító bűbájjal foglalkoztak, ami merőben nehezebb volt, mint az előző nyitóvarázslat, így csak az óra végén tudott beszélni a fiúval. Ugyan Ash-nek sikerült megjavítani a törött pálcát, nem sok mindenkinek sikerült ugyanez. Bár általában ez így van, amiért sok mardekáros utálja. Meg mert sárvérű. Bár ez a lány szemében mellékes volt. Szokás szerint Flitwick professzor pár plusz ponttal díjazta a teljesítményét, amit szokás szerint a Mardekár nagy hőbörgéssel kommentált. Ők csak párszor kapnak pontokat és azokat is általában Perselus szerzi nekik. Ha így haladnak, Ash év végére megnyeri a házkupát a Hollóhátnak.

Óra után Perselussal felvonultak a könyvtárba. Ott leültek a szokásos ablak melletti asztalukhoz, előkukázták azokat a könyveket, amikre szükségük lehet és Ash belekezdett mondandójába.

- Képzeld Per. Black mesélte, hogy elkapták Lestrange-éket. – mesélte lelkendezve a lány és nem bírt nem vigyorogni a kimondott mondat miatt. Még mindig végtelen boldogsággal tölti el a tudat, hogy Lestrange-ék az Azkabanban dekkolnak dementorok társaságában. 

- Hát nem sokáig bujkáltak. Ilyen gyorsan elkapták őket az aurorok?

- Nem, igazából Blacknek köszönhetik, de ezt senkinek ne mondd el, mert neki még baja lehet belőle.  Az anyja mesélte Black öccsének, Regulusnak, hogy az unokatesvérüknél bujkálnak, aki küldött egy levelet Blacknek, és ő meg szólt Dumbledore-nak és McGalagonynak, és elmesélte az egészet.

- Nem tetszik ez nekem... – kezdi Perselus – Túlságosan is kedves veled.

- Perselus, ugyan már... Csak elmondta, hogy hol van két veszélyes halálfaló. Más is ugyan ezt tette volna.

- Lehetséges, de...

- Nincs semmi de! Segített nekem, igen, de ha másról lett volna szó, ugyan ezt tette volna. Zárjuk le a témát kérlek. Inkább álljunk neki a gyógynövénytan házi dolgozatnak, mert Bimba professzor megfojt minket az ördöghurkokkal.

§

A délután folyamán Lily is csatlakozott hozzájuk. Perselus ugyan belenyugodott a hallottakba és  próbált együtt örülni később Ash-el, a lány látta a nagyteremben, hogy barátja szúrós szemekkel bámulja Potterék csapatát.

Rohamosan közeledett az év vége, ezáltal a vizsgák is és ezt a tanárok is észrevették, így szerencsétlen diákok egyre több házi feladatot kaptak. Már javában áprilisban jártak, és közeledett a kviddics döntő. Azóta játszott még egy meccset a Mardekár és a Hugrabug, aminek az állása 200-150 lett. Ez az állás úgy sikeredett, hogy 200 pontot összelövöldözött a Mardekár, de a cikeszt a Hugrabug kapta el. Parádés meccs volt. Így az első helyen állt a Mardekár 590 ponttal, a másodikon a Hollóhát 500 ponttal, a harmadikon a Griffendél 250 ponttal és az utolsó, a Hugrabug 230 ponttal. A Hollóhátnak minimum 100 pontot kellett gyűjtenie, hogy megelőzze a Mardekárt, a Griffendélnek pedig több mint 250-et.

Mivel másnap volt a meccs Ash korán elment lefeküdni. Álmában egy folyosón járt, a Roxfort egyik folyosóján. Maga előtt látott egy Griffendéles fiút. Ahogy felnézett rá, megismerte benne Sirius Blacket. Viszont egy idősebb kiadását. Olyan 15-16 év körülit. Mögötte állt még három másik griffendéles; Potter, Lupin és Pettigrew. Az arcuk egy cseppnyi rémületet tükrözött. Körülötte félkörívben mardekárosok álltak, legalábbis a zöld, apró címerekből a lány erre következtetett. Megint hallotta a háta mögött a kiáltást, amit nem értett, megint látta a fehér villanást és megint érezte a belé hasító, szúró fájdalmat és azt, hogy hátából és kézfejéből ezernyi apró sebből elkezd folyni a vér. Ahogy oldalra fordította a fejét, meglátott egy sápadt arcot, amit fekete, vállig érő haj keretezett, és szintén egy 15-16 éves forma fiúhoz tartozott. Perselus rémült tekintettel nézett rá, elindult felé és ekkor minden elsötétült.

Ash erre felriadt. A Hold még magasan járt, szóval javában az éjszakában járhatott. Olyan érzése volt, mintha egy emléket újra és újra felidézne, újra és újra átélne. Hajszál pontosan ugyan azt álmodta, mint fél éve anno azon az augusztusi éjszakán. Csak most részletesebben, hosszabban és tisztábban. De nem lehetett emlék, hiszen már mind minimum az ötödik évünkben kellett, hogy járjunk. – gondolta Ash. Nagyon rossz előérzete támadt és újra érezte a zsibbadást a karjában meg a hátában, mint a legutóbb. Pontosan ott, ahol az átok eltalálta.

A lány elhatározta, hogy másnap mindenképpen elmeséli ezt a barátainak és nem tartotta kizártnak, hogy egy tanárnak is szólnia kellene erről az egészről. Fogalma sem lehetett, hogy mi okozza ezeket az álmokat, de nagyon megviselte.