A Múlt Árnyéka

105. Fejezet

A hetek, de még a hónapok is csak úgy repültek. Lassan beköszöntött az esős, hideg november, de Ash-ék még mindig nem értek el semmi új, értelmes fejleményt. Dumbledore kékes főnixének nyoma sem volt, így a csapat teljesen magára maradt. Tehetetlenségükben többnyire Rendes bevetésekre jártak, amiket Mordon adott ki nekik, mivel mást nem tudtak csinálni, vagy esténként valami hülye mugli filmet vagy épp sorozatot néztek.

Lassan mind a csapat, mint a Rend befogadta Regulust, bár az utóbbi jóval nehezebben ment, mint a nyolcas csapat. James a kezdeti nehézségek után gyorsan nyitott az ifjabbik Black iránt, pláne, amikor megtudta, hogy ugyanaz a kedvenc kviddics csapatuk. Ash boldogan látta, ahogy a fiú feloldódik a többiek közt. Az elején még nagyon döcögősen ment neki is, legtöbb idejét Siriussal vagy Ash-el töltötte, de miután szépen lassan Perselus, Lily és Remus is nyitott felé, akkor kezdett el rendesen beilleszkedni. Ash látta, hogy nehezen ment Regnek az egész beilleszkedés, de tudta jól, hogy az ifjabbik Blacknek a Roxfort alatt is nagyjából Emily volt az egyetlen rendes barátja, így nem is várta, hogy majd azonnal nyit a többiek felé.

Viszont amikor Regulus közölte, hogy hazanéz egy kicsit, akkor Ash-nek egy pillanatra a szíve is megállt. Természetesen a fiú azonnal közölte, hogy Sipor szerint senki nincsen az adott időpontban otthon, de azért a lány féltette Reget. Elvégre elárulta Voldemortot, ami minimum a halállal volt egyenlő.

De végül Siriussal belementek, hogy az ifjabbik Black hazaugorjon kicsit. Bár mindketten sík idegek voltak egész végig, amíg a fiú meg nem jelent ismét az ajtóban épen és egészségesen. Ash csak ekkor jött rá, mennyire is kötődik Regulushoz. Az évek alatt szinte már az öccse lett, pláne, amióta Siriussal közel kerültek. 

- Srácok. - kezdte Reg izgatottan - Szerintem Sipor valami nagyon érdekeset mesélt nekem.

Ash és Sirius érdeklődve néztek össze, majd azonnal közrefogták Regulust és érdeklődve hallgatták a kis mesét.

- Sipor ugye egész sok dolgot megtudott Voldemorttól, és most rákérdeztem, hogy tud-e valamit a kehelyről. - kezdte Reg - A kehelyről pontosan nem tudott semmit mondani, viszont másik három hasonlóan fontos tárgyat rábízott másokra. Elvileg van egy ilyen a Roxfortban, egy valahol Bellatrix Lestrange-nél, egy pedig a Malfoy-oknál. Szerintem elképzelhető, hogy azok is horcruxok. 

- Regulus, te egymagadban eddig többet értél, mint Dumbledore. - nevetett Sirius, elismerően veregetve öccse vállát.

- Sipor érdeme, nem az enyém. - nézett Reg a bátyjára.

- Talán most az egyszer Sipornak fogom megköszöni, ha bármire is megyünk az infóval. - mondta kelletlenül Sirius.

- Szerintem nagyon is sokra együnk vele. Így már el tudunk valamin indulni. - gondolkozott hangosan Ash - Legalábbis többre jutottunk, mintha csak esténként pizzát ennénk meg ilyenek.

§

Este Ash szokásához híven a hátán fekve pásztázta a sötét plafont, mivel nem tudott aludni. Mellette Sirius már rég aludt, amit Ash nem is értett. Csodálta, hogy a fiú ilyen könnyen el tudott szinte mindig aludni. A szeme sarkából feltűnt neki, hogy a szoba másik végében Regulus is ébren mozgolódik. 

- Te se tudsz aludni? - kérdezte halkan Ash.

- Nagyon ritkán tudok aludni. - mondta halkan a fiú - Állandóan azon kattogok, hogy mi lesz velünk.

- Én is, ha ez megnyugtat. Félek, hogy elvesztem Siriust, titeket, ilyenek. - mondta őszintén Ash - Veszélyes az, amit csinálunk és nem vagyok benne biztos, hogy sikerrel fogunk járni.

