A Múlt Árnyéka

26. Fejezet

Beköszöntött a tavasz.

Ugyan a Roxfort a skót felvidéken helyezkedett el, mégsem volt olyan hideg áprilisban ebben az évben, mint szokott lenni. 

Április elseje idén vasárnapra esett, így a kis csapat a tó partján élvezhette a meleg nap sugarait és a virágzó fák illatát. 

Mivel a Tiltott Rengetegben nem egy cseresznyefa volt megtalálható, április tájékán az egész birtokot a cseresznyefák jellegzetes illata járta be. 

Ugyan már készülniük kellett volna az év végi vizsgákra, de Ash-éket ez nem tudta meggátolni abban, hogy egy napot a semmittevéssel és beszélgetéssel töltsenek a tóparton, különösen a hosszú és nehéz tél után.

Természetesen az év végével a tanárok is egyre több házi feladatot adtak fel, így a könyvtárban töltött órák száma is előbb utóbb meg fog növekedni. 

§

Szerda este újabb nehéz éjszakája volt Ash-nek. Megint egy álom. De már a jól ismert álom.

Sirius állt előtte. Mögötte Potterék rémült tekintettel meredtek a lányra. Most először, Ash észrevette, hogy jobbra a folyosón feltűnik Lily is, aki ijedtében a szája elé kapja a kezét. Mellette Damien áll, felvont szemöldökkel, és egy olyan arckifejezéssel, amiről süt, hogy sejti, valami rossz dolog fog történni. Ash tekintete újra visszatér Siriusra, aki egyre rémültebben néz el a lány válla felett. Mivel a lány felismerte a szituációt, mert már kétszer megtörtént, megfordul, hogy végre lássa, mi történik mögötte. Egy csapat mardekáros áll a folyosó túlsó végében, név szerint Evan Rosier, Adrian Avery és Cassius Mulciber. Rosier állt középen, aki pálcát szegezett a lányra. 

- Tudod Perselus, én nagyon bírlak meg minden, de ezt a vak rögeszmédet sose értettem, ami Evansre meg erre a másik sárvérűre irányult. Az sose érdekelt, hogy félvér vagy, mert egy vérbeli mardekáros is egyben, de ezt a kis mocskot már unom. Örülök, hogy Evanstól már megszabadultál, de igazán elfelejthetnéd már Silvermant is. De talán majd most, ha megtapasztalja a kis átkodat. 

Ilyen és ehhez hasonló dolgokat címzett a fiú az Ash jobb oldalán álló Perselus-nak. 

- Ha még egyszer kimondod, hogy sárvérű, vagy egy rossz szót is mersz mondani Ash-re, felgyújtom és kitépem a nyelved. - sziszegte Sirius vészjósló hangon.

- Te fogd be, véráruló. Senki nem kérdezett. És ha most megbocsátasz, mutatok valami csodálatosat ennek a mocskos kis sárvérűnek. Valamit, amihez hasonlót még nem tapasztalt. Sectumsem...

- Stupor! - kiáltotta egyszerre Ash, Perselus és Sirius.

- Tudjátok, - szólalt meg vigyorogva Ash - hiba volt két szobor mellé állnotok. 

A maradék két talpon levő mardekáros fiú kérdő pillantást váltott, és már emelték volna pálcájukat, amikor:

- Piertotum Locomotor. - mondta halkan Ash, és a két hatalmas szobor életre kelt.

Ekkor Ash hirtelen felriadt. Ugyan az álom utáni hatások nem csillapodtak, de boldog volt, hogy először sikerült koordinálnia az álmát. Arra ellenben nagyon kíváncsi lett volna, hogy mégis honnan tudott ilyen varázslatokat, amikről még csak nem is hallott. 

Mivel még javában éjszaka volt, a lány megpróbált visszaaludni, de meglepő módon, nem tudott. Ezért úgy döntött, hogy kioson kicsit a tó partjához levegőzni. Ilyenkor nem is értette, hogy miért nem a Griffendélbe került, hiszen már annyiszor csinált ilyeneket. Bár még mindig meg sem közelítette a 4 griffendéles fiút, főleg Pottert és Siriust.