A Múlt Árnyéka

88. Fejezet

Kikerült A Kígyó Története első fejezete. Mindenkit szeretettel várok. :)

A következő pár hét gyorsan elröppent és Ash csak akkor döbbent erre rá, amikor hazafelé robogott a Roxfort Expresszen. 

Az utóbbi hetek mind a kutatással teltek. Plusz a tanulással, tekintve, hogy hetedévesként rengeteg anyagot kaptak és a tanárok így a szünetre úgy döntöttek, hogy a fél könyvtárat feladják házinak. 

Pillanatokkal később a vonat elindult és kigördült a roxmortsi állomásról. Ahogy gyorsított, a birtok és vele a hegyek egyre gyorsabban tűntek el a lány szeme elől. Sose látta még ilyenkor Skócia ezen részét, tekintve, hogy sosem utazott haza eddig még a kastélyból karácsonyra. Ash erősen gondolkozott, hogy hazamenjen-e, mivel ez volt az utolsó éve, az utolsó karácsonya a Roxfortban. 

De végül úgy döntött, hogy hazamegy. Tekintve, hogy az iskola után feladatai lesznek, emellett a háború is egyre csak dúlt, és nem volt benne biztos, hogy lesz-e még ilyen alkalma, együtt az édesanyjával és a szeretteivel. Ugyan az utóbbi összesen egy embert takart, mégis Ash-nek a világot jelentette, hogy az az egy ember vele tölti a karácsonyt.

Az az egy ember éppen üvöltve rohant el a kupé ajtaja előtt, nyomában Jamessel, aki egy terelő ütővel kergette. 

Ash összenézett Lily-vel, és mindkettejük arcára ugyan az ült ki: fogalmuk sem volt, hogy James honnan szedte azt az ütőt, de nem is akarták tudni inkább.

Lily felpattant és a két fiú után ment. Egy pillanatig Ash még bámulta a kupé ajtaját és csak reménykedni mert, hogy épségben fogja látni Siriust, tekintve, hogy nélküle nem tud eljutni Norvégiába. 

Az alapos fejmosás után, amit a két griffendéles kapott Lily-től, a vörös hajú lány visszatért a kupéba, és mint aki jól végezte dolgát, lehuppant hollóhátas barátnőjével szembe.

- Élnek még. - jelentette ki a griffendéles.

§

Este, amikor a szerelvény begördült a King's Cross pályaudvarra, Ash és három barátja együtt lépett ki a vonatból. Elköszöntek egymástól, majd mindenki ment a dolgára: Perselus megkereste édesanyját, Eileent; Damien a nevelőszülei felé indult, Lily Jamessel hoppanált a Potterékhez, Ash pedig Siriust kereste a tekintetével.

Hamar meg is találta a fiút, aki az egyik téglaoszlopot támasztotta. 

- Mehetünk drága?  

Ash biccentet, majd megragadta a griffendéles kezét és hoppanáltak. Még mindig nem volt túl jó érzés, de már kezdett belejönni. Legalábbis a lány haladásnak vélte, hogy már nem émelygett minden egyes hoppanálás után.

Norvégiban még a vártnál is hidegebb volt. Igaz, erre közrejátszott az is, hogy a falu, ami mellett a lány édesanyja lakott, kifejezetten északon volt, na meg magason. 

Ash összehúzta magán a vastag köpenyét, és Sirius kíséretében, dideregve elindultak a kis ház felé. Bent szerencsére kifejezetten meleg volt, ami a nagyobbacska kandallónak volt köszönhető, ami a nappaliban kapott helyet. A konyha irányából finom illatok terjedtek el a házban, ami azonnal boldogság hozott a hollóhátasnak. 

- Csak hogy megérkeztetek! - köszöntötte a párost Mary - Már elfelejtettem, hogy a vonat ilyen későn fut be.

- Igazából annyira nincs késő, csak korán sötétedik már. - jegyezte meg mosolyogva a lány. 

- Mindenesetre kész a vacsora, ha éhesek vagytok.

Sirius a mondat hallatán mindent hátrahagyva indult el a konyha irányába. Ash úgy döntött, hogy ő is követi, miután felvitte a táskákat az emeletre.