A Múlt Árnyéka

89. Fejezet

FONTOS!! A fejezet végén említést teszek egy állatról, ami nagyon fontos a történet jövőjében. Hogy pontosan mi az, a következő fejezetből ki fog derülni, de aki már most rájött, vagy sejti a leírásból, hogy mi az, azt nagyon szépen kérem, NE írja le kommentbe. Direkt nem írtam most le, és kérlek titeket, ti se tegyetek így. Nem szeretném lelőni a poént. Aki nem jött rá, ne búsuljon, holnap úgyis fény derül rá. Remélem, megértitek. :)

Ja, amúgy holnap jön A Kígyó Történetéből a második fejezet, akit érdekel, várom ott is. Jó olvasást a mostani részhez! :)

Ash-nek fura volt télen visszatérni a Roxfortba. Januárban még javában hó borította a birtokot, megadva továbbra is a karácsonyi utóhangulatot. Pár nappal a tanítás kezdete előtt érkeztek vissza, de az a pár nap is olyan gyorsan elröppent a temérdek tanulnivaló, házi és beadandó miatt, hogy Ash észre sem vette. Csak akkor tűnt neki fel a dolog, amikor egy hétfő reggelen második órában dupla bájitaltanra indult Perselus kíséretében. 

Visszatérve a kastélyba, a tanárok újult erővel ostromolták a diákokat, legfőképp az ötöd- és hetedéveseket a tanulnivalókkal, mivel már gőzerővel készültek az év végi, roppant fontos vizsgákra. Emiatt megsokszorozták az anyagmennyiséget, szabályosan leterhelve a hetedéveseket. Szegényeknek nem volt elég az amúgy is nehéz tananyag, a tanárok sorra adták ki az ismétléseket az egész hétéves anyagból.

Az első egy-két hét pillanatok alatt elrepült a könyvtárban ücsörgéssel és magolással. Ash-ék nem is haladtak a munkájukkal, pedig már a február is beköszöntött, sőt, lassan a március határát karcolgatták. Végül a hollóhátas egy szombat késő esti órában jutott lélegzethez, amikor végre befejezték Damien társaságában az összes maradék házijukat. A Hollóhát klubhelyiségében ücsörögtek, mivel a könyvtár már réges-régen bezárt. 

Miután Ash becsapta az utolsó tankönyvét is és a mellette álló fotelba hajította, ahol nem mellesleg egy igen nagy kupacnyi tankönyv hevert, mind a két hollóhátastól, a lány magához ragadta azt a könyvet, amit karácsonyra kapott Jamestől és Lily-től, mivel még nem volt alkalma beleolvasni, és szépen nekiállt.

Hosszas lapozgatás után elért egy igen érdekes oldalra: a lap melletti kis ábrán egy rubintmarkulatú ezüstkard díszelgett, címként pedig cirkalmas betűkkel a Griffednél Kardja felirat szerepelt felette. Ash belekezdett az olvasásba, mivel eszébe jutott egy bizonyos beszélgetés, amikor Dumbledore említette az alapítók tárgyait, köztük a kardot is.

A könyv csupa érdekesebbnél érdekesebb dologról írt. Taglalta, hogy a kardot koboldok készítették, emellett a koboldok által kovácsolt eszközök olyan képességgel rendelkeztek, hogy mindent magukba szívtak, ami erősíti őket. Ash-nek hirtelen egy kis villanykörte kapcsolt a fejében, és izgatottan nézett Damienre.

- Nézd csak, Damien. - adta át Ash a könyvet a hollóhátas fiúnak - Ez elég érdekes.

Damien elvette a lánytól a könyvet, gyorsan végigfutotta az oldalt, majd összeráncolta a szemöldökét és pár percnyi gondolkodás után visszaadta a kötetet a lánynak.

- Szerinted ez képes lenne horcruxokat pusztítani? - kérdezte felvont szemöldökkel egy hosszabb gondolkodás után.

- Nem tudom. Itt csak annyit írnak, hogy mágikus erejű és koboldok készítették. Lehetséges. - vonta meg a vállát a lány.

- Tegyük fel, hogy alkalmas lenne. Honnan szerezzük meg? - tette fel a jogos kérdést a fiú - A könyv itt azt írja, hogy a legenda szerint csak az igazi, vérbeli, szívükben hű griffendéleseknek jelenik meg. Ezzel annyi a probléma, hogy egyikünk sem griffendéles, szóval nem lehetünk igazi, vérbeli, szívünkben hű griffendélesek.