- Én legfőképp Emily miatt aggódom. Néha titokban elhoppanálok oda, csakhogy lássam, jól van-e. Szerencsére a Minisztérium engedélye nem csak egyszeri volt. Nyilván titeket is féltelek, pláne most, hogy Siriussal újra ilyen jóban lettünk, de rólatok tudom, hogy tudtok vigyázni magatokra. Emily sosem volt jó a párbajozásban. - hadarta Regulus - Többek közt emiatt is rejtettem inkább el. Nagyobb biztonságban van valahol eldugva Izlandon, mint itt velünk.

Ash némi csend után újra megszólalt, de ezúttal más témára kérdezett rá. 

- Sirius nem igazán beszélt erről sokat, de gyerekként nektek milyen volt a kapcsolatotok?

Regulus egy aprócska hangot hallatott, amiből Ash fogadni mert volna, hogy a fiú elmosolyodott.

- Kicsiként nagyon jó kapcsolatunk volt. Nagyon sok mindent csináltunk közösen, lényegében csak amiatt lettünk normálisak. Egymás miatt. Ha a szüleinken múlt volna a dolog, mindketten ugyanolyan elborultak lennénk, mint ők. De mivel egymást mindig támogattuk a nézeteinkkel, elkerültük az egész előítélet dolgot.

- Aztán ő elment Roxfortba, ahol griffendéles lett. Az az egy év nagyon rossz volt nélküle, anyánk mindent sérelmét és negativitását rám zúdította. Alig vártam, hogy lelépjek végre a Roxfortba és egy cseppet sem érdekelt, hogy melyik házba kerülök. Titkon persze reménykedtem, hogy a Griffendélbe, és akkor együtt lehetek a bátyámmal, de természetesen nem így lett.

- Miután anyám megtudta, hogy mardekáros lettem, én lettem a tökéletes a családban. Ez persze egyre jobban szétzilálta a kapcsolatunkat Siriussal. Anyám, mindig velem példálózott, akárhányszor Sirius valami olyasmit csinált, ami szerinte nem volt elfogadható. Nekem sosem volt annyi bátorságom, hogy nyíltan a szemébe mondjam, hogy egy mugliszületésű a legjobb barátom, nem úgy, mint Sirius, aki boldogan hangoztatta, mennyire bír téged. 

- Aztán eljött az, amikor lelépett. Megértettem valahol, amiért elment, borzasztó volt az, amit az anyánk művelt. Nem tudom, erről mennyit mesélt Sirius, de mindenféle módon bántott minket. Siriusnak elege lett és lelépett. Mondjuk annak azért örültem volna, ha elköszön, neadjisten még magával is vitt volna, de végül most már tökmindegy. 

- Aztán amikor ő lelépett, anyám nemsokkal rá kitalálta, hogy álljak be a halálfalókhoz, hogy helyreállítsam a család becsületét. Nekem meg nem volt annyi bátorságom, hogy nemet mondjak. Nagyon sokáig őrlődtem, miután megkaptam a jegyet, hogy szóljak-e Siriusnak, kérjek segítséget, vagy mi legyen, de végül nem tettem.

- Aztán amikor Emily-t elrabolták, Siport meg Voldemort kihasználta, akkor lett véglegesen elegem. Úgy voltam, hogy ha törik, ha szakad, de Siriusnak szólnom kell a dologról. Nem tudtam, hogy mennyit tudtok a horcruxokról, Dumbledore mennyit tud, ezért akartam vele beszélni. Meg őszintén, csak helyre akartam hozni mindent, amit elrontottam. Nem is gondoltam volna, hogy Sirius ilyen könnyen megbocsát, akkor én tényleg azt hittem, hogy a végletekig utál.

- Sirius sosem utált. - szólalt meg Ash, miután Reg befejezte a beszédet - Inkább csak szomorú volt, hogy eltévelyedtél. Akkor, a patrónusod után kérdés nélkül belement, hogy segítsen neked. Sosem utált, ebben biztos vagyok. 

Regulus csak hosszabb csönd után szólalt meg újból.

- Sosem mondtam neked, de hihetetlen hálás vagyok mindazért, amit értem eddig tettél. Nélküled tuti nem itt lennék most. Már anno másodikban tudtam, hogy te egy igazán különleges ember vagy. Őszintén, néha már a nővéremként tekintek rád.

Ash szélesen elvigyorodott azon, amit Regulus mondott.

- Mit susmogtok ti itt? - kérdezte álmosan Sirius.

- Felébresztettünk? - kérdezte Ash.

- Ja, eléggé. - dünnyögte Sirius - Aludj inkább drága, dumálni holnap is tudtok.

Ash nem mondott semmit, csak csöndben pásztázta tovább a sötét plafont egészen addig, amíg el nem nyomta az álom